Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-269

269. országos Illés szeptember 25 1886. 36 nunk, mert csak ezen nagy közérdek, nem pedig valamely különben bármely érdemeket szerzett részvénytársaság felsegélyezésének érdeke indokolhatja azt, hogy az országtól újabb áldozatok kérettessenek. (Helyeslés a báloldalon.) Azt hiszem tehát, t. ház, hogy ebben az első tételben ellenkezésre, ellentmondásra nem fogok találni, hogy t. i. a kérdést egész objective és minden melléktekintet nélkül tisztán és kizárólag a magyar tengeri hajózás érdekeinek szempontjából kell felvetni. (Helyeslés a baloldalon.) Ha pedig igy fogjuk fel, t. ház, én az előttünk fekvő törvényjavaslatban kettőt különböztetek meg. (Halljuk.) Annak elvi irányzatát és ezen elvi irányzat keresztülvitelének módjait, illetőleg az arra választott időpontot. Az elvi irányzatot e törvényjavaslatnál helyeslem, valamint helyeseltem az 1882. évi XIII. t.-cz. megalkotásánál, mely az „Adria" subventióját létesítette. Helyeslem t. i. azt a gondolatot, hogy midőn mindig nagyobb mértékben fontossá válik hazai kereskedelmünkre nézve a tengeri út biztosítása és midőn e tekintetben igen kezdetleges állapotokkal álltunk szemben 1882-ben, de állunk még ma is; egy gőzhajótársaságnak állami segélyezése elvileg el nem vetendő, sőt az összeköttetések létesítésére a kezdetben talán mellőzhetetlen szükséget képez. Ebből a szempontból járultam én hozzá 1882-ben az „Adria" subventiójának elvi kimondásához. És ezen szempontot a ma előttünk fekvő törvényjavaslattal szemben is helyeslem. Maga az „Adria" társulat ellen sem teszek kifogást, mert ámbár, t. ház, ugy a bizottsági előadó úr, mint a bizottság jelentése is ráutalt azon nehézségekre és bajokra, melyekben ezen társulat — és nem csupán saját hibájából — szenved, tény az, hogy ezekből a bajokból most már jobbadán kimenekült, hogy a rendes úton levőnek tekinthető és megvallom, hogy egy már létező társulatnak fenntartását és megerősítését czélra vezetőbbnek tartom, mint elbukásának megengedését és talán valami újnak semmiből való alkotását, (ügy van! a jobboldalon.) Én tehát sem a subventio eszméje ellen nem teszek kifogást, sem azon társulatot, mely eddig subventióban részesült s melynek subventiója emeltetni szándékoltatik, megtagadni nem akarom. De, t. ház, nem helyeslem sem a módot, a melyben a kérdés a törvényjavaslatban kifejezést nyert, sem az időpontot, mely a kérdés megoldására választatott. (Halljuk!) Az én meggyőződésem az — és minden elfogulatlan szakembertől hasonló nyilatkozatot hallottam — hogy az „Adria" ügyei e subventio által sem fognak oly állapotba hozatni, hogy a magyar tengeri hajózás érdekében a tőle kivánt szolgálatot megtehesse. KÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. Sokkal mélyebbre ható bajok azok, melyek okozzák az „Adria* igazgatósága ellen üzleti körökben még most is felmerülő panaszokat. Ez egyszerűen a társulat erejének gyöngesége azon nagy feladatokhoz képest, a melyeket neki el kell látnia. T. ház! Ha meg akarunk győződni arról, hogy mily nagy hézag van a várt teljesítés és a rendelkezésre álló erő közt, elég azt a kimutatást megnézni, mely a kormány indokolásában foglaltatik és melyből kitűnik, hogy az „Adria" az általa teljesített összes járatok közül és pedig 1882-ben 2 24 j árat közül csak 60-at telj esi thetett saj át haj óin, 1883-ban csak 78-at 281 közül, 1885-ben csak 68-at 231 közül. Ez az, a mi megöli és lehetetlenné teszi ezen társulat működésének üdvös fejlődését: saját erejének véghetetlen gyengesége azon nagy feladatokkal szemben, a melyek rá nehezednek szerződésileg is és a közvéleménynek jogos várakozása folytán is. És ezt a nagy hézagot, t. képviselőház, evvel a 100,000 frtnyi több subventióval, ez az én benső meggyőződésem, kitölteni és ezt a társulatot evvel egészségessé, életképessétenni, feladatainakmagaslatára emelni egyáltalában nem lehet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én, t. képviselőház, nem ismerek rosszabb takarékosságot, illetőleg nem ismerek nagyobb pazarlást, mint egy bizonyos czélra költeni ugyan, de annyit nem költeni, mint a mennyi azon czélnak elérésére okvetlenül szükséges. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) De, t. képviselőház, hogy egy a czéllal arányban nem álló foltozgatáshoz vagyunk kénytelenek nyúlni a jelen pillanatban, annak egy más körülmény az oka és e körülményen akadt fenn szerintem a kérdésnek helyes megoldása. Pénzügyeinknek jelen állapotában ki volna az, a ki elég vakmerő volna meg nem elégedni avval a 100,000 frtnyi több subventióval, melyet a kormány kinál és annak felemelését indítványozni? Én bizonyára nem. De itt van t képviselőház azon nyűg, a mely alatt ezen kérdés helyes megoldásánál szenvedünk, mely annak helyes felfogását lehetetlenné teszi, mely az országot képtelenné teszi jelenlegi pénzügyi állapotában, hogy a fiumei összeköttetésnek ügyét teljesen sanálja : ez a nyűg, ez az akadály a trieszti úgynevezett osztrák-magyar Lloyddal való szerződés, (ügy van!a bal- és szélső baloldalon.) Addig, t. képviselőház, mig ezen országunkra nézve semmi hasznot sem tartalmazó és valóban megalázó szerződés járma alól nem szabadultunk: addig a magyar tengeri hajózásnak egészséges megoldása egyáltalán nem képzelhető. (Igaz! a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház! Vannak a mi pénzügyeinkben még nagyobb bajok, az összegre nézve súlyosabb terhek, mint az a 400,000 frt, a melyet az ország az osztrák-magyar Lloyd czéljaira költ; de mondhatom, hogy nevetségesebb kiadás, mint 4