Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-292

292. országos filcs deczember 17. 1886. 375 nem tett többet, mint ezen 100 üölet és ha a több építés mégis 219 Clölre rúg, ez azt mutatja, hogy vagy eredetileg volt a tervezet hibás, vagy pedig az később és önkényileg változtattatott dimensiói­ban és ezen önkény tette szükségessé azt, hogy több telek építtessék be, mint a mennyi az első tervezés alapján beépíttetni szándékoltatott. A t. minister ur szíves lesz megmondani, való-e az, hogy a telekszaporulat csak 100 Dőlt tett és bizonyára fel fogja világosítani azon körülményt, hogy honnan van mégis az, hogy nem ezen meg­szaporított telektöbblettel, hanem 219 föllel több telek beépítése vált szükségessé. T. ház! Ezen építkezés folyamata alatt még más sajátságos körülménynyel is állunk szemben. Az mondatik tudniillik az indokolásban, hogy egy­felől a telekszabályozás, másfelől az országház területének szabályozása következtében beállott niveau-változás, majd végül a kedvezőtlen iél tette szükségessé azt, hogy az épület felállítására szol­gáló határidő ki terjesztetett és ennek következté­ben illetőleg e factorok összesen idézték elő azt a 670,000 frtnyi többkiadást, melylyel szemben állunk. Az utolsóra nézve kénytelen vagyok meg­jegyezni, hogy az egyáltalában nem áll, hogy a téli időszak tette szükségessé az építkezési határ­idő kiterjesztését, mert az albizottság, mely ki volt küldve, constatálta, hogy már 1885. novemberé­ben, tehát a telet megelőzőleg kéretett a határidő kiterjesztése. Hogy novemberben mikép tudhatta a kormány, hogy milyen tél lesz és hogy ennek folytán a munkák mily arányban fognak szünetelni: az lehet egy sajátságos időjóslási tehetség, de azt hiszem, hogy ebben logicát keresni és találni nem lehet. (Tetszés a hal- és szélső baloldalon.) T. ház! Ilyen körülmények között kénytelen vagyok constatálni először az<", hogy az igen t. minister ur eljárása ez építkezésnél kezdettől fogva nem volt reális. Eltitkolta a már kezdetben mutat­kozó többkiadást, mely az államra most téjryleg ránehezedett. (Halljuk! Halljuk!) Constatálom másodszor, hogy itt a t. minister ur semmiféle vis major-ral nem állott szemben. Constatálom továbbá, hogy a telek szabályozása sokkal megelőzi az ár­lejtést és igy a minister ur önkényesen adta az új tervet és költségvetést vállalatba, a nélkül, hogy a törvényhozást ez iránt megkérdezte volna. Ez indokhoz, mint mentséghez tehát a minister ur egyáltalában nem folyamodhatik. Constatálom, hogy a t. minister ur a határidő kiterjesztése által oly poenaléktól mentette fel a vállalkozást, me­lyektől való felmentésre akkor még ok nem forgott fenn s mely felmentés az államra azon másik terhet is rójja, hogy a kiterjesztetett határidőre a jelen­legi helyiségekért tetemes bért kell fizetni. Con­statálom végül, t. ház, azt, a mit mondtam, hogy tudniillik az igen tisztelt kormány a törvényhozás budget-jogát egyáltalában nem tiszteli és hogy azt, a mit a törvényhozás a költségek megszavazá­sát illetőleg időnként részint törvények, részint határozatok alakjában alkot, a minister semmibe sem veszi és oly eljárást követ, mely alkotmányos államban meg nem engedhető, ("ügy van! Ugy van! a bal- és szélsőbalon.) T. ház! Még egy körülményt vagyok kény­telen fölemlíteni: tudniillik azt, hogy ez építkezés­ért a mű-épitésznek 50—52,000 frt honorárium fizettetik. (Mozgás a hal- és szélsőbalon.) Nem akarok kifogást tenni a műszaki vezetés ellen, ama szolgálatok értékét sem akarom vizsgálni, melye­ket egyesek ezúttal vagy más alkalommal az államnak teljesítenek. De midőn az államnak meg­vannak a maga szak-közegei, (Zaj. Halljuk I) hogy akkor oly építkezésnél, melyhez nagyon kiváló művészi képesség nem szükségeltetik és melyre nézve nagyon szomorúnak tartanám, ha az állam­nak oly szakközegei nem volnának, kik az eféle munkákat végre hajthatnák — hogy ekkor, mon­dom, mért kell az álamnak ily czímen 50,000 frtot osztogatni, az előttem érthetetlen. (Felkiáltások a bal és szélső balon: A kegyenczeknek! Zaj. Mozgás.) Sajátságos ez a mi administrationk t. ház! Ha valahol valami egészségügyi baj van, oda rögtön közegészségi kormánybiztos kell; ha valahol valami vizbaj van, hiábavaló az államnak kiterjedt közigazgatási apparátusa, melyen 10 év óta repa­rálgat a ministerelnök ur és melyről azt mondja, hogy állandóan javul, oda rögtön vizikormány­biztos kell; (Igaz! Ugy van balfélől) ha valami telepítésről van szó, például a csángókéról, az administratio nem tudja elvégezni azon teendőket, melyek a legegyszerűbbek, hanem rögtön telepí­tési kormánybiztos kell; ha házépítésre van szük­ség: az állam szakközegei vagy nem érnek rá, vagy nem értenek hozzá (Közbeszólások a szélső balról: Az utóbbi!) — én egyiket sem tartom, — rögtön szükség van ismét egy oly külön szak­közegre, melyet az államnak busásan kell meg­fizetni. Ez, t. ház, nemcsak szomorú jelenség, de a lehető legkönnyelmtíbb eljárás is, melyről szólam csakis indignátióval lehet. (Zajos helyeslés a bal­és szélső baloldalról.) És midőn a t. minister ur ezen eljárásának az az eredménye, hogy az oly igen súlyos pénzügyi viszonyok közt, mint a milyenek közt jelenleg élünk, két ministernek tisztán csak lakbér czímén állandóan és örök időkre 100,000 forintot kell fizetnie: az ily kormány beszélhet mindenről, de takarékosságról, gondosságról, az ország köz­vagyona iránti érzékről semmi esetre és semmi körülmények közt sem beszélhet. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Nyugtalanság a jobboldalon.) Ily viszonyok között én valóban csodálkozom a fölött, hogy a t. túloldal hogyan adhatja oda magát, hogy ugy fejezzem ki magamat, az ily I eljárás Deckmanteljául! (Zajos helyeslés a szélső

Next

/
Oldalképek
Tartalom