Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

276 erszágus fllég «któber 9 Í886, 169 Gajáry Ödön előadd: Azt nem a képviselő úrtól tanulom, mert akkor bizonyosan roszszul tudnám. (Zaj.) Tehát szólottam ezen tényekről önmagukban véve. Vonatkozásaikban azonban ezen tények legkevésbé sem nélkülözték azon súlyt és jelentőséget, melyet azoknak egyrészt a nemzet önérzete, másrészt pedig a nemzetnek alkotmányos intézményeihez való ragaszkodása tulajdonított. És én azon feltevések daczára, a melyek pedig eléggé insinuáló módon támadtak fel most a túloldalról (Felkiáltások a szélső baloldalon: He jogosan!) és mondhatnám jogtalanul és méltánytalanul, (Felkiáltások a szélső baloldalról: Megérdemelte! Rászolgált! Nagy zaj) elismerem azt, hogy ezen talajban.... (Nagy zaj a szélső baloldalon. Felkiáltások a szélső balfelől: Eláll! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök: Az előadó ur kötelességét teljesiti. (Zajos ellenmondások a szélső baloldalon.) Hiszen joga van mindenkinek a tárgyhoz szólani. Vita elején vagyunk, kérem a ház t. tagjait, ne méltóztassanak Türelmetlenkedni, itt véleményszabadság van. (Helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a szélső baloldalon.) Gajáry Ödön előadó: Elismerem, hogy ezen talajban fakadt csirája azon mozgalomnak, melynek törekvéseit ezen kérvényekben concret alakban kifejezve találjuk. És legkevésbbé sem lehet csodálkozni azon, hogy ha az ország egyik politikai pártja, a melynek programmjában az önálló hadsereg elve kezdettől fogva felvéve van, ezen mozgalom következményeit a saját részére levonni és ezen kétségtelenül kedvező alkalmat elveinek előbbrejuttatására felhasználni igyekezett. Ezen törekvésük jogosultságához a legkisebb kétely nem férhet. Más kérdés azonban tűz, a melyet ezen kérvények felvetnek és a mik e kérvényekben foglaltatnak, szorosan összefügg és azokból természetszerűen következik, hogy vájjon az alkotmány változtatásnak az a szüksége, melyet e kérvények épen a felmerült incidensek folytán sürgetnek, csakugyan beállott-e már avagy nem, hogy a nemzeti érdek megköveteli-e tőlünk azt, hogy bizonyos törvényhozási intézkedések tétessenek azon irányban, melyben azt a kérvényezők sürgetik és jónak látják. Ezen kérdéseket teszik ma actuálisakká e kérvények. Es ezen kérdések elbírálásánál ugy a nemzetnek, minta parlamentnek nagy könnyebbségére szolgál az, hogy maguk azon tények, amelyek e kéivényezésre kiindulási alapul szolgáltak, a közbejött felvilágosítások következtében actualis jellegüket immár elveszítették. (Ugy van! jobb felől.) T. ház! Mindannjáunknak élénk emlékezetében kell, hogy legyen azon jelenet, a melynek a f. é. május hó 24-én tartott ülésben tanúi voltunk. Á válasz, a melyet a t. ministerelnök ur Szalay Imre és Ugron Gábor képviselő urak interpellatiójára adott, az egyszerű, leplezetlen őszinteségKÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XIII. KÖTET. gel mondott szavak, a melyekkel a Janszkyügyben a kormány és a legfelsőbb katonai körök álláspontját jellemezte, (Egy hang a szélső balról: Senkit sem elégítettek ki!) — hallottam egy szót, hogy senkit sem elégítettek ki, de a tények nem azon közbeszólt t. képviselő urnak, hanem nekem adnak igazat (Helyeslésjobbfelöl) — pártkülönbség nélkül osztatlan helyesléssel találkoztak (Zaj a szélső balon) és azon meggyőződésre vezettek, hogy a Janszky-ügy nemcsak a politikai pártok, de az egész nemzet megnyugtatására el van intézve. (Zaj a szélső baloldalon) Következtek erre nemcsak azon sajnálatos utczai tüntetések és zavargások, a melyekről én bízvást vélem állíthatni azt, hogy azokkal az e házban ülő politikai pártok egyike sem állott solidaritásban, de bekövetkeztek oly tények és nyilatkozatok is, melyek az egész közös hadsereg szellemére vonatkoztatva, a mellett, hogy tárgyául szolgáltak egy itt a házban megtett interpellatiónak, másrészt alapot szolgáltattak arra is, hogy azon megnyugtató benyomás, melyet a ministerelnök ur válasza mindenkiben előidézett, sokakban egy más érzetnek, talán nem sikerül a kellő szót alkalmaznom, bocsássanak meg a képviselő urak — a bizonytalanság érzetének adjon helyet. A közös hadsereg szellemébe nézve akkortájt lancirozott eszmék iránt nem is lehetett közömbös azon nemzet közvéleménye, a mely nemzet törvényhozása alig pár héttel előbb alkotta meg a közös monarchia egységes védelmének elvén a népfelkelési törvényt. (Zaj a szélső balfelől.) Ilyen körülmények, t. ház, érthetővé teszik még az érzékenységet is. S ekkor történt az ismert nyugdíjazás és tábornoki előléptetés. A nélkül, hogy a nemzet tagjai közül bárki a legfőbb haduri jog gyakorlatának bírálatába kívánt volna bocsátkozni, ugy lehetett tekinteni e tényt, mintha azon felfogásban, melynek a ministerelnök ur kifejezést adott, a legfőbb katonai körök tényleg nem osztoztak volna. Sokan azt feltételezték, hogy a magyar alkotmány homokra van alapozva, (Elénk felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van! Halijuk! Halljuk! a jobboldalon) homokra, melyet a reactio szele könnyen elfújhat, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy is van!) és az egész alkotmányos intézvény ezéltalan pigra massává válik, a mely csakis arra való, hogy egész súlyával a nemzetre nehézkedjék. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Ugy van! Ugy van! Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) De ezen föltevéseket, t. ház, valóban a királyi legfelsőbb kézirat juttatta homokra. Mert lehetnek ugyan a kézirat formája és közjogi értéke iránt eltérők köztünk a nézetek, de maga a kir. kéziratnak ténye és annak tartalma (Zajos felkiáltások a síélső baloldalon: Hol van a kézirat, lássuk! Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon) kétségte22