Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

128 273. országos ülés október 2. 1886. „Az 1878. évi XX. törvényczikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetségnek, az 1879. évi LIL törvényezikkben említett határozatai helyett, Boszniára és Herczegovinára a jelen vám- és kereskedelmi szövetség megfelelő határozatai alkalmazandók. Nevezetesen az adóvisszatérítésekre és adóleirásokra, valamint az azokkal való megterhelésekre vonatkozólag az 1879. évi LIL törvényczikk 13. §-ának első és második bekezdése helyett a jelen vám- és kereskedelmi szövetség XI. czikkének határozatai lépnek hatályba." Elnök: Elfogadtatik. Tibád Antal jegyző (olvassa): A XXII. czikk XXIII. jelzést nyer és következőképen szól: „Ezen vám- és kereskedelmi szövetség 1888. évi január hó 1-étől 1897. évi deczember hó 31-ig terjedő időtartamra köttetett s ha fel nem mondatik, a következő tiz évre és igy tovább tíz évről tiz évre folyton fennállónak ismertetik el. A felmondás mindenkor az utolsó előtti év végéig történhetik meg, mely esetben a szövetség megújítása iránti tárgyalások hasonló úton azonnal megkezdendők." Helfy Ignácz: T. képviselőház! Egy kifejezésre bátor vagyok felhívni a t. ház figyelmét, mely ezen czikknek utolsó mondatában fordul elő és mely első perezre csak stylaris hibának látszik inkább, holott nagy közjogi elvet foglal magában. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású, hogy az 1867. évi XII. törvényezikk fentartotta Magyarország számára a teljes szabadságot a kereskedelmi ügyekre nézve és a midőn az Austriával kötendő szövetségről volt szó, világosan kimondja, hogy az akként kötendő, mint két, egymástól jogilag független ország által köttetni szokott. Úgyszintén az akkor, valamint később megkötött szövetség csakugyan fentartotta Magyarország számára azon jogot, hogy a 10 év lefolyása után a közösséget, ha neki ugy tetszik, felbontsa és vámsorompókat állítson fel. E szakasz szövegezéséből más valami derülhet ki. Ugyanis ez azt mondja, hogy felmondás esetében a szövetség megújítására a tárgyalások azonnal megkezdendők. Ebből azt lehetne kimagyarázni, hogy még akkor is, ha az ország tiz év után nem akarja a szövetséget megújítani, hanem az 1867-iki törvény világos szavai szerint vámsorompókat akar felállítani, külön vámterületet akar létesíteni, még akkor is a tárgyalásokat csak oly irályban kezdheti meg, hogy e szövetség megújittassék. Ez azt jelentené, hogy törvénybe lenne iktatva, hogy szövetségben kell lennünk örökre Austriával és akkor illusoriussá tétetnék az 1867-iki törvény. Miután ez nem lehetett a törvényhozó intentiója, annyira nem, hogy az első, 1867-iki szerződésnek vége nem is igy volt szövegezve s ez a szöveg csak a múlt alkalommal hozatott be, mert az 1867-iki vámszövetség végén e szavak voltak: „és ez esetben a szerződés megújítására egyezkedés stb." Ez egészen más. Mert természetes, hogy lejárván a tiz esztendő, akkor, ha mi volnánk a kormányon és az önálló vámterületre térnénk át, természetes, hogy az alkudozásokat megindítanék a szomszéd állammal azért, hogy a vám- és kereskedelmi viszonyt megállapítsuk, a mely azontúl a két állam közt lenne. Azt hiszem, a törvényhozónak sehogy sem lehetett szándéka, hogy az magyaráztassék ki a törvényből, a mit e szöveg szerint ki kell belőle magyarázni. Én tehát bátor vagyok a következő módosítványt indítványozni (olvassa): A 12., illetőleg most már 13. czikk utolsó mondatába e szavak helyett „a szövetség megújítására* tétessenek a következők „a két állam közt létesítendő vám- és kereskedelmi viszony iránt". Akkor is természetesen teljes szabadságában állna az akkori többségnek megint a vámközösség alapján indítani meg a tárgyalásokat. De De kössük meg kezünket már előre, hogy csakis ezen az alapon kelljen megindítani a tárgyalásokat. Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök : Fel fog olvastatni a módosítvány. Törs Kálmán jegyző (olvassa) .Gr. Széchényi Pál, földmívelés-, iparos kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk.') Az, hogy a „kereskedelmi szövetség" kifejezés helyett „kereskedelmi szerződés" tétessék, azt hiszem, nem szükséges, miután magának a törvénynek a feliratában is ezen kifejezés áll: „kereskedelmi szövetség". Itt egyenesen atörvényezikkbe iktatott vám- és kereskedelmi szövetség, azaz szerződés — az egyre megy — hosszabbittatik meg, tehát a mi a szót illeti, az eléggé megnyugtató. Azon másik kifejezés tekintetében, a mi felhozatott, hogy tudniillik „hasonló úton" megkezdetnek a tárgyalások, tehát azon az úton, a mint eddig vezettettek, hogy tudniillik egyik önálló állam tárgyal a másik önálló állammal, mint az előző években, a szöveg aggodalomra szintén nem ad alkalmat és annyival is jobb, ha megtartatik a régi szöveg, mert, ha itt azon változtatás nem eszközöltetik, újabb tárgyalásra nem lesz alkalom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Az utobó pontra nézve Helfy képviselő ur egy módosítványt adott he. Kérdem a t. házat, méltóztatik e a szöveget a bizottság szövegezése szerint változatlanul fentartani; igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik a szöveget fentartani kívánják, méltóztassanak felállni. (Megtörténik.) A ház többsége a szöveget változatlanul elfogadja. És igy a javaslat részleteiben is elfogadva lévén,