Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos ülés Ugyanazért én gróf Apponyi Albertnak néze­tében osztozván, nem szavazom meg a törvény­javaslatot. (Helyeslés balfelöl.) Baross Gábor államtitkár: T. képvise­lőház ! (Halljuk /) Talán nem fog ártani, ha egészen szelíden és tiszteletteljesen tiltakozom az előttem szólott képviselő urnak súlyos vádjai ellen és azután áttérek a fölvilágosítás megadására, a mely, azt hiszem, elegendő lesz arra, hogy a közmunka- és közlekedési ministerium azon vádak terhe alól fölmentessék, mintha akár a ház budgetjogát sér­tette volna meg, akár pedig valamely oly eljá­rást követett volna, a mely megrovást érdemel. (Halljuk!) Általában legyen szabad megjegyeznem, hogy ha a budgetjogot, valamint a háznak teljesen törvényszerű ellenőrzési jogát odáig méltóztatnak magyarázni, hogy a minister a saját felelősségére még oly intézkedést se legyen jogosítva megtenni, mely az állam érdekében feltétlenül szükséges és a melyre nézve a minist érnek az előzetes parla­menti sanctió kikérésére alkalma nem volt, akkor — azt hiszem — a képviselőház nagyon messze menne ezen jog gyakorlásában. Én, t. ház, bátor leszek bebizonyítani, hogy igenis az állam érdekében a közmunka- és köz­lekedési ministerium máskép nem intézkedhetett, mint a hogy történt és épen azért nemcsak azon sympathia, melylyel, azt hiszem, mindenki Fiume iránt viseltetik, hanem azon köteles gondoskodás is, melylyel a kormány Fiumét emelni és fejlesz­teni tartozik, elodázhatatlan kötelességévé tette a közmunka- és közlekedési ministernek, hogy ezen irányban legalább a legszerényebb határok közt intézkedjék. Az 1885. év nyarán és őszén ismétlődtek azon szomorú körülmények, hogy a magyar államvasutak bizonyos állomásairól és hát­pályáiról Fiume felé az árúfelvételt nagy torló­dások következtében föl kellett függeszteni. Ezen torlódások már előbb jelentkeztek és igaz, a ministerium már régebben foglalkozott azok orvoslásával; azonban orvosszerek nem állottak feltétlenül a ministerium rendelkezésére; nem állottak pedig azért, mert Fiúméban a szük­séges területet a tengertől kell elfoglalni s minden intézkedés, a mely ilyen terület elfoglalására irányul, nagy anyagi áldozatokat igényel. Ezen anyagi áldozatok évenkint nyilvánulnak a budget­ben s ugyanazon évnek terhére, a melyről itt szó van, egy igen nevezetes feltöltés hozatott létre 480,000 forintnyi költséggel. Miután terület nem volt s miután az árú­torlódások ismétlődtek és nagy mérveket öltöttek és azt senki sem tagadhatja, hogy ezen árútorlodás a kormány politikájának, melylyel a forgalmat Fiume felé igyekszik terelni, igen ecclatáns ered­ményét bizonyítja, ennek következtében a köz­deczemfeer 17. ISSft. 339 | munka- és közlekedési minister ur, egyetértve a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister | úrral, egyszer már alaposan megvizsgálni óhaj­totta, hogy miként lehetne és pedig lehető olcsón, de lehetőleg alaposan segíteni azon bajon, a melyről az imént szólottam. Akkor enquéte hivatott össze, a mely a helyszínén tárgyalt és meghallgatott minden illetékes factort, a mely egy javaslatot dolgozott ki és azt a kormány elé terjesztette. Február közepe táján megindultak a tárgya­lások arra nézve, hogy melyek azon építkezések, a melyek feltétlenül szükségesek s mikép lehetne az azokra szükséges költségeket fedezni és melyek azok az építkezések, melyek a következő évre halaszthatók. Mikor ez megállapittatott, akkor a tárgyalás azon irányban is megindult, hogy a fedezet kérdése is tisztába hozassék, mert a ministerium nem akart oly helyzetbe jutni, mely­nél fogva újabb nagymérvű kiadások fedezetét legyen kénytelen kérni. Egyúttal azonban intéz­kedni kellett az építkezés iránt is, mert ha azon akadályok elhárítására szükséges intézkedések, melyeket az enquéte javaslatba hozott és a kor­mány elfogadott, nem akkor hajthatnak végre, hogy azok már június elején teljesen készen, rendelke­zésre álljanak, az azon időben remény szerint bekö­vetkezendőnagyobbárúforgalomismét azon bajokat fogja szülni, melyekkel az előtt szemben állottunk. Sürgősen kellett tehát intézkedni, hogy azon építkezések, a melyekről a javaslatban szó van, tényleg keresztül vitessenek. Midőn a kormány az intézkedések iránt tisztában volt, a törvény­javaslat elkészült, beterjesztése azonban a nyári szünidő miatt többé lehetséges nem volt. Azt pedig azt hiszem, senki sem fogja kívánhatni, hogy ezen körülmény miatt az építkezést elhalasztottuk és bevártuk volna azon időt, a midőn a törvényhozás­nak alkalma van e javaslattal foglalkozni, hiszen a ministerium sietett a törvényjavaslatot a har­madik ülésszaknak mindjárt elején a t. ház elé terjeszteni. Itt tehát rendkívül sürgős és az állam érde­kében levő építkezésről van szó — a mit úgy hiszem, senki sem fog tagadhatni — másfelől pedig azon határozott nehézséggel állottunk szemben, mely a ministerium hatalma körén kívül esett, hogy a törvényjavaslatot, midőn az elkészült, a tör­vényhozás elé nem terjeszthette. Ennek következ­tében azt hiszem, senki sem vetheti a közlekedési ministerium szemére azt, hogy itt akár a budget­jogot sértette volna meg, akár oly eljárást köve­tett volna, mely megrovandó. A kiadás pedig magában véve nagyon kicsiny. Az egész összeg 170,000 frt. Ebből nem kell fedezni az egész összeget készpénzzel, hanem csak 100,000 frtot hitel utján; fedezendő marad tehát 70,000 frt, ennek lényeges része a magyar államvasutak

Next

/
Oldalképek
Tartalom