Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

174 278. országos filés október 9. 1886. nyitotta, hogy egyedül ő nem tactikázik, hogy az ő érdeke, mini' mindig, ugy ezúttal is a nemzet érdekével is megegyezik. (Helyeslés a szélső balon.) És ez az egy párt, az annyiszor kigúnyolt és annyiszor kicsinyelt függetlenségi párt birt ez alkalommal is annyi önzetlen hazafisággal, hogy e — a mint a t. előadó ur jelezte — kedvező alkalmat ne a kormány elleni tüntetésekre használja fel, hanem épen a kormány állásának megerősítésére. Czélt is ért vele, a mennyiben minél többet veszített a bizalomból felfelé a ministerelnök ur, annál általánosabban és demonstratívabban nyilvánult iránta a nemzet tüntető bizalma. Es mire használta fel a t. ministerelnök ur e bizalmat? Talán arra, hogy mellőzött alkotmányos állásának és a megsértett nemzet számára annál nagyobb nyomatékkal követeljen elégtételt? Nem! Ezt megkoezkáztatnia nem volt szabad; mert azt a felelősséget a ministerelnök ur kétségtelenül egy pillanatig se lett volna képes elviselni, hogy az országot ministerelnök nélkül, a t. szabadelvű pártot pedig ideig-óráig bár vezér nélkül hagyja. Sokkal practicusabb volt ugy tüntetni fel e mozgalmakat, mint a melyek alkalmasak arra, hogy a nemzet többségét a függetlenségi eszmék táborába kergessék, ennek veszélyeitől pedig a dualistieus államformát és a közös hadsereg intézményét egyedül csak a hatalmas szabadelvű párt mentheti meg, de erre nézve szükséges volt egy kézirat, melyben elégtételről ugyan szó sem lesz, de azok rés; ére, a kik ilyesmiről ábrándoztak és capacitálhatók, lesz benne egy kis felvilágosítás és magyarázat; akiken ez nem fog, azok részére lesz benne egy kis fenyegetés; de a tántoríthatlanok részére okvetetlenül benne kell hogy legyen a prolongált bizalom. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) S megjelen a kézirat. Elég fegyelmezett lélekkel birok, t. ház, arra, hogy a törvényes rend előtt, bármily szigorú formában jusson is érvényre, zúgolódás nélkül meghajoljak; annál készségesebben és örömmel hajlok meg azon törvényes rend előtt, melyet a magyar alkotmány véd. De, mert tudom, érzem, hogy hazánk, nemzetünk fenmaradásáuak egyetlen biztosítéka a magyar alkotmányban van, épen azért a magyar alkotmány iránt az engedelmességen kivül minden magyar embernek ismerem még egy nagy kötelességét s ez az alkotmány védelme. (Élénk helyeslés a széhő baloldalon.) E kötelesség teljesítésére évezredes nemzeti életünk viszontagságos folyamán soha nag3^obb, égetőbb szüksége nem volt, mint e pillanatban, midőn azt kívánják tőlünk, hogy elfogadva a kérvényi bizottság véleményét, az alkotmányunkban ejtett sérelmet a törvényhozásban is sanctionáljuk. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hiszen már maga az előadó ur akkor, midőn hadseregünket dynastieusnak és nem a két állam hadseregének jelezte, már annyira veszélyeztette ezt a magyar alkotmányt, hogy az összes hadsereg ellenünk ily veszélyt felidézni nem képes, mint az előadó ur e nyilatkozata. Én magát a sérelmet ismételni nem akarom. Arról is hallgatok, hogy a megsértett nemzet nem tartatott méltónak arra, hogy a szenvedett sérelemért elégtételt kapjon: de kikeli emelnem azon tényt, hogy a Janszky neve alatt ismeretes ügy egész folyamán a katonai hatalom az alkotmány felett álló hatalomnak bizonyult be. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) S itt beállott ama veszély, a mit az előadó ur is veszélyesnek bélyegzett : hogy kinőtte magát a katonai hatalom a magyar alkotmány felett oly factorrá, melylyel a magyar alkotmány nem képes megküzdeni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ebben rejlik reánk nézve a felmerült ügy veszélye, a mely veszélyt az előadó úron kivül leginkább bizonyítja azon körülmény, hogy a kéziratban nem is az alkotmányos magyar király szól a nemzethez, a kinek személyében különben is összpontosulnak az összes állami felségjogok, de melyeknek gyakorlata nálunk alkotmányos garantiához van kötve, hanem a többi felségjogok közül excipiált és az alkotmányos biztosítékok nyűgétől teljesen megszabadított katonai felségjog korlátlan és absolut ura: a legfőbb hadúr. (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Természetes tehát, t. ház, hogy a kézirat az alkotmányos garantiákkal mitsem törődik s például hallgatással mellőzi, hogy vájjon a ministerelnök ur által képviselt alkotmányos felfogással, melyet a pártok itt a házban egyértelműleg helyeseltek, egyetért-e, vagy nem ? A nemzeti szabadságnak egyik legfőbb biztosítéka a királyi hatalom és az alkotmányos factorok közötti egyensúly elhallgatás által alaposan megzavartatott. Vagy talán számbavehető factor az a törvényhozó testület, a melynek véleményével ily keveset törődnek? (Tetszés balfelől.) Habár a kézirat a törvényhozó testületnek ezen kifejezett véleményével mitsem törődik, szükségesnek tartja a történtek felett azon általános kijelentéssel térni napirendre, hogy a nyugdíjazás és az előléptetés pusztán szolgálati okokból történt. Kötelességszeruleg meg vagyok róla győződve, hogy ez így van; de azt kérdem én, lehet-e, megengedhető-e az államban oly szolgálati tekintet, mely az állam, az alkotmány felett vau, sőt ily szolgálati tekintet, mely a megsértett alkotmány és a nemzet rovására kell, hogy kielégíttessék. (Ugy van! balfelől.) A királyi kézirat nemcsak megengedhetőnek és lehetségesnek tartja, de bizonyítja, hogy nálunk Magyarországon van is ily szolgálati tekintet; de már ahhoz a nemzetnek ismét nincs köze, hogy miben áll e fontos szolga-