Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-277

277. országos üliis oltt4bei- 11. ISSÍi. 185 seiomi más szellem nem tartja össze, mint a katonai szellem : épen azért következtethetem, hogy az egyetértés még nem zavartatott meg a hadsereg és a polgárok között, mert az a szellem nem engedi, hogy a hadsereg az ellene intézett támadásokra feleljen. (Zaj a szélső baloldalon.) En, t. ház, már egyszer voltam abban a helyzetben, hogy erről a dologról itt említést tegyek és nem habozom ezúttal is kijelenteni, hogy én, aki 8 évig voltam a közös hadsereg kötelékében .... (Zaja szélső haloldalon.) Olay Szilárd : Meglátszik rajta ! (Mozgás.) MÜnnich Aurél:. . . és a ki most szerencsés vagyok a honvédség kötelékébe tartozni. . . . Olay Szilárd: Fekete-sárga szellem! (Zaj. Halljuk!) Münnich Aurél: ÉnOlay Szilárd képviselő ur haza fiságát soha kétségbe nem vontam, de kivánom és megkövetelem, hogy ő se bántsa az én hazafiságomat és hogy a mit én tapasztaltamésitt saját tapasztalataim folytán kimondok, azt higyje el, mert az ugy van. (Helyeslés jobb/elől.) Es ismétlem, hogy nekem alkalmam volt sok ezrednél és sok tiszti körben megfordulni, de én magyarellenes érzelmet soha és sehol sem tapasztaltam és sohasem hallottam olyan eszméket, melyek az én hazafias érzelmeimet sértették volna. És bátor vagyok hangsúlyozni, hogy csak az az állam lehet nyugodt és csak az nézhet válságos időben nyugodtan a jövő elé, a melynek jól fegyelmezett hadserege van. (Helyeslés a jobboldalon.) Midőn a hadsereg magyarellenes szellemét tagadásba veszem, akkor tagadnom kell azt is, hogy a katonai felsőbb és legfelsőbb körökben bármiféle nemzetiség elleni érzelem uralkodjék. Ez igj van két oknál fogva: mert a felsőbb katonai körökben minden nemzetiség képviselve van és mert a legfelsőbb katonai köröknek esakis az 1 ehet óhajtása, kívánsága, hogy az összes nemzetiségek egymás mellett békésen megférjenek az ország felvirágoztatására és hogy ha válságos idők következnének, azon idők a nemzetet a hadsereggel jó egyetértésben találják; ugy, hogy ha majd tettre kerül a sor, a nemzet együtt érezzen a hadsereggel. És, t. ház, ha én nem tagadom, hogy előfordulnak egyes sajnos esetek, a melyek méltó megrovást érdemelnek és a melyek meg is találják a megrovást, akkor ki kell nyilvánítanom azt, hogy egyesek hibáiért az egész hadsereget kárhoztatni és megtámadni nem szabad, nem lehet. De azt is ki kell jelentenem, hogy erős meggyőződésem, hogy a múlt szombati ülésen Győrffy t. képviselőtársam által oly sokat emlegetett hagyományos szellemből kifolyólag ezen egyes esetek is csak akkor fognak teljesen megszűnni, hogy ha azok orvosoltatnak, de orvosoltatnak nem a törvényhozás utján, mert itt orvoslást nem képzelek, hanem orvosoltatnak igenis a társadalom és az egyének utján, a társaKÉPVH. NAPLÓ. 1884—87. XIII. KÖTET. dalom utján ugy, hogy megkedveltesse a hadseregben levő szolgálatot, az egyének utján pedig ugy, hogy a magyar ifjak tömegesen lépjenek katonai szolgálatba és ott méltó arányban foglaljanak helyet a többi nemzetiségekkel. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez az egyedüli orvoslás, máskép ezt nem fogjuk orvosolni. És ha már ezen kérdésnél vagyok, akkor épen ezen alkalommai véleményemet kinyilvánítom az önálló magyar hadseregre nézve is. (Halljuk!) A kérvényezők bizonyára nem foglalkoztak nagyon sokat azon kérdéssel, hogy mibe kerül egy hadsereg szervezése és mily borzasztó nehézségekkel jár egy hadsereg új szervezése, mert különben nem kérték volna épen a mostani időben az önálló hadsereg felállítását. Én nem érzem magamat hivatva arra, hogy az ebből esetleg folyó politikai hátrányokat ecseteljem, nem érzem magamat hivatva, hogy bővebben fejtegessem, hogy annak keresztülvitele határozottan az egész 1867-iki kiegyezés felforgatásával volna csak lehetséges: tisztán katonai szempontból kivánok csak arra utalni, hogy egy ilyen újjászervezés nem öt, vagy tiz, de húsz évet is igényel. És itt bátor vagyok azon kérdést intézni, vájjon a t. túloldal alkalmasnak találja-e most az időt arra, hogy ezen húsz évi munkához most fogjunk, (Helyeslés jobbfelől) avagy csak sürgessük megkezdését? És végül legyen szabad rövid felszólalásomat a különvéleményre vonatkozó néhány szóval befejeznem. (Halljuk!) A különvélemény túlmegy még a kérvényezők kérelmén is, mert egyetlen egy kérvényben — pedig figyelemmel átolvastam mind — sincs panasz a miatt, hogy a nemzet közérzületén ejtett sérelmet a ministerelnök úrhoz intézett királyi kézirat által orvosolva nem találja és a sérelmes intézkedés szerzőjét az illetékes testület által felelősségre vonatni kívánja. Ez nincsen sehol sem kifejezve, nem is kéri senki sem, hogy az illetékes testület elé állittassék az illető; én tehát a különvéleményt már csak azért sem fogadhatom el, miután túlmegy még a kérvényezők kérelmén is. (Egy hang a szélsőbalról: Joga van hozzá! Helyeslés johbfelbl.) És midőn én ezt kinyilatkoztatom és ismételve utalok arra, a mit az önálló magyar hadsereg felállítására nézve szerencsém volt elmondani, mellőzni kérem a különvéleményt és elfogadásra ajánlom a kérvényi bizottság határozati javaslatát. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Mindenekelőtt szükségesnek tartom a közvetlen előttem szólott t. képviselőtársamnak beszédjére egy megjegyzést tennem. (Halljuk!) A t. képviselő ur, midőn a hadsereg és a nemzet 24