Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-286

316 286. országos ülés deezember 4. 1886. (Helyeslések, ügy tan! a bal- és szélső baloldal né mely padjain.) Ha tehát, mint a t. előadó ur constatálta, a két bizottság is jogosultnak tartja a börzeadót és hogy az abból befolyó jövedelemre állami pénzügyi sanyarú viszonyaink között szüitségünk van, vonjak le ezen praemissákból az egyedüli helyes következtetést azzal, hogy fogadjuk el tárgyalás alapjául a jelen törvényjavaslatot, a melyet, ha a deficit fedezésének gondjai között sorvadó t. pénzügyminister ur elfelejtett eddig beterjeszteni, ne vegye senki rossz néven mitőlünk, hogy azt mi terjesztettük be. Ezek után, a midőn újból kijelentem, hogy a közgazdasági és pénzügyi bizottságok határozati javaslatait nem fogadom el, bátor vagyok elfogadásra ajánlani a t. háznak a következő határozati javaslatot: (Halljuk! Halljuk!) Határozati javaslat. A képviselőház az értékpapírok adásvevése és a tözsdeszeríí adásvevési s egyéb beszerzési ügyletek százdékos illeték alá vonását az egyenlő közteherviselés elve szempontjából is igazságosnak és szükségesnek, az állam sanyarű pénzügyi viszonyai között pedig elodázhatlannak jelentvén ki, a 298. számú törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadja s újból a pénzügyi bizottsághoz utasítja a végből, hogy ez a törvényjavaslatot részleteiben megvitatva, jelentését a háznak mielőbb s még oly időben terjeszszebe, hogy a törvényjavaslat a házban még az 1887-ik évi költségvetés tárgyalása közben letárgy altathassák. (Elénk helyeslések a balés ssélsobáloldal némely padjain.) Margitay Gyula: T. ház! Midőn ezen általunk, illetve Istóczy Győző t. barátom s társai által a t, ház elé benyújtott törvényjavaslat fölött a bizottságoknak a törvényjavaslat elejtését indítványozó határozatát láttam, meglepetve gondolkozóba estem a felett, hogy ugyan mi lehet ezen épen nem várt határozati javaslatnak valódi indoka? Mert ezek az indokok, melyeket a bizottságok felhoznak és a melyeket itt a t. előadó ur is hangsúlyozott, nem indokok, pusztán egynehány szó súly nélkül, mely nem győzhet meg és nem elégíthet ki senkit, mert még ürügynek is gyenge és erőszakolt. Avagy indok-e az, hogy a tőzsdeadó behozatala azért nem volna ezélszerü nálunk, mert az ártana gabnakereskedelmünknek. Hogyan? Hiszen a mi a tőzsdeadót illeti — itt mellékesen megjegyzem, hogy a bizottságokban ügy, mint a t. előadó ur is, mindig csak a gabnakereskedelmet emlegették, pedig a gabnán kivül más termények is vannak — mondom, a terménytőzsdeadót illetőleg határozottan hangsúlyozza a törvényjavaslat, hogy a tényleges effectiv adásvételek illeték alá nem vonandók és csak azon tőzsde- | szerű kötések, melyek fictiv állaga sohasem kerül szállítás alá és melyek árkülönbözetre köttetvén, tulajdonképen nem is adásvételek, hanem fogadásszerű szerencsejáték-kötések, melyeknél a szerződő felek egyik részének, tudniillik a melyik vesz, a kötés előtt, másik részének pedig, a melyik ad, a kötés után nagyon is érdekükben fekszik, hogy terményeink árát mentül alacsonyabbra lenyomhassák, mely czél elérésére minden furfangot fel is használnak, ennélfogva gabnakereskedelmünknek nemcsak nem használnak, de sőt nagyon is sokat ártanak. Mondom, e tőzsdeszeru kötéseket czélozza a törvényjavaslat a kötj egy kényszer által illeték alá vonatni. Hogy pedig ez, mi utón és mi módon árthatna a mi gabnakereskedésünknek, azt valóban nem vagyok képes belátni, sőt ellenkezőleg, arról vagyok meggyőződve, hogy az indokolás e része pusztán a törvényjavaslat népszerütlenítésére czéloztatott. De lappang még, t. ház, az indokolások közt ennél sokkal nevetségesebb indok is, melyet maga az előadó ur is kiemelt, nevezetesen az, hogy a tőzsdeadó behozatala azért sem volna czélszerű, mert annak jövedelmező volta még nincsen kipróbálva. Bocsánatot kérek, t. ház, de kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én ez indokot nagyon is komikusnak tartom. Igen kíváncsi volnék hallani, miképen képzelik a bizottságok a tőzsdeadó jövedelmezőségének kipróbálását, ha életbe nem léptetik, hogy adatokat szerezhessenek, szeretném tudni, hogyan tudnák megtanulni a lovaglás mesterségét ló nélkül. Az természetes, hogy nálunk a tőzsdeadó jövedelmezősége nincs kipróbálva, miután mind ez ideig nem volt tőzsdeadó és nem lehet kipróbálni mindaddig, mig nem lesz tőzsdeadótörvény. Avagy tán azon véleményben volnának a bizottságok, hogy a magyar törvényhozótestület még oly kiskorú, hogy csak a más államok által kipróbált törvények átvételére, helyesebben lefordítására képes ? és hogy a mi pénzügyi közegeink, kezdve a t. pénzügyminister úrtól le az utolsó finánczig, olyan tehetetlenek volnának, hogy egy törvény végrehajtását képtelenek volnának foganatosítani, hacsak arra idegen államokból megállapított schemákat és blanquettákat nem hozhatnak be ? Bizony, t. ház, az nagyon szomorú megvilágítása volna a mi állapotainknak! De én azt hiszem, hogy ennyire még se vagyunk. Nem vagyunk annyira tehetetlenek, hogy mert kezdeményezni képtelenek volnánk, el kellene ejtenünk a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot. De, ha még annyira volnánk is, ha a magyar törvényhozó testület csakugyan annyira fejletlen lenne, hogy csak azt volna képes utándadogni, a mit már Német-, Franczia- vagy Angolországok kimondottak és ha a pénzügyminister ur olyan ártatlan csecsemő volna is, hogy esak a mások által készí-