Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-283
298 283. orsz sos älés fordítanunk, Ezen áldozatot az állam most, miután e téren már annyi áldozatot hozott, meg nem birja, ezenfelül ezen egyes, kevésbé hasznos vonalak értékesítése által az államkincstárnak újabb megterhéltetése nélkül előteremtetnék egy összeg, mely az államvasutak megmaradó vonalainál akár beruházásokra, akár kiegészítésre fordíttathatnék. így tehát pénzügyi szempontból ezen intézkedés igen fontos. És ha ezen intézkedés átgondolva és tervszerűen keresztül vitetik, ez utón a forgalmi érdekek károsítása nélkül nagy eredményeketlehet elérnis minden esetre felszabadítaná az államkincstárt tetemes újabb beruházások költségétől. A másik kérdés, t. ház, a melyet már az előbb is említettem,a dohányjövedék jövedelmének emelése. A dohányjövedék nettó eredménye átlag 20 millióra emelkedett. 1884-ben 22 és fél millió frt volt, de a dohányjövedék még nevezetesen növelhető; nem tisztán administrativ intézkedések által, hanem csekély oly törvényhozási intézkedések által, melyek a törvény által megerősített szabályokat némi részben módosítanák, különösen azon irányban, hogy megakadályoztassák a még most is fennálló csempészet és ez által az állam jövedelme biztosíttassák és hogy mód adassék arra, hogy necsak gyártmányok árúsíttassanak el, hanem a nyers anyag a külföldre is szállíttathassék, a mi okszerű kezelés mellett és ha az állami gyártás részére szükséges dohányon kivül jó minőségű dohány szállíttathatik a külföldre, nemcsak pénzügyileg előnyös az államra, de előnyös a termelőkre nézve is és különösen közgazdasági szempontból is nagy fontossággal bir. (Tetszésjóbbf'elöl.) A t. ház, méltóztatik tudni, hogy e kérdést kereskedőkből és termelőkből álló szakbizottság által tanulmányoztattam ; e bizottság munkálatának figyelembe vételével készült egy törvényjavaslat, melyre nézve csak az kár, hogy nem tárgyalható azonnal és nem léptethető életbe oly időben, hogy már 1887-re érvényesüljön. Ezt a ház mostani elfoglaltsága mellett nem merem kilátásba helyezni, kívánatos azonban, hogy minél előbb törvénynyé váljék és haszna minél előbb érvényesüljön. T. ház! Bevételi források nyitására vagy emelésére a mostani viszonyok közt tovább menni nem tartom lehetségesnek, de vannak egyes kiadások — különösen kettőt leszek bátor megnevezni— melyeknél apasztást kell eszközölni.Ilyenek először a beszállásolási törvényből folyó kiadások. Mióta az 1879: XXXVI. törvényczikk meghozatott, öt évi cyclusonként először 1.700,000 írttal, másodszor 1.600,000 frttal emeltetett fel a lakbérszükséglet költsége. Nem tartom méltányosnak és helyesnek azt az eljárást, a melynél a pénzügyi október 30. 1885. kormányzatnak nincs elég befolyása az állam pénzügyi érdekei szempontjából, melyek a lakbérek gyakran méltatlan felcsigázása által érintetnek. (Helyeslés.) A törvény ezen intézkedését továbbra fentartani teljesen indokolatlannak tartom. Ez iránt a tanulmányok megtétettek és az illető ministerek a törvényjavaslatot előfogják terjeszteni. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy 1,600.000 frt nagyobb szükséglet vétetik most igénybe póthitelként 1886-ra és ugyanezen többlet van felvéve 1887-re, mely két összegből Magyarországra csak az idén egy millió forint nagyobb megterheltetés esik. Ez, azt hiszem, elég fontos arra, hogy az ügyben intézkedés történjék. Horánszky líandor: A kaszárnyák. Gr. Szapáry Gyula pénzű gyminister: Nem mondottam, hogy a kaszárnyákat meg kell szüntetni, hanem azt, hogy a lakbéreket szabályozni kell. Hoitsy Pál: Önök hozták a törvényt! Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: Egy másik intézkedés, t. képviselőház, a mely ép az idei költségvetésnél érvényesül, az, hogy a honvédség kiegészítésére szükséges ujonczok jutaléka évenkint nagy fluctuatiónak van kitéve. Ennek módosítása kívánatos; a honvédség igenis el legyen látva azon ujoncz-jutalékkal, mely kiegészítésére szükséges, de nem czélszerű, hogy oly fluctuatiók álljanak be e téren, melyeknél fogva az idén is a nagyobb létszám folytán 300,000 frttal nagyobb kiadás mutatkozik. Ez tehát szintén oly intézkedés,melyet, nézetem szerint, módosítani kell. De minthogy sem a bevételek emelése, sem a kiadások ezen reductiója nem elégséges arra, hogy az államháztartásban az egyensúly helyreálljon és pedig kell, hogy mindenek előtt ez legyen a főczél: el kell magunkat határozni arra, hogy más kiadásoknál is reductióhoz lássunk. (Élénk helyeslés.) Hogy melyek ezen kiadások, ámbár e tekintetben nekem határozott nézetem van, ez iránt ma részletes előterjesztést nem tehetek, mert ezen intézkedések nem pusztán a pénzügyi tárcza keretébe tartoznak, hanem azokhoz az összes kormány előleges megállapodása szükséges. Azért, t. ház, ezekre ma nem terjeszkedem ki, de azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy ezzel az eszmével meg kell barátkoznunk és a kiadások azon keretét, a mint ezek különösen az utóbbi években emelkedtek, állandóan fentarthatónak nem vélem, (Helyeslés) s ha ezen kérdés el is odáztatnék, legközelebb eljövend az idő, midőn a szükség, az adófizetők érdeke és a hitel viszonyok parancsolólag fogják követelni, hogy ez iránt történjenek intézkedések. Ha ezen kérdés tovább elhalasztatik, sokkal gyökeresebb rendszabályokra lesz szükség és ezek sokkal nehezebben