Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-293

29'i. országos ülés deczeiuber 18. 1886. 407 említett törvény rendelkezése szerint az ideiglenes adómentességben részesítendők. 2. Van-e szándéka a pénzügyminister urnak aziránt intézkedni, hogy ezen területekre vonatkozólag a törvényellenes megadóztatás beszüntettessék s az ideigleues adómentesség meghoszszabbítása érvényesíttessék. 3. Van-e szándéka ezen területek után az 1884., 1885. és 1886. évek folyamán jogtalanul beszedett állami-, községi- és megyei adók visszatérítése iránt intézkedni? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a pénzügyminister úrral. Komlóssy Ferencz: T. Láz] Jelen interpellátióoi megtételére azon incidens adott alkalmat, hogy a képviselőház pénzügyi bizottságának e hó 15-én tartott értekezletén Wahrmann Mór képviselő a eultusministerhez azon kérdést intézte, hogy van-e tudomása arról, hogy az úgynevezett kätholikus államgymnasiumban Budapesten párhuzamos osztályok állíttatnak fel és ezeken külön osztatnak be a kätholikus és külön a zsidó növendékek ; kérdezi van-e erről tudomása a minister urnak és ha igen, megegyezik-e ez a kormány liberális politikájával, mire Trefort eulíusminister ur azt válaszolta, hogy neki nincs tudomása a dologról, rosszalja azt és ha ugy van, elfogja tiltani. T. ház! A ki nem volt még tisztában a zsidóság liberális felfogásával, azt igen jellemzően illustrálja Wahrmann urnak azon interpellatiója, melyet a eulíusminister úrhoz intézett volt. Ő ugyanis megfeledkezett arról, hogy azon bizonyos kätholikus gymnasium kätholikus alapítványokból tartaíik fenn és uem hogy megköszönte volna a cultusminister urnak azt, hogy ingyen neveltetnek ott zsidógyerekek, hanem ő neki feljebb áll, tiltakozik ez eljárás ellen, a cultusminister elég nem helyesen, elég bárgyún meghunyászkodik, elitéli a tanári kart, eljárásukat rosszalja és azt mondja, hogy el fogja tiltani. Nem tudom, t. ház, min csodálkozzam jobban, vájjon a minister ur eljárásán, vagy pedig azon képviselő urnak kihivó magatartásán. Én tehát felfogva az ő intentióit, miután ő nem elégszik meg azzal, hogy a felekezeti iskolák ingyen nevelik a zsidók gyerekeit, kezére akarok ezúttal játszani és indítványozom, hogy hát állítsanak fel maguknak a zsidók saját költségükön, zsidópénzen gymnasiumot, rendezzék be azt kényük-kedvük szerint s zárják ki onnan a kätholikus, vagy más felekezetű gyerekeket; mi ezt nem fogjuk tőlük rossz néven venni. De t. ház, hogy ezen interpellatiót beterjesztem, teszem ezt azon intelligens tanári testület érdekében, melynek eljárását a minister ab invisis, a nélkül, hogy megvizsgálná az ügyet, elitéii és rosszaija. En a magam részéről helytelenítem azt, hogy a t. minister ur nem világosította fel Wahrmann képviselő urat a kätholikus alapítványok természete felől és arról, hogy ezekhez a zsidóknak épenséggel semmi közük nincs és hogy nem felelt meg, mint szakember arra, hogy miért állítanak fel parallel iskolákat és miért különítik el a zsidó £verekeket a keresztényektől. És ha Wahrmann képviselő ur fáradságot vesz magának Sehoppenhauer azon mondását elolvasni, hogy a „zsidójelíemhez tapadó ismeretes hibák közül leginkább szembeötlik csodálatos hiánya a szeméremnek", meggyőződhetik róla, hogy azon derék tanárikar minő okokból iparkodik a keresztény gyerekeket a zsidóktól elkülöníteni. És ha ez nem volna elegendő, az interpellatióra, előállók egy másikkal. Én is a tanári pályán működtem és igy ismerem a keresztény és zsidó gyerekek egymásközti viszonyát az iskolában és azon kivül. Ezennel bemutatom tehár Liszt Ferencz azon mondását, „hogy a zsidók minden erkölcsi epidémiának alapját képezik". Tudja mindenki, hogy az idén Budapesten mindenféle epidémia grassál. Volt kolera, vörheny és egyéb betegség. Ha tehát a tanárikar jónak látta a keresztény gyermekeket az erkölcsi epidémiától isolálni, azt hiszem, helyesen járt el, de lehetett ennek más oka is. Elnök: Kérem a t. képviselő urat, ne méltóztassék ily erős kifejezéseket használni, mert ezek a parlamentbe nem valók. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Komlóssy Ferencz: Én csak Liszt Ferencz hazánk fiára hivatkoztam s ezek után azt kérdem, hogy nem jogosult-e, hogy mi keresztények védjük a keresztény elveket, ha látjuk, hogy a zsidók mindenhová iparkodnak beleoltani a zsidó elveket, a melyek ezen országot sohasem fogják boldogíthatni. Kérdem továbbá, nem érzik-e önök az antisemitismus létjogosultságát és azt, hogy a mi törekvésünk nem áll ellentétben sem az igazi szabadelvűséggel, sem a helyesen alkalmazott jogegyenlőséggel. Annak illustrálására, hogy hiszen a zsidónak mindig és mindenben igaza van és hogy a törvény a zsidókat pártfogásába veszi, hivatkozom Hay Bernát esetére. Ezt az uzsorást, a ki éveken át szipolyozta a keresztényvért, 8 hónapra ítélte el a keresztény törvényszék, mikor AZ úgynevezett antisemitákat,az úgynevezett zsidókravallok alkalmával, melyeket maguk a zsidók insceniroztak, kisebbrendű ablakbetörésekért 2 — 3 évre csukták el. Hát jogegyenlőség ez? És ezen incidensek után nincs-e létjogosultságunké házban? Hogy pedig ezen interpellatiót most a karácsonyi szünidők előtt vetettem fel, ennekis megvan az értelme. E képviselőház per eminentiam keresztény-kép-