Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

3iy 286. országos ülés äeezemher 4. 1880. utolsó tót napszámosnál. (Derültség.) Mert vájjon j nyereség-e a társadalomra nézve az, ha mentül több hazárdjátékosai vannak, kik nem productiv elemek, hanem egyszerűen játékosok. Nyereség-e specialiter a magyar társadalomra nézve, ha nagy, virágzó játékbarlangja van, ahol az őrületes játék folytán a közforgalomból elvont milliók egyes kezekben tömörülnek össze. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldal némely padjain.) Ha nyereség, akkor miért nem tett már eddig lépéseket a pénzügyminister ur, hogy a monte-carloi játékbarlang bérlője nálunk üsse fel sátorfáját, ez legalább pár millió jövedelmet hozott volna évenkint a kincstárnak. A pénzügyminister urat ebben valószínűleg erkölcsi indokok gátolják, (Derültség a szélső baloldalon) de akkor, ha a monte-earloi játékbarlangot erkölcstelen intézménynek tartja, ha őrizkedik azt nálunk meghonosítani, miért viseltetik mégis oly gyöngéd kegyelettel a tőzsde iránt és miért akarja azt még attól is megkímélni, hogy a közterhek viselésében legalább némi részt vegyen; avagy a roulette játékos és tőzsdejátékos nem egyformán játékos-e? Nem mind a kettő az esetlégre épít-e a nélkül, hogy producálna. Ha pedig nem nyereség, akkor mért kellene félnünk a börziánerek távozásától, mikor belőlük tőzsdeadó nélkül a társadalomnak úgyis semmi haszna, de sőt kára van? Mert nemcsak hogy példaadással elvonják a munkaerőt a komoly munkától könnyelmű játékra csábítva, hanem kivonják a kivonható idegen tőkéket is onnan, a hol az termékenyítene: a közforgalomból és viszik a tőzsdére azt is. T. ház ! Nagyon jól tudom, hogy vannak oly intézmények, melyek erkölcstelen alapon állanak ugyan, de némely állam által mégis megtüretnek, mert a kincstárnak nagy jövedelmet hajtanak. Ezen erkölcstelen alapon álló intézmények egyike pl. a kis lutri. A kis lutrinak, ennek a hivatalosan mételyező és ép a legszegényebb néposztályt kifosztó intézménynek fentartását azzal indokolja a pénzügyminister ur, hogy fönn kell tartani, mert az a kincstára nézve pótolhatatlan jövedelmi forrás. Égy másik, szintén erkölcstelen alapon álló szédelgés az is, melyet a börziánerek a sorsjegyek Ígérvényeinek elárusitása által arczátlan zsidó ügynökökkel a nép között űzetnek, Elnök: Kérem a képviselő urat, válogassa meg kifejezéseit. Nem szokás a parlamentben így beszélni. Margitay Gyula: De mivel az általuk összeharácsolt pénz bizonyos percentjét a kincstárnak bélyegekben fizetik, az állam által eltüretnek. De tekintsünk el, t. ház, az erkölcsi szempontoktól, melyekből kiindulva minden eféle játékot el kell ítélni. Nézzük a dolgot a pénzügyminister urnak szemüvegén át. Erkölcstelen ugyan az intézmény, de fentar- I tandó, mert az állam jövedelmeit szaporítja. Teszi-e ezt tőzsdeadó nélkül a tőzsde, ez a szintén játékra és esetlégre alapított intézmény? Nem.De hát akkor miért tűri az álladalom; vájjon tűrné- e a kis lutrit, ha a kincstárnak semmit sem jövedelmezne? Bizony pedig a tőzsde sem egyéb mint a milliomosok kis lutrija, aholKatz-okésKohn-ok játszanak a gazdák és iparosok produetumaira és rovására. T. ház! Egyetlen indok igazolná csupán a tőzsde-intézménynek az államban való megttírését: az, ha a tőzsde jövedelmező volna a kincstárra, ha az ott létrejött kötések is ép úgy, mint bármely más szerződés, adó alá vettetnének. És miért van mégis, hogy a pénzügyminister úr a törvényjavaslat elejtése mellett van engagirozva? Csekélylené talán azon jövedelmet, mely a tőzsdeadó behozatala által a tőzsdén kötött ezres, százezres szerződések után a kincstárba folyandó lesz ? Legalább az előadó ur beszédéből azt is lehet következtetni. Ha a napszámos asszony 20 krajczárj a, melyen nem éhező gyermekének vett kenyeret, hanem reskontót szerzett, kedves a kincstár előtt; ha a szegény földmívelötől elárusított marhája után nem átallja behajtani az ötkrajczáros illetékeket, szeretném tudni, mily oka lehetne csekélyleni a tőzsde játékosaitól beszedendő forintokat ? (ügy van! Helyes! Helyes! a szélső baloldalon.) Vagy azt hiszi a pénzügyminister ur, hogy méltánytalanabb lenne a munka nélkül, játszva, ezrekkei nyerészkedő börzianerektől megkövetelni a szerződési díjat, mintsem a szegény földmívelötől, a ki véres verejtékével teszi termővé földjét, a termés után, melynek legnagyobb részét családja emészti fel, jövedelmi adót hajtani be; vagy azt hiszi talán, hogy a tőzsdeszédelgés oly fontos szerepet játszik a nemzeti productiv mozgalomban, hogy akkor, midőn a földbirtokot, ipart, kereskedelmet, munkát, a tudományt, a találmányokat, a lőfegyvert, szóval minden kigondolható értéket, de sőt még a nyotnorékságot is annyira megterhelte adóval, hogy már roskadozunk alatta; hogy akkor, midőn ily adózási rendszer mellett is csak folytonosan növekedő deficitekkel vánszoroghatunk tovább, a tőzsde játékosait, a tőzsdén forgó milliókat adómentességgel czélszertí dédelgetni? (Helyeslés a bal- és szélső baloldal némely padjain.) Észszerű- e az, hogy a tökét a kis forgalomban, a gazdász, az iparos és a kereskedő kezeiben, hol mint productiv beruházást, megadóztatjuk s mesterséges úton a tőzsdére kergetjük, a hol a börziánerek kezében nemzetgazdaságilag improductiv és mégis adómentessé válik? Vagy van-e abban méltányosság, igazság vagy csak látszata is az igazságnak, hogy mikor a 100 forintot kereső szellemi munkástól 10 forintot hajt be az állam adó czímén, a milliókkal játszók milliói adómentesek legyenek ? A köz-