Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-276

276. országos ülés október 9. 1886. 161 Bemutatom Szapáryfalva magyar telepközség lakosainak Kiss Albert képviselő által beadott kérvényét, melyben a földjeik után járó váltságdíj törlesztésének végleges elengedéseért esedeznek. Ezen felirat és kérvény kiadatnak a ház kérvényi bizottságának tárgyalás és jelentéstétel végett. Következik a napirend: az indítvány- és interpellatióskönyv fölolvasása. Beöthy Algernon jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben újabb be jegyzés nincs. Az interpellatiós könyvben a következő újabb bejegyzés foglaltatik: „1886. október 9-én. Helfy Ignácz: Kaulbars orosz tábornok bolgár országi küldetése tárgyában, a mjnisterelnökhöz.* Elnök í A képviselő ur az ülés végén megteendi interpelatióját. Következik az osztrák-magyar bank szabadalmának meghosszabbításáról szóló törvényjavasjlat harmadszori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa). Elnök : Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is megszavazni. Igen vagy nem? Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvényjavaslatot megszavazta és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a pénzügyi bizottságnak 344. számú jelentése az ISIB^éviXOI. törvényezikkben fogkl^jnjégkjedéseknek további 10 évre való kiterjesztéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak tekinti és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedüs Sándor előadó: T. ház! Az 1878. XXVI. törvényczikkben Magyarország hozzájárult volt az úgynevezett 80 millió bankadósság elvállalásához. Az említett törvényczikk 2. §-ában az az intézkedés volt, hogy a bankadósságnak azon részéből, mely a bank jövedelméből a monarchia két állama javára eső összeggel nem törlesztethetik a bank kiváltságának tíz évi tartama alatt, Magyarország oly módon járul, hogy 30 százalékot Magyarország vállal el, mint 50 év alatt egyenlő részletekben kamat nélkül törlesztendőt. Most a bank szabadalmának meghosszabbításával, kapcsolatban ezen törvénynek meghosszabbítását is indítványozza a pénzügyminister e törvényjavaslatban, melyet a pénzügyi bizottság nevében van szerencsém a t. háznak elfogadásra ajánlani. A most érvényben lévő törvényen e tekintetben csak az a változtatás történik, mely eszközöltetett a bank szabadalmának ide vonatkozó intézkedésében is, a mennyiben a törlesztésre már nemcsak a tiszta jövedelemben való részesülés összeKÉPVH. NAPLÓ 1884—87. XHI. KÖTET. sen fordittatik, hanem egyszersmind azon úgynevezett 5 százalékos jegyadó is, melyet a bank a 200 milliónyi összegen felül kibocsátandó fedezetlen jegyek után fizet az államkincstárnak. Máskülönben a fennálló törvénynek azon intézkedése, mely szerint az igy törlesztetlenül maradó részből Magyarország 30 százalékot elvállal és ezt 50 év alatt kamat nélkül törleszti, fentartatik, de igen természetesen oly módon, hogy ezen intézkedés folytán e visszafizetés kezdete 10 évre odább tolatik. Ezek alapján ajánlom a t. háznak a törvényjavaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Helfy Ignácz: T. ház! A 80 milliós bankadósság a múlt kiegyezésnek legsötétebb pontját képezte; legsötétebb pontját pedig azért, mert itt oly követeléssel állottunk szemben, mely nemcsak minden alapot nélkülözött, de mely egyenesen világos törvénybe ütközött, a mennyiben az 1867-iki XII. törvényczikk 57. §-ában a nemzet határozottan kijelentette, hogy habár méltányossági tekintetekből és azon szempontból, hogy az a másik állam, a melylyel szövetségbe lépendők voltunk, tönkre ne menjen, hajlandó a múlt államadósságok egy részét generositásból elvállalni, kijelenti azonban egyúttal határozottan, hogy soha többé oly államadósságot, mely a törvényhozás beleegyezése nélkül köttetett, nem ismer el; ennek daczára elvállalt akkor a kormány 24 milliónyi államadósságot, vagyis 24 milliót ajándékozott oda az osztrák kormánynak. Miért? Azért, hogy az osztrák-magyar bankot létrehozhassa. (ügy van! a szélső baloldalon.) Azt fogják talán mondani, hogy hiszen ez lehet helyes, lehet helytelen, de törvényeinkbe van iktatva, a nemzet a kötelezettséget elismerte, magára vállalta, ezt ki kell fizetni, akárki jő kormányra, akár ezen párt is. Ez igaz, szomorú igazság ("ügy van!) és én mégis ellene szavazok e törvényjavaslatnak elvtársaimmal együtt. (Helyeslés a szdsö baloldalon.) Mert igaz ugyan, hogy ki kell fizetni ezt az ily könnyelműen elvállalt adósságot, de ha mára kormány ily kényszerhelyzetbe hozta a nemzetet, kötelessége lett volna gondoskodnia mindjárt az első alkalommal arról, hogy e tehertől egészben vagy részben szabaduljon, pedig kínálkozott egy kedvező alkalom erre, midőn tudniillik a bankszabadalom meghosszabbításáról volt szó s a midőn nemcsak hogy oly rendkívül kitágította a bank szabadalmát, hogy az újabb előnyökben részesült a nélkül, hogy az ország dotatióját csak egy fillérrel is emelte volna: ekkor megtehette volna legalább azt, hogy ezen reánk ily jogtalanul háromló adósság törlesztésére legalább némi részben őt kötelezte volna. Én nem hiszem, hogy akár a t. pénzügyminister ur, akár bármelyik tagja a háznak tagadni merné, hogy bármily csekély feltételek mellett is ajánlatot tennénk egy pénzcsoportnak, hogy kényszer jegyezi