Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-274

138 274 országos ülés október 4. 1886. Zay Adolf jegyző (olvassa). Elnök: A szavazati lapok összeszámítás végett a jegyzői karnak adatnak át. Következik az 1878. évi XX. törvényczikk­ben iktatott vám- és kereskedelmi szövetség meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat harmad­szori felolvasása. Beöthy Algernon jegyző (olvassa). Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a most felolvasott tövényjavaslatot harmadszori fel­olvasásában is megszavazni, igen vagy nem! (Fel­kiállások: Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt megszavazzák, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház többsége a törvény­javaslatot megszavazta és igy az alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett szokott módon a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Következik a közlekedésügyi bizottságnak 371. számú jelentése a külföldi vasutak üzletesz­közeinek lefoglalás alól való mentesítéséről szóló törvényjavaslat tárgyában. Azt hiszem, a t. ház a jelentést felolvasottnak méltóztatik tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Darányi Ignácz előadó: T. ház! Az 1867 után épült vasutak által kibocsátott kötvé­nyeken, különösen pedig az elsőbbségi kötvénye­ken az osztrák érték mellett a megfelelő délnémet forint, német tallér és egyéb külföldi értékek is kitétettek. Hogy ezen kötvényeknek nagyobb piacz teremtessék, ugyanezért külföldi fizetési helyek is jelöltettek meg a kötvényeken. Ezen körülménynek káros hatása nem volt mindaddig, mig 1873-ban Németország az arany pénzlábat életbe nem léptette. Ennek folytán azon­ban az arany és ezüst értéke közt nagy disagió támadt és a németországi kötvénytulajdonosok ugy a kisorolt kötvények, valamint a szelvények aranyban való beváltását követelték. Miután azon­ban ezt az illető vasuttársulatok megtagadták, a kötvénytulajdonosok pöröket indítottak először Magyarországon, itt azonban a magyar Curia eluta­sítókig határozott és pedig főleg azon indokolás alapján, hogy a külföldi pénzértékek csak mint egyenértékek, magyarázatul tétettek ki a kötvé­nyeken és azon körülmény, hogy Németország később az arany pénzlábat léptette életbe, az illető adós társulatoknak hátrányára nem szolgálhat. A kötvénybirtokosok későbben Németorszá­gon indítottak keresetet és segítségükre szolgált az 1879-iki német birodalmi perrendtartás és annak különösen két szakasza, névszerint a 24. szakasz, a mely az illetékesség tekintetében az»n helyet állapítja meg irányadóul, melyen az illető külföl­dinek vagyona van — és a 797. szakasz, mely a zárlatnak helyét látja ott, hol az ítélet végrehaj­tásának meghiúsításáról vagy megnehezítéséről lehet szó, ezen körülményt pedig fenforogni vélel­mezi mindenütt, a hol az ítéletnek külföldön való végrehajtása lenne szükséges. Ezen általam idézett szakaszok alapján vas­utaink üzleti eszközei a külföldön lefoglaltattak. A vasutak, hogy ezt elkerüljék, különféle expe­dienshez folyamadtak. Tették azt, hogy Német­országból vettek kölcsön üzleti eszközöket, hogy a lefoglalást illusoriussá tegyék ; tették azt, hogy a határon átrakodtak, ezen átrakodás folytán azonban természetes, hogy az árúk későbben nem egyszer megromolva jutottak az illetők kezeihez; nem egyszer pedig oly rossz kocsikat alkalmaztak, melyek lefoglalása nagy kárt nem okozott. Mindezek folytán a forgalom szenvedett. A kor­mány tehát kötelességét teljesítette, midőn a a visszaélések megszüntetése végett tárgyalásokat indított az osztrák - magyar monarchia külügyi kormánya útján és ennek következtében folyó évi május 3-án a német birodalom törvényt alkotott, mely szerint a belföldi üzleti eszközök ott le nem foglalhatók; ugyané törvény másfelől intézkedett az iránt is, hogy a külföldi üzleti eszközök se legyenek lefoglalhatok azon esetben, ha a viszo­nosság biztosítva van. A mi az elsőt,a belföldi üzleteszközök le nem fog­lalhatását illeti, erre nézve Magyarországon törvé­nyes intézkedés szüksége nem forog fenn, mert az 1881-iki LXI. törvényczikk 26-ik szakasza, mely a központi telekkönyvi hatóságra vonatkozik, illetőleg e törvény módosításáról szól, nyilván elrendeli, hogy a vasutak ingatlanai és tartozékaik csak együttesen legyenek lefoglalhatok és ki­mondja azt is, hogy az üzleteszközök az ingat­lanok kiegészítő részét képezik. A német törvény második rendelkezését ille­tőleg, t. i. hogy a külföldi üzleteszközök ne legye­nek lefoglalhatok akkor, ha a viszonosság bizto­sítva van, vált szükségessé ezen törvény, mely a viszonosságot biztosítja és mely ő Felségének a birodalmi tanácsban képviselt országai és tarto­mányai részéről már egy császári rendelettel életbe léptetett; mi nálunk azonban a fennálló közjogunk szerint, csupán törvényhozási utón álla­pítható meg. Ezek alapján van szerencsém jelen törvény­javaslatot a közlekedési bizottság részéről általá­nosságban a részletes tárgyalás alapjául elfoga­dásra ajánlani. (Helyeslés jóbbfelől.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve; ha tehát szólani senki sem kiván,kérdema t. házat, méitóztatik-e „a külföldi vasutak üzleteszközeinek lefoglalás alól való mentesítése tárgyában" beter­jesztett törvényjavaslatot általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az elfogad-

Next

/
Oldalképek
Tartalom