Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés sze TJgy van! a szélső balfélől) hogy csakugyan tapintatlan volt azon eljárás, melyet Janszky tábornok követett, csakhogy Herbert most is ebben a nézetben van. (Derültség a szélső balon.) Hogy azt mondta, hogy kutyakorbácscsal kellene kiverni azokat, a kik a nemzetet sértik, igen természetes. Hát van-e magyar ember, tisztelt ház, a ki azt mondja, hogy azokkal szemben máskép kell eljárni, a kik itt eszik kenyerünket, élvezik fizetésüket és elég arczátlanok a nemzetet sértegetni. (Igaz! TJgy van! szélső balfélől.) Itt, a ház-asztalán fekszenek azon kérvények, a melyekben a nemzet polgárai és a hatóságok a közös hadseregnek már-már rendszeressé vált törvénytelen eljárása ellen panaszkodva az önálló magyar hadsereg felállítását kérelmezik. De mindezeknél a kérvényeknél jobban igazolja ez az eset azt, hogy a közös hadsereget egyáltalában nem tekinthetjük hazánk és alkotmányunk védelmezőjének, mert a katonai szellem emlegetésével minden alkalmat megragad, hogy a nemzetet insnltálja és a nemzet törvényét lábbal tiporja, (Igaz! TJgy van! szélső baloldalon) midőn oly nagy izgalom vonul az országon keresztül, hogy még a koronát is szükséges volt ;:bba bevonni és királyi kézirattal — elég szokatlanul — a kedélyeket lecsillapítani. A midőn ily újabb határozat keletkezik a katonai hatóságok részéről, nem azt jelenti-e ez, hogy minden embernek, a ki a közös hadsereg kötelékébe tartozik, kötelessége annak hagyományos szellemét magáévá tenni és hogy annak a magyar embernek, a ki koránál fogva még a közös hadsereg kötelékébe tartozik, nem szabad hazáját és nemzetét szeretni, annak ambitióiért lelkesülni, hanem „éljen"-t kell kiáltani annak, a ki nemzetté durván megsérti. (TJgy van! szélső balfelöl.) Nem ismerem ugyan, t. ház, a katonai becsületbíróság szabályzatát, de azt én részemről törvénynek el nem ismerhetem. De még ha annak álláspontjára helyezkednénk is egy rövid időre, akkor is kárhoztatnám ezen határozatot, mert ha jól vagyok értesülve, az is benne van, hogy azon tartalékos tisztek, a kik tettleges szolgálatban nincsenek, a tiszti rang elleni kihágást csakis egyenruhában követhetik el. Úgyde ami katonaságunknak sem törvényei, sem önalkotott egyéb szabályai nincsenek, mivel ők csak azon czélt képviselik, a mely a mi czélunk nem lehet. (Igaz! TJgy van! szélső balfélől.) A legutóbbi időben egy királyi kézírat bocsájtatott közre, a melyben az is foglaltatik, hogy a hadseregnek szelleme nem lehet más, mint a legfőbb hadúré. E királyi kéziratban erről a szellemről bővebb nyilatkozat nincs és az abban nem is iratik bővebben körül. És a midőn ezzel szemben tapasztaljuk, hogy a közös hadsereg nap-nap után megragad minden alkalmat, hogy velünk szemben hatalmát éreztesse; midőn tapasztalni vagyunk iptember 29. 1SS6. 67 kénytelenek, hogy a törvénytelen kihágások sohasem részesülnek méltó megbüntetésben, vájjon nem önkénytelenül tolul-e előtérbe az a kérdés: melyik az a dédelgetett szellem: az-e, a mit a legfőbb hadúr képvisel, avagy az, a mi a katonaság tényeiből napról-napra látható. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Elnök! Igen kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék következtetéseket vonni egyes emberek hibáiból, a melyek félremagyarázásokra adhatnak alkalmat. (Helyeslés.) Komjáthy Béla: Tisztelettel meghajlok ezen, ha annak is nevezhető, elnöki rendreutasítás előtt s ezért az általam mondottakból nem fogok következtetéseket levonni, hanem tényeket fogok felsorolni. Egy ezredes letépi a nemzeti zászlót, sárba tiporja azt és előléptetik. Két gyáva fegyveres tiszt bemegy egy fegyvertelen ember lakására, nyomorékká teszik azt s az egyik megmarad tiszti rangjában, a másik pedig egy bizonyos körhöz nagyon közel álló ember által fizetéses hivatalba tétetik. Egy főtiszt a nemzet kegyeletes ünnepét a nemzet ellensége sírjának megkoszorúzásával meggyalázza és soron kivül előléptetik. Egy másik tiszt egy 80 esztendős embert Győrben összevissza kaszabol s ezért még csak kérdőre sem vonják. Egy tiszt, magyar születésű, mert azt mondta, a mi mint becsületes magyar embernek kötelessége is, hogy hazám ellen nem tudnék harczolni, tiszti rangjától fosztatik meg. Egy másik tiszt, a ki közöttünk ül, Hoitsy Pál, mint újságíró czikket ir és a kit törvényesen megbüntetni nem lehetett, mert helyesen irt, tisztán azért, mert a katona uraknak nem tetszett, megfosztatott a becsületbíróság útján tiszti rangjától. Itt nekem, azt hiszem, hogy következtetéseket vonnom nem kell, mert ily tények után minden, amit mondtam, tökéletesen igazolt és jogosult. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezekből — és még nagyon sokat birnék felhozni — világosan kiderül az, hogy a mi közös hadseregünk, melyet mi tartunk, mi fizetünk, melynek fentartására oly óriási áldozatodat hozunk, hogy az állam már aligbirja, mikor minden irányban'hátra kell maradnunk, hogy ez egy kielégíthetetlen moloch bendőjét töltsük, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) akkor azt kell tapasztalnunk, hogy a közös hadsereg azt a szellemet tartja magáénak, mely a régi osztrák hadseregnek szelleme volt, mely tudott nőket vesszőztetni, adót exequálni, de mikor az ellenség előtt állott, győzni nem tudott (Élénk tetszés a szélső balon) és én mindezekért első sorban nem őket kárhoztatom. Látják, hogy nekik minden szabad, hogy mindent tehetnek. Legelső sorban kárhoztatom a magyar nemzetet, különösen pedig a magyar kormányt. A kormány egyáltalában sohasem tudott a nemzetnek 9*