Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-271

"271. orszároä ülés szeptember 39. 1886. 7í lett volna, a miért előre is bátor vagyok a t. ház elnézését kérni. (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napon hivatkozás történt arra, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat tárgyalásának körülményei tekintetében minő különbség van a mostani és az 1878-iki vita között, hogy akkor a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló javaslat tárgyalását megelőzték mindazon törvényjavasla­tok, a melyek annak úgyszólván tartalmát képe­zik. Ezen hivatkozás daczára én, mert rendkívül jellemzi fiz említett különbséget, mégis felemlítem, hogy akkor a vám- és kereskedelmi szövetség iránti javaslat az osztrák-magyar vámterület vámtarifájának tervezetével kapcsolatosan tárgyal­tatott e házban, ugy, hogy az általános és részle­tes vita együttesen folyt felettük. És az előbbi befejeztével a képviselőház akkori elnöke a követ­kezőket mondta: „A vám- és kereskedelmi szövet­ségről és az osztrák-magyar vámterület vámtarifájá­ról szóló törvényjavaslatok a ház határozata folytán együtt tárgyaltattak a házban, a felszólalt kép­viselők közül mindegyik mindkét törvényjavaslat elfogadását vagy elvetését czélozta és nem volt egy is, a ki az egyik törvényjavaslatot elfogadta volna, midőn a másikat elvetette, ennélfogva bátor vagyok a kérdést mindkét törvényjavaslatra együttesen feltenni." Akkor ez volt az elnöknek, a képviselőház­nak, sőt magának a kormánynak is felfogása. A kormány ebbeli nézetét azonban megváltoz­tatta és a vámtarifa előterjesztése után mindjárt szóba hozta azt, hogy a tarifa épen ugy, mint 1882-ben, önmagában tárgyalható, tekintet nélkül a kiegyezésre. A közgazdasági bizottság és a ház többsége által a javaslat elfogadtatván, ime most azt vagyunk kénytelenek tapasztalni, hogy azon tarifának sorsa annyira bizonytalan, hogy a t. ministerelnök ur jónak látta a pártja által leg­utóbb tartott értekezletek egyikén előkészíteni azt arra az esetre, ha a tarifa csakugyan nem lesz törvényerőre emelhető. Pedig az említett javaslat nem valami apró módosításokat tartalmaz és a kormány felfogása szerint lényeges, beható átdolgozását képezi a régi vámtarifának. Hivat­kozom e tekintetben az indokolásra, melyben ki van mondva, hogy: „Ez alkalommal a kormány tekintettel volt nemcsak a külállamoknak keres­kedelmi politikájára, hanem arra is, hogy részünk­ről most oly vámtarifának megállapításáról van szó, a melynek alapján a vámszövetség tartama alatt a külföldi lejárt vagy lejárandó szerződések megújítása alkalmával esetleg alkalmas tarifa­szerződések létrejöhessenek, már e szempontból is a bemutatott törvényjavaslat több módosítást foglal magában és egyszersmind magasabb, mint volt a márcziusi vámnovella." Ha a kormány ezen előterjesztését komolyan vette, akkor ez mindenesetre nagyon közvetlenül mutatja az eredményt, melyre helytelen taktikája vezetett. Emlékezhetünk, t. ház, arra, hogy már az 1878. kiegyezés után közvetlenül minden alkalmat megragadott a ministerelnök ur, hogy az egyetlen hatályos, törvényes eszközt, melynek felhasználá­sával ily alkalommal kedvezőbb eredményekre juthatott volna, az önálló vámterületet oly feke­tének és lehetetlennek festette, a mennyire azt tenni csak képes volt. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon ) De, t. ház, ha oly kevés a valószínűség arra, hogy az ezen kormány által szükségesnek és he­lyesnek tartott és ilyennek bemutatott vámtarifa­tervezet törvényerőre fog emelkedni, akkor minő helyzettel fogunk szemben állani ? Érvényben marad az 1882. évi vámtarifa, mely egyáltalában nem valósítja meg azon fő gon­dolatot, mely a kormány minden újabb előterjesz­tésében mint kereskedelmi politikájának irányelve szerepel. Ez a gondolat a két állam termelésének ará­nyos egyenletes védelme. De hiszen, t. ház, az egyenletes védelem az 1882-iki vámtarifa módosításánál, amint emlékez­hetünk reá, voltakép nem is terveztetett. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Méltóztas­sanak visszagondolni az akkori vitákra, melyekből világosan kiderült, hogy akkor nem is közgazda­sági, hanem egészen más, tudniillik pénzügyi czél­zat lebegett a kormány szemei előtt, mert akkor még a pénzügyi rendezést a pénzügyi vámok nagy­mérvű emelése által akarták tetemesen közelebb vinni czéljához. (Igaz! Ugy van! a bál- és a szélső baloldalon.) Ha már mostt. ház, azon egyenletes védelem a nyerstermelés és ipar érdekével szemben igy nem lesz érvényesíthető, be fog állani az a helyzet, melyről a közgazdasági bizottság jelentése is megemlékszik, azon helyzet tudniillik, midőn a két állam lényegesen elütő gazdasági szervezeté­nek következtében oly érdek-összeütközések tá­madnak, melyekre vonatuozólag maga a bizottság mondja jelentésében, hogy azok által a köztük fennálló vám- és kereskedelmi szövetség súlyos megpróbáltatáson mehet keresztül. És teljesen igazsága van a bizottságnak, mert azon esetben, ha a közös vámterületen nem sikerül nekünk a két állam termelésének arányos védelmét eszközölni, akkor ezen gazdasági szövetség súlyos megpróbál­tatáson fog keresztül menni, mert ezen szövetség alapgondolata, a mint azt elismerte mindenki, a mint elismeri maga a kormány is, a szabad keres­kedelem, a védvámos áramlat, tehát melylyel szemben állunk, elvi ellentétben áll a mi vám- és kereskedelmi szövetségünk alapgondolatával. Ha már most még komolyan meg sem kiséreltetik ezen

Next

/
Oldalképek
Tartalom