Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-266

266. országos ülés szeptember 18. 1886. •j határozni, azt hiszem, hogy az interpellatiók beadása előtt czélszerü lesz ez iránt megállapodni. (Helyeslés.) A házszabály ok szerint két alelnök, a jegyzők és a háznagy választandók meg és pedig először az első, azután pedig a második alelnökre különkülön, ezután a jegyzőkre és a háznagyra történik és pedig egyszerre a szavazás. A házszabályokban ugyan hat jegyzőről van szó, de az első ülésszakban hét jegyzőt választott a t. ház és az erre vonatkozó határozat a második ülésszakban is fentartatott. Nem tudom, hogy a t. ház a hét jegyzőre vonatkozó határozatot most is méltóztatik- e fentartani ? (Igen!) Ha e határozatot fentartani méltóztatik, akkor hét jegyző fog ezúttal is választatni éspedig időnyerés szempontjából — mint említettem — czélszerü lenne a jegyzőkre és a háznagyra egyszerrebeadni a szavazati jegyeket. A választások a kedden délelőtt 10 órakor tartandó ülésben történhetnének meg, (Helyeslés) a melynek e szerint napirendje lenne az első és második alelnök, valamint a jegyzői kar és a háznagy megválasztása. Az osztályok kisorsolásának és a házszabályokban előirt 12 bizottság megválasztásának egy azután következő ülésben kellene megtörténnie azért, hogy a bizottsági tagokra nézve a megállapodás megtörténhessék. Tájékozásul azonban malmost is jó volna az iránt határozni, hogy a bizottsági tagok eddigi száma fentartatik-e, vagy sem ? (Igen!) Ennélfogva a bizottsági tagok száma az eddigi leend; volt pedig a gazdasági bizottságnak 9; az igazságügyi bizottságnak 15; a kérvényi bizottságnak 15; a könyvtári bizottságnak 7; a közlekedési bizottságnak 21 ; a közoktatási bizottságnak 15; a mentelmi bizottságnak 15; a naplóbiráló bizottságnak 25; a pénzügyi bizottságnak 21; a számvizsgáló bizottságnak 9; a véderőbizottságnak 11 és a zárszámadási bizottságnak 15 tagja. Ha ebben a t. ház megnyugodni méltóztatik, akkor e bizottságok a felsorolt számú tagokkal fognak megválasztatui. (Helyeslés.) Most pedig áttérhetünk az interpellatiók megtételére. Rakovszky István jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítványkönyvben újabb bejegyzés nem foglaltatik; az interpellatiós könyvben következő bejegyzések vannak : Szeptember 13. Horvát Boldizsár. A keleti bonyodalmak tárgyában a ministerelnök úrhoz. Szeptember 18. Irányi Dániel. A bolgár ügyben a ministerelnök úrhoz. Elnök: Mindenekelőtt Horvát Boldizsár képviselő ur fogja interpeílatióját megtenni. Horvát Boldizsár; T. ház! (Halljuk!) Az alatt, a mig az országgyűlés szünetelt, a Balkán félsziget nevezetes és különösen hazánkra s a monarchiára nézve baljóslatú események színhelyévé vált. A bolgár fejedelmet az összeesküvők és lázadók egy merész csapata augusztus 21-én éjjel megtámadta palotájában s azon oknál fogva, hogy politikája ellentétben áll Oroszország intentióival, lemondását követelte, majd foglyul ejtve őt, az országból eltávolította és az orosz határra deportálta. A mint azonban a bolgár nép és hadsereg első ámulatából felébredt, mint egy férfi egyesült a fejedelem iránti hűségben és ragaszkodásban, sietett letörölni a szennyfoltot, a melyet a gálád összeesküvés a nemzet becsületén ejtett; csakhamar leszorította a bitorlókat a hatalom teréről ; az alkotmány értelmében ideiglenes kormányt alakított, a mely a fejedelmet visszatérésre szólította fel. Egy pár nap múlva a méltán szeretett és ünnepelt fejedelem a bolgár nép és hadsereg lelkesedése között trónját ismét visszafoglalta, de csak azért, hogy szemben Oroszország engesztelhetlen gyűlöletével és a többi hatalmak megfoghatlan közönyével, belátva helyzetének tarthatlanságát, arról végkép leköszönjön. Ma Bulgária trónja üresen áll és több mint valószínű, hogy az új fejedelem választásánál ugyanazon hatalom s ugyanazon tendentiák lesznek mérvadók, a melyek Sándor fejedelem leköszönésére döntő befolyást gyakoroltak; sőt — a miben még nagyobb veszély rejlik — az sincs kizárva a lehetőségek sorából, hogy maga a bolgár nép és hadsereg is a körülmények ellenállhatían kényszerénél fogva elvégre azon hatalom karjai közé veti magát, a mely egyedül volt képes akaratát minden körülmények közt érvényre juttatni s a melynek ellenében a többi Európa merőben tehetetlennek bizonyult. Igen, ha a hatalmak politikájában fordulat nem áll be, szomorú kilátásunk van arra, hogy egy szabad és független Bulgária helyett, a melyben egy hatalmas védsánczot láttunk már-már kibontakozni az orosz hatalom terjeszkedése ellen, ama tartomány lassankint egy orosz aknateleppé fog átalakulni a török birodalom és a Balkán félsziget többi népeinek nyugalma, szabadsága és függetlensége ellen. Már akkor, a midőn a szófiai összeesküvés első hire a világot bejárta, az összes európai sajtónak majdnem egyhangú véleménye az volt — és e véleményt a középeurópai hatalmak félhivatalos orgánumainak zavart és rejtélyes nyilatkozatai inkább megerősítették mint megingatták — hogy első Sándor bolgár fejedelem eltávolítása s illetőleg elejtése, már a kissingeni és gasteini találkozások tárgyalásaiban szerepelt, hogy ez képezte azon engedményt, a melyért az orosz hatalom a fegyveres beavatkozásról Bulgáriában lemondott, A magam részéről ezt erkölcsi lehetetlenségnek tartom, mert egy ily megállapodás, kivált conservativ hatalmak részéről, kétszeresen veszélyes és végzetes támadás^ foglalna magában a monarchiái elv, a legitimitás ellen, (Helyeslés a szélső baloldalon) a mely a népjog szempontjából csak akkor lenne igazolható, ha az illető fejedelem ki nem egyen-