Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos ülés deczember 17. 1886. 38S tabban a telekhez kell szabva lenni. (Igás! Ugy van ! a bal- és szélső baloldalon.) De honnan meríti azon bátorságot a minister, hogy a ház elé jön &gj kész épület tervével, holott a teleknek nem ismeri sem hosszaságát, sem szélességét, sem profunditását, sem természeti alkatát ? (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! En nem állhatok mindig a képviselőház elé azzal, mit néha positive tudok. A minister urak egyről megfeledkeznek — vagy talán nem feledkeznek meg, hanem elbízzák magukat az ő nagy hatalmukban és ez az egy az, hogy midőn ők úgynevezett proíegált vagy házi szakértőikkel megcsináltatják a terveket és azoknak oly busás honoráriumokat juttatnak, melyek magyar felfogás szerint egy emberre nézve nagyon számba mennek, Sikkor azok ellen felköltik a versenytársak irigységét és azon irigység szeme megélesedik és látja a körmöket, melyek azon telkek, kölcsönök és minden effélék körül manipulálnak. Midőn azon eredeti törvényjavaslat itt e ház előtt volt, már akkor az építészeknek a versenytársai pontosan tudták, hogy az előirányzat át van hágva, hogy azon palotát 1.100,000 forinttal nem lehet fölépíteni s daczára annak, hogy a ministernek mindezt ép oly jól tudnia kellett, ő mégsem átalotta a ház előtt akkor mondott beszédében kiemelni, hogy számos szakértővel beszélt s ezen szakértők véleménye oda megy ki, hogy azon a helyen, azon a telken, azzal a költséggel azt az épületet fel lehet építeni. 670,000 forintnyi, tehát ?5%-nyi póthitelért jönni akkor, midőn polgári felfogás szerint egy épületnél 5% különbözetnél többnek nem szabad lenni és jönni ily póthitelért akkor, midőn tudták, hogy irreális alapon állott a bemutatott terv, én ezt sem az alkotmányossággal, sem a ház méltóságával összeegyeztethetőnek nem tartom. {Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Meg vagyok győződve, hogy a minister ur tudva sértette meg a törvényt s ennélfogva csatlakozom Enyedi t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Barla József: T. ház! Azok után, a miket előttem szólott t. képviselőtársaim elmondottak, melyekben tételes igazságokkal és csalhatatlan számokkal bizonyittatott be, hogy a minister ur milyen önkényesen járt el a törvénynyel szemben, talán nem volna helyén, hogy rövid felszólalásommal igénybe vegyem a t. ház idejét, de készt engem erre a pénzügyi bizottság jelentésének 4. pontja alá foglalt tételek egyike. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság jelentésének 4-ik pontja alatt ugyanis a következő tételek vannak felsorolva (olvassa): 4. a beépített területtöbblet telekvételára, továbbá az összes átírási költségek, megváltások, munka- és alkusz-díjak stb. 133,000 forint. Tehát a t. minister ur akkor, midőn e telket megvette s egyáltalán az építkezés körül eljárt, ezen állami építkezésnél alkuszokat használt. Midőn a t. minister urnak oly borzasztó nagyszámú, mondhatnám egy egész cohors hivatalnok-sereg áll föltétlen rendelkezése alatt, hogy akkor lehet-e alkuszokat használni, hogy akkor az alkuszok használása és díjazása tisztességes, törvényes dolog-e, arra könnyű a felelet. Én csak annyit mondok, hogj*, szerintem az a minister nem járt el önmagához következetesen, a ki a múlt évben egyszer szorongatva levén, hogy mondaná meg: mit tett a gazdasági válság megszüntetésére, a gazdák helyzetének javítására, egész könnyedén azzal válaszolt, hogy tettem ezt és ezt, javaslatot kérek ettől és ettől az országos bizottságtól, vagy egyesülettől, különben pedig főkép ajánlom gazdáinknak a takarékosságot. Hogy az a minister, a ki ezt mondta, hogy fizethet állami építkezésnél külön alkuszdíjakat, arra feleljen meg saját maga. Igaza volt Horánszky t. képviselőtársamnak, hogy olyanformán járt el a t, kereskedelmi minister ur, mint az igazi grand seigneur. De nem tette hozzá — s azért egy kis félreértésben is részesült — hogy az igazi grand seigneur jogosultan használ ugyan alkuszokat, de csak a saját ügyleteiben ! (Derültség a szélső baloldalon.) Én ugy találom t. képviselőház, hogy a t. minister ur ugy tesz, mint az athéni ifjú tett, hogy hirdeti az erényt, de nem gyakorolja; az ilyen ministerrel szemben tehát azt mondhatom, hogy Magyarország kereskedelme és gazdasága a Dante poklába jut, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) melynek ajtaja fölé oda van irva, hogy „kivül maradjon mindenreménység". Az ilyen ministernek földmivelési és kereskedelmi ministerkedése alatt a gazdaközönség lemondhat minden reményről, hogy akár a kereskedelem, akár a földmívelós a jelenlegi válságos, nyomorúságos állapotából kiszabaduljon. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Én tehát t. ház, minthogy a minister urat olyan szakértőnek kell tekintenem, a minőnek őt röviden és remélem, alaposan jellemeztem, én az ő kezelése alá soha, de soha semmit, annál kevésbbé a 670,000 frtnyi tálkiadást meg nem szavazom, hanem járulok Enyedi Lukács t. barátom határozati javaslatához. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Csanády Sándor: T. képviselőház! Ha valaki a kormánypárti képviselő urak nyilatkozataiból, ha ugyan nyilatkoznának, (Derültség) vagy szavazataik után akarná összeállítani programmjukat, lehetetlen, hogy azon meggyőződésre ne jusson, hogy talán választóik azért küldték ide, hogy minden adót magasabbra emeljenek, hogy újabb adónemekkel tegyék koldussá a nemzetet, hogy mindent megszavazzanak, a mit a kormány, illetőleg Tisza Kálmán ministerelnök ur meg akar