Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-270

270. országos ülés szeptember 29. 188(5. 65 jelenségeinek növekedését jelenti, önmagában véve még ép oly kevéssé biztos alap arra, hogy egy ország közgazdasági viszonyai dicsértessenek, a mint nem biztos alap arra, hogy én egy fiatal embert egészségesnek mondjak, az a tény, hogy ő 15 éves korában nagyobbra nőtt, mint volt 10 éves korában, (Derültség) ugy egyes embereknél mint nemzeteknél az ily quantitativ fejlődés, ha meg nem halnak, el nem enyésznek, időhöz kötött természetes — majdnem szükségképeni — processus. (Élénk tetszés bálfélöl.) Hogy az érv concludeus legyen, azt kellene bebizonyítani, hogy ez a duzzadás és az abban mutatkozó fejlődés egészséges. Hogy ha egyes emberről van szó, a testi organismusnak egyes részei közt, ha nemzetről van szó, az egyes nemzeti foglalkozási ágak közt, a helyes harmónia és párhuzamos egyenletes fejlődés létezik és nem volna szabad figyelmen kivül hagyni oly kórjelenségeket, a melyek mint egyes embernél a testnek természetszerű nagyobbodását, ugy a nemzeteknél is a számok növekedését gyakran kisérik. A statisticai számok szaporodása, a melyhez tartozik például az államadósságoknak nagymérvű emelkedése is (Élénk derültség a bal- és a szélső baloldalon) önmagában véve még nem jelent nemzeti jólétet; (Ugy van! abal- és szélső baloldalon.) Én azt hiszem, hogy a modern állambölcselők és különösen a modern közgazdák által egyhangúlag elfogadott axióma az már, hogy a statisticai számok kizárólag nem vezethetnek a tényleges állapot kiderítésére, ámbár ezeket, mint egyik segédeszközt nélkülözni nem lehet; hanem hogy ezeknek használatával együtt kell járnia magának az életnek szabad szemmel történő megfigyelésének és hogy ha mi a statisticai számok mellett magának az életnek megfigyelésével kisérjük nemzetünk fejlődését, ugy oly kórj'elenségeket, oly aggasztó tüneteket fogunk találni, a melyek gondolkozóba ejtnek minket azon számok értéke fölött, melyekre oly büszkén hivatkoznak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az, t. ház, tagadhatatlan, hogy a magyar nemzet súlyos létviszonyok közt van, ugy mint nemzet és annak minden egyes tagja mint egyed. Én hiszem, látom is az erőt a magyar nemzetben, hogy ezen súlyos létviszonyokkal ugy mint politikai nemzet és mint társadalom is megküzdeni képes; de én azt találom, hogy ezen súlyos létviszonyokra az államnak vezetői sok tekintetben nincsenek a szükséges, gondos figyelemmel. A magyar nemzetet és a magyarnemzetnek minden egyes tagját súlyosan terheli az államnak és a közügy minden ágának terhe.Ezen terhekre reá raknak még oly terheket is, melyeket egy idegen állam iparának védelme czéljából kell viselnie (Igás! Ugy van! a bal- és szélső báloldalon) és a melyek a magyar társadalmat nem erősítik. Mert igenis comKÉPTH. NAPLŐ. 1884 — 87. XIII. KÖTET. pensatiót találhatnánk ezen terhekért a társadalomnak oly erősítésében, minőre Enyedi Lukács t. képviselő ur hivatkozott, oly gazdasági foglalkozási nemeknek öregbítésében és fejlesztésében, a melyek a magyar nemzetet egyoldalúságából kiemelik, a magyar társadalmat erejében megizmosítják. (Ugy van! abal- és szélső baloldalon.) De ily egyenértéket nem kapunk meg azon súlyos terhekért, a melyeket most egy más állam iparának védelméért kell viselnünk. A közvetett adózási viszonyok minálunk olyanok, a melyek a nemzet erejét, mint a tapasztalás mutatja, sorvasztják. És most ily viszonyokat, a jelenlegi állapotoknak 10 évre fentartását óhajtjuk a vámszövetség megújításával megörökíteni? (Ugy van! Uqy van! balfelöl.) Én, t. ház, ebben — mint mondám—nélkülözöm azt a gondos előrelátást, a mely a nemzetnek ugy szellemi és erkölcsi, mint anyagi erejének fejlesztése felett őrködik. Én ily viszonyoknak tovább fentartásához szavazatommal hozzá nem járulhatok (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon) és az általam előadottak alapján ugy a magam, mint elvbarátaim nevében a hozzájárulást a törvényjavaslathoz megtagadom, a további eljárásra vonatkozólag pedig követem az 1867: XII. törvényczikk útmutatásait és e végből a következő határozati javaslatot vagyok bátor a t. háznak elfogadás végett ajánlani: (Olvassa.) Határozati javaslat. Miután a vám- és kereskedelmi szövetség megújítását ugy a dolog temészete, mintáz 1867: XII. törvényczikk rendelkezése szerint attól kell függővé tenni, hogy Magyarország érdekei a kereskedelmi politika terén és a közvetett adók rendszerében megóvassanak; miután sem a fennálló vámtarifa, sem a közvetett adókra vonatkozó törvények ezen kettős föltételnek meg nem felelnek, módosításuk lehetősége pedig a vámszövetség megkötése után bizonytalanná válik; miután ezeknél fogva hiányzik minden föltétel arra, hogy a vám- és kereskedelmi szövetség megnyugvással megújítható legyen: a ház „az 1878: XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról" szóló törvényjavaslatot nem fogadja el: hanem utasítja a kormányt, hogy az 1878 : XX. törvényczikk 22. §-ának értelmében a vámés kereskedelmi szövetséget mondja fel, az 1867: XII. törvényczikk 58—68. §-ai szerint a monarchia másik államának kormányzásával új tárgyalásokba lépjen és azok eredményéhez képest tegyen az országgyűlésnek előterjesztéseket. (Élénk hosszas helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy az idő annyira előre haladt, hogy talán méltóztatik a a t. ház belenyugodni abba, hogy a tárgyalás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre 9