Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-280

270 280. országos ülés október 14. 1886. lovak beszerzésére vonatkozólag két okból vétetett szokásba: először azért, hogy az állami ménesekből esetleg nem elég számmal kikerülő mének pótoltassanak bevásárolt ménekkel, másodszor azért, hogy a közönség a lovak jobb fölnevelésére índittassék. Mindenki azonban előre tudta, hogy nem minden mén fog az állam által megvásároltatni, hanem csak csekély részük. A közönség által felnevelt apaállatoknak 60—65%-a megvásároltatván az állam által, a többi, mint jól nevelt használati ló ment a vásárra, részint nálunk, részint a külföldön, ugy hogy nemcsak az állam által megvásárolt ménlovak felnevelése volt hasznára a tenyésztőknek, de azáltal, hogy több gondot fordítottak a lovak felnevelésére, nagyobb árt értek el a mások által megvásárolt állatokért is. Azon szükséglet, melyre a t. képviselő ur hivatkozik, többféle lehet és nem tudom melyiket érti a képviselő ur, ennek folytán mindegyikre meg fogom adni a választ. A szükséglet lehet az, a mi a mostani ménlétszámnak kiegészítéséhez szükséges; vagy vonatkozhatik a szükséglet arra, hogy mennyi mént kivannak a tenyésztők az államkincstártól; vagy pedig az, hogy mely méníétszám felelne meg az országban létező tenyészkanczák létszámának. Az első kérdéssel ugy állunk, hogy a mostani ménlétszám kiegészítéséhez szükséges mének részint a ménesekből, részint a bevásárlások által fognak beszereztetni. Ezen szükségletnek beszerzésére tehát ez az intézkedés megfelel. A második kérdés az, hogy megtudunk-e felelni a tenyésztők részéről nyilvánuló igényeknek. Ezeknek soha sem leszünk képesek eleget tenni, mert ha minden igényt ki akarnánk elégíteni, akkor a ménlétszámot legalább 5—600 ménlóval kellene szaporítani, ez pedig a költségvetésbe felvett méntelepek költségszükségletének legalább V* részszel való felemelését jelentené. A harmadik szükséglettel igy állunk: az utolsó összeírás szerint van az országban 2.100,000 ló, ebből 500,000 kancza. Ha tehát az összeirt kanczáknak csak egy részét veszszük is tenyészanyagnak, legalább 300,000 kanczát lehet tenyészkanczának mondani s ezekhez legalább 8000 mén kellene. Az állami méntelepekbe 2400 mén van besorozva, magántulajdonban van részint községeknél, részint magánosoknál 1300, ez tesz összesen 3700-at, szükséges volna tehát, ha a ménló-létszámot a tenyészkanczák számához képest ki akarnók egészíteni, még 4300 mén. Hogy ily nagy mén-létszám tartására az állam nem lehet hivatott, azt hiszem a t. képviselő urak természetesnek fogják tartani. ] Ezeket előre bocsátva, bátor vagyok az egyes ! kérdésekre következőkben válaszolni. ' Az. első kérdés ugy szól, hogy mi indította | | a minister urat arra, hogy a ménlovak ez évi bevásárlását, az eddigi szokástól eltéfőleg, csupán két helyen, Budapesten és Kolozsvárt eszközölteti? Indított engem az, hogy a t. ház bölcs elhatározása folytán a ministerek utasíttattak, hogy a törvényhozás által megszavazott összegen túl kiadásokat ne tegyenek. Méltóztatnak tudni a zárszámadásokból, hogy az én tárczámnál történt túlkiadásoknak legnagyobb része épen a lótenyésztésre, különösen a ménbevásárlás rovatára esett; történt ez pedig leginkább azért, mert a ministerium azon czélból, hogy az országban fölJ nevelt mének bevásárlása czéljából 12 bizottságot ! állított föl, mely bizottságok az országot bejárták. Állottak ezen bizottságok az illető parancsnok vagy ministeri hivatalnokból mint elnökből, azonkívül az egyes lótenyésztési bizottságok tagjaiból és állatorvosokból. Természetes, hogy ez napidíjakkal és igy tetemes költséggel járt. Mikor azután a mének össze voltak vásárolva, egy helyütt összpontosittattak és faj vagy testalkat szerint szétválasztattak és beosztattak a különböző telepekre. Ez által nagy összegű dologi kiadás származott, mely a mén-vásárlásra szánt összegből fedeztetett. Miután most az a határozata van a t. háznak, hogy túlkiadásoknak többé nem szabad előfordulni, természetesen azon összeget, mely már vásárlásra van szánva, törekszem minélinkább erre a czélra felhasználni, nem pedig dologi kiadásokra; továbbá törekszem arra, hogy annál több, a mi a t. ház által e czélra megszavazva van, ne igényeltessék, okvetlenül be kellett tehát szüntetnem e bizottságok utazásait és központosítani kellett a bevásárlást, hogy már ez alapon mindig tisztán álljon előttünk az, mennyiben vettük igénybe a hitelt, nehogy non putarem forduljon elő és esetleg túlkiadás történjék. Tehát egyenesen a pénzügyi viszonyok és a t. ház határozata az, melyek arra késztettek, hogy ez intézkedést tegyem, a melynek folytán ezentúl a bevásárlás csakis Budapesten és Kolozsvárotr \ fog történni. A második kérdés igy hangzik: „Miért nem lett idején figyelmeztetve a lótenyésztő közönség az iránt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérőleg oly irányú intézkedések czéloztatnak, mi által sokan a fennállott gyakorlat által ösztönöztetve — a különben is költséges ménneveléssel oda jutottak : hogy reményükben megcsalatva — megkárosittatnak." Erre csak annyit vagyok bátor felelni, hogy a mint a költségvetés e tavaszszäl letárgyaltatott és később a t. ház említett határozata meghozatott, rögtön értesítve lettek a lótenyésztési bizottságok a ministerium által, hogy jövőre a bevásárlás igy fog történni; később pedig — Julius-