Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

326 S86, «•«**« ílég deezember 4. 1S86. ismerte, hanem mindenki tudja, hogy azt a turpis causák közzé sorolta, ahol a két szerződő akaratán kívül álló véletlen szerepel eredmény gyanánt, a melyet a magyar törvényhozás jogczímnek el nem ismert soha. Igaz, hogy ma érvényesíti magát, mert a tőzsdebiróság megalkotása által mintegy kerülő utón ezen ügyleteknek, a melyek addig turpis causáknak tekintettek, érvény szereztetett. De azt is mondta a t. előadó ur, hogy a tőzsde is vásár. Hát fájdalom, azt kell a tapasztalat révén mondani, hogy az effectiv ügyletek az a kivétel, a törvény az, hogy imaginaris ügyletek köttetnek. Ezt bizonyítja nemcsak a mi tőzsdénk, de a tőzsdéknek történelme az egész világon. Méltóztassék visszaemlékezni az úgynevezett Law-féle tőzsdeszédelgésre Angliában és Francziaországban és az amerikai többszörös pénzügyi crisisek történetére. Méltóztassék azon időszakra emlékezni, midőn a tulipán-ügyletekkel való szédelgés volt divatban, a hol egy napon annyi tulipán adatott el a párisi tőzsdén, hogyha az egész föld kereksége tulipánnal lett volna beültetve, még akkor sem lett volna elég a kötések effectiv kielégítésére. Ez igy ismétlődik bizonyos korszakonként minden államban. Az 1873-iki börzekrach nem volt az utolsó a magyar államban, az vissza fog térni, mert a valóság az, hogy nem effectiv, hanem imaginaris kötések szerepelnek. Már most épen azért, mert ez a dolog igy van, rendkívül meglepett a gróf Apponyi t. képviselő ur által benyújtott módosító javaslat; rendkívül meglepett, midőn épen azon párt részéről nyujtatik be ezen javaslat, a mely a közgazdasági önállóságot hirdeti elve gyanánt, a mely eljárása előtt magam is tisztelettel meghajlok, azon párt részéről nyujtatik be módosítvány, a melynek czélja sem több, sem kevesebb mint az, hogy a magyar képviselőház hivatalosan enuntiálja, hogy a budapestitőzsde annyira inferioritásban van a bécsi pénzpiacczal szemben, hogy azok nélkül még a tőzsde adót behozni sem merészeljük, (ügy van ! a szélső baloldalon.) Hát t. képviselő ur, nekem az a nézetem, hogy ha már a mi kormányunkat ilyen közgazdasági kérdésekben arra akarjuk utasítani, hogy előzetesen a bécsi kormánynak kegyes engedelmét méltóztassék kieszközölni, akkor van annak rövidebb útja is, menjünk be a Reichsrathba, ott röviden elvégezzük a dolgot. (Derültség.) De t. képviselőház, azon igen szépen előterjesztett motivatió után, melyet gróf Apponyi Albert képviselő ur előadott, szinte meglepő volt a conclusió. Azt mondja, hogy őt csak azon egyetlen egy indok kényszeríti arra, bogy e javaslatot el ne fogadja, mert szerinte Austriában ezen tőzsdeadó behozva még nincsen. T. képviselőház, ez egyúttal szól a t. pénzügyi és közgazdasági bizottságnak is, vájjon nem méltóztatik tudomással birni arról, különösen az igen t. pénzügyminister ur, hogy Magyarországon behozták a tőke-kamatadót és mi több, a takarékpénztári betétek kamat-adóját a nélkül, hog}

r az Austriában behozatott volna. Hát, t. képviselőház, nálunk szabad a takarékosságot, a szabad tőkének versenyét, még pedig a solid tőkéjét megadóztatni, ellenben Bécs engedelme nélkül nem szabad behozni tőzsdeadót. Elismerem én a hitelüzletek jogosultságát, de már az uzsora ellen védelmet kérek, a tőzsde kinövései ellen is, védelmezek mindenkit. Ép ugy elismerem a vásárnak jogosultságát, de azon tőzsdei vásárokkal szemben, hol a tudatlanság versenyez a rosszhiszeműséggel, azzal szemben legalább az adónak jogosultságát és alkalmazását követelem. (Elénk helyeslés a ssélső baloldalon.) S én, t. ház, egy oly államban, a hol tudjuk, hogy a misealapok és a kegyes alapítványok megadóztatvák, a hol tudjuk, hogy például Austriában ezukorfogyasztási adó nincs, mint nálunk, a hol a fogyasztási czikkek adóztatását ismerem, a nélkül, hogy az Austriában szükségesnek tartatnék : kérdem, micsoda erkölcsi és financiális jogosultsága van akkor oly módosítványnak, mely azt ezélozza, hogy Bécs kegyes engedélyével hozzunk be oly adót, a melyet az egész házban pártkülönbség nélkül elvileg mindenki helyesel és csupán opportunitásból nem fogadja el a bizottság most, mert az. szerinte nem időszerű. Statistikailag kimutatható, hogy a betétek az adó daczára felkeresik hazai takarékpénztárainkat — ez arra enged következtetni, hogy az effectiv üzletek az ad * alól nem menekülnének Bécsbe, mert a reális vevő kénytelen felkeresni azon piaczot, a hol reális eladót talál. A színleges — differentialis — működésükért nem érne bennünket semmi erkölcsi, semmi közgazdasági kár. Azon meggyőződésben vagyok, hogy a mig ez a kormány ül ott, ez soha sem lesz időszerű, mert az adósságcsináló kormánynak a tőzsdére mindig szüksége lesz, azért én óhajtván, hogy e javaslat minélelőbb időszerű legyen, hozzájárulok az Istóczy Győző t. képviselő ur által beadott határozati javaslathoz. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Veres József: T. képviselőház! (Halljuk!) Nem volt szándékom a szőnyegen forgó tárgyhoz hozzászólni, mert távolról sem tartom magamat e kérdésben szakembernek, a mennyiben ez valószínűleg főkép a zsidóknak kedvencz kérdése, mi antisemiták pedig ezektől meglehetősen távol állunk; hanem egy pár oly megjegyzés hangzott fel, a melyre részemről szükségesnek tartom szintén pár megjegyzést tenni. Mikor a két bizottság jelentését olvastam, azt gondoltam, hogy ha két bizottság teszi össze eszét, hogy a kis csapat antisemiták törvényjavaslatát