Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-280

272 280- országos ülés október 14. 1886. kodní fognak, hogy ily kényszerhelyzetbejöjjenek, mert ménlovat nem nevelnek. Ha az államnak pénzügyi helyzete nem engedi meg ezen különben produetiv befektetések fokozását, de nmlhatlanul meg kell hoznia oly mérvű áldozatot, hogy az állami méntelepek a közvetítésre képesek legyenek, mert az okszerű tenyésztéshez nemcsak pénz, hanem első sorban szakértelem szükséges. És a midőn az állami közegek által helyesen és szakismeretesen kezelt lótenyésztésünknél a legszebb sikert látjuk — mely a párisi kiállításon is méltó elismerésben részesült — ugyanakkor nem szabad fél utón megállani, hanem meg kell honosítani s lehetővé kell tenni ezen helyes irányt a legszélesebb alapon, az által, hogy a kormány törvényhozási vagy közigazgatási utón oly intézkedéseket léptessen életbe, melyek alkalmasak arra, hogy az egyes községek a szükséges ménlovakat könnyen megszerezhessék ; de a mig ezen intézkedés életbe léptetve nincs, addig a ménlovak bevásárlásánál minden levonás igen nagy közgazdasági kárral jár. A múlt. alkalommal már volt szerencsém elmondani, hogy ez évben 77 község kérvényét utasította vissza a ministerium azért, mert hiányzott a kellő számú ménállomány és aligha csalódom, ha azt állítom, hogy a jövő évben — a kormánynak ezen újabb gazdálkodási, vagyis inkább koplalási rendszere mellett — még több község leend ménlovak nélkül, (Ugy van! szélső baífelöl.) Sajátságos! A magyar kormány akkor törekszik a lótenyésztést haladásában megakasztani, a midőn más államok azt fokozott tevékenységgel előmozdítani törekszenek. így például Austria e téren szinte nagy tevékenységet fejt ki, ugy annyira, hogy nemcsak saját területükön, hanem nálunk is csikókerteket létesítenek lótenyésztésök fokozására. Továbbá a német állam, illetve Bajorország beutaztatta szakértői által Magyarországot és a midőn az állami és privát ménesekben megismerték a tenyészanyagot — eljöttek a budapesti ménvásárra és mielőtt a kormány közegei ott megjelennek — a legjobb tenyészanyagot össze szedik. (Helyeslés szélső balfelől.) Már ezen esetből is láthatjuk, hogy a kor mánynak ezen újabb intézkedése helytelen, mert a midőn ez által a tenyésztők egyrészről a ménneveléstől eltereltetnek, másrészről megkönnyítjük a legjobb tenyészanyagunk tömeges kivitelét, holott a ménlovak kivitelét megnehezíteni, sőt eltiltani kellene, a mig nálunk ily mérvű hiány van. (Igaz! Ugy van! szélső balfelől,) Az állattenyésztés terén gyakran megesik, hogy a kellő szakismeret hiánya miatt a legnagyobb anyagi áldozatok árán sem sikerül az okszerű haladás s ily esetekben a kiadások fokozása nem is indokolt; azonban a magyar kormány, illetve a t. fóldmivelési minister ur jelenleg oly szakférfiakkal rendelkezik, kiknek eddigi sikeres műkődésök elegendő garantiát nyújt az iránt, hogy fokozott tevékenységök által lótenyésztésünk felvirágoz ásat biztosítva lássuk. És épen ezért a t. minister ur válaszában említett megtakarításokat helyeselni nem lehet, mert az produetiv befektetésnek bizonyult ez ideig, de azért sem helyes a vásárok összpontosítása, mert a bejelentett 181 drb. ménló felszállítási: többe kerül, mint a 12 küldöttség napdíja kitenne. Miután ezen intézkedést a ezélnak megfelelőnek nem tartom és a t. minister ur válaszában kevés megnyugvást találok, de a fennálló pénzügyi kényszerhelyzet folytán a választ sajnálattal tudomásul veszem. (Helyeslés a szélső baloldalon,) Gr. Széchenyi Pál, földmivelés-í iparés kereskedelemügyi minister: T. ház!Méltóztassék megengedni, hogy a t. képviselő urnak egy állítását, a mely esetleg félreértésre adhatna alkalmat, rectifikáljam. Azt állítja a t. képviselő ur, hogy most akarok megtakarítást tenni e téren. Méltóztatik tévedni; én nem szóltam arról semmit, hogy megtakarítást akarok tenni; hanem azt mondottam, azon összeget, mely a törvényhozás által a szóban forgó czélra meg van állapítva, egyenesen arra a czélra akarom fordítani és nem dologi kiadásokra, mint eddig részben történt. En tehát nem takarítok meg abból az összegből, mely a törvényhozás által meg van határozva, hanem azt az összeget egyenesen ménvásárlásra akarom költeni és nem másra. A t. képviselő ur azt kívánta, hogy felderítsem az összeg nagyságát. Azt hiszem, a t. képviselő urak nagyon jól tudják, mennyi van megszavazva a budgetben. Ha a t. képviselő ur ott utána néz, meg fogja látni, hogy az összeg 30—40,000 frt. Ez fog fordíttatni e czélra s több nem. Itt tehát nem megtakarításról van szó, hanem a t. ház határozatának telj'es megtartásáról. (Élénk 'helyeslés jobbfélöl.) Becker János: T. ház! Az igen t. minister ur nyilatkozata folytán kénytelen vagyok szavaim helyreigazítása czéljából egyetmást megjegyezni. Én igenis jól tudom, mi az a praeliminare ? De azt is tudom, hogy a t. minister ur tavaly sem tartotta be a praeliminaret, mert 70,000 frtot költött a szóban forgó czélra. Tény, hogy a praeliminare a múlt évben kevésnek bizonyult; de akkor minden esetre az idén többet kellett volna praeliininálni. Azt pedig, hogy mennyit fog a minister ur az idén e czélra költeni, a múlt év tapasztalatai után egyáltalában nem tudhattam. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mi a gazdálkodást illeti, arra nézve igen sokat lehetne mondani. De ha az állam csakugyan gazdálkodni akar, akkor nem a produetiv befektetések elvonásánál kezdj e, hanem holmi építkezé-