Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-292
292. országos ülés Ugyanazért én gróf Apponyi Albertnak nézetében osztozván, nem szavazom meg a törvényjavaslatot. (Helyeslés balfelöl.) Baross Gábor államtitkár: T. képviselőház ! (Halljuk /) Talán nem fog ártani, ha egészen szelíden és tiszteletteljesen tiltakozom az előttem szólott képviselő urnak súlyos vádjai ellen és azután áttérek a fölvilágosítás megadására, a mely, azt hiszem, elegendő lesz arra, hogy a közmunka- és közlekedési ministerium azon vádak terhe alól fölmentessék, mintha akár a ház budgetjogát sértette volna meg, akár pedig valamely oly eljárást követett volna, a mely megrovást érdemel. (Halljuk!) Általában legyen szabad megjegyeznem, hogy ha a budgetjogot, valamint a háznak teljesen törvényszerű ellenőrzési jogát odáig méltóztatnak magyarázni, hogy a minister a saját felelősségére még oly intézkedést se legyen jogosítva megtenni, mely az állam érdekében feltétlenül szükséges és a melyre nézve a minist érnek az előzetes parlamenti sanctió kikérésére alkalma nem volt, akkor — azt hiszem — a képviselőház nagyon messze menne ezen jog gyakorlásában. Én, t. ház, bátor leszek bebizonyítani, hogy igenis az állam érdekében a közmunka- és közlekedési ministerium máskép nem intézkedhetett, mint a hogy történt és épen azért nemcsak azon sympathia, melylyel, azt hiszem, mindenki Fiume iránt viseltetik, hanem azon köteles gondoskodás is, melylyel a kormány Fiumét emelni és fejleszteni tartozik, elodázhatatlan kötelességévé tette a közmunka- és közlekedési ministernek, hogy ezen irányban legalább a legszerényebb határok közt intézkedjék. Az 1885. év nyarán és őszén ismétlődtek azon szomorú körülmények, hogy a magyar államvasutak bizonyos állomásairól és hátpályáiról Fiume felé az árúfelvételt nagy torlódások következtében föl kellett függeszteni. Ezen torlódások már előbb jelentkeztek és igaz, a ministerium már régebben foglalkozott azok orvoslásával; azonban orvosszerek nem állottak feltétlenül a ministerium rendelkezésére; nem állottak pedig azért, mert Fiúméban a szükséges területet a tengertől kell elfoglalni s minden intézkedés, a mely ilyen terület elfoglalására irányul, nagy anyagi áldozatokat igényel. Ezen anyagi áldozatok évenkint nyilvánulnak a budgetben s ugyanazon évnek terhére, a melyről itt szó van, egy igen nevezetes feltöltés hozatott létre 480,000 forintnyi költséggel. Miután terület nem volt s miután az árútorlódások ismétlődtek és nagy mérveket öltöttek és azt senki sem tagadhatja, hogy ezen árútorlodás a kormány politikájának, melylyel a forgalmat Fiume felé igyekszik terelni, igen ecclatáns eredményét bizonyítja, ennek következtében a közdeczemfeer 17. ISSft. 339 | munka- és közlekedési minister ur, egyetértve a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister | úrral, egyszer már alaposan megvizsgálni óhajtotta, hogy miként lehetne és pedig lehető olcsón, de lehetőleg alaposan segíteni azon bajon, a melyről az imént szólottam. Akkor enquéte hivatott össze, a mely a helyszínén tárgyalt és meghallgatott minden illetékes factort, a mely egy javaslatot dolgozott ki és azt a kormány elé terjesztette. Február közepe táján megindultak a tárgyalások arra nézve, hogy melyek azon építkezések, a melyek feltétlenül szükségesek s mikép lehetne az azokra szükséges költségeket fedezni és melyek azok az építkezések, melyek a következő évre halaszthatók. Mikor ez megállapittatott, akkor a tárgyalás azon irányban is megindult, hogy a fedezet kérdése is tisztába hozassék, mert a ministerium nem akart oly helyzetbe jutni, melynél fogva újabb nagymérvű kiadások fedezetét legyen kénytelen kérni. Egyúttal azonban intézkedni kellett az építkezés iránt is, mert ha azon akadályok elhárítására szükséges intézkedések, melyeket az enquéte javaslatba hozott és a kormány elfogadott, nem akkor hajthatnak végre, hogy azok már június elején teljesen készen, rendelkezésre álljanak, az azon időben remény szerint bekövetkezendőnagyobbárúforgalomismét azon bajokat fogja szülni, melyekkel az előtt szemben állottunk. Sürgősen kellett tehát intézkedni, hogy azon építkezések, a melyekről a javaslatban szó van, tényleg keresztül vitessenek. Midőn a kormány az intézkedések iránt tisztában volt, a törvényjavaslat elkészült, beterjesztése azonban a nyári szünidő miatt többé lehetséges nem volt. Azt pedig azt hiszem, senki sem fogja kívánhatni, hogy ezen körülmény miatt az építkezést elhalasztottuk és bevártuk volna azon időt, a midőn a törvényhozásnak alkalma van e javaslattal foglalkozni, hiszen a ministerium sietett a törvényjavaslatot a harmadik ülésszaknak mindjárt elején a t. ház elé terjeszteni. Itt tehát rendkívül sürgős és az állam érdekében levő építkezésről van szó — a mit úgy hiszem, senki sem fog tagadhatni — másfelől pedig azon határozott nehézséggel állottunk szemben, mely a ministerium hatalma körén kívül esett, hogy a törvényjavaslatot, midőn az elkészült, a törvényhozás elé nem terjeszthette. Ennek következtében azt hiszem, senki sem vetheti a közlekedési ministerium szemére azt, hogy itt akár a budgetjogot sértette volna meg, akár oly eljárást követett volna, mely megrovandó. A kiadás pedig magában véve nagyon kicsiny. Az egész összeg 170,000 frt. Ebből nem kell fedezni az egész összeget készpénzzel, hanem csak 100,000 frtot hitel utján; fedezendő marad tehát 70,000 frt, ennek lényeges része a magyar államvasutak