Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-273

112 273. országos ülés október 2. 1886. annak önkény telén érzésével, hogy a saját érvelései nem világítják meg eléggé a tárgyat és a saját érvelései nem nyújtanak elég támpontot álláspontjának igazolására. Én, ha megengedi a t. ház, pusztán az érvelésekre fogok szorítkozni, azon érvelésekre, a melyek nézetem szerint egyedül irányadók, mert hiszen nem az a kérdés, mit mondtak valamikor mások, hanem az a kérdés, hogy mit mondunk mi ma, a mai viszonyok között. (Igaz! ügy van! jobbfelöl.) Annak az indokolására, t. ház, hogy a vámterület közössége ránk nézve nem képez oly kiváló fontosságú tényezőt, mint azt ezen oldalról állítottuk, egy igen t. ellenzéki képviselő nr, a különvéleménynek beadója többek között főleg azt hangsúlyozta, hogy Austria, illetőleg a közös vámterület, már csak azért sem képez termékeinkre nézve oly fontos piaezot, mert ezen ezikkekből Austriának, illetőleg a közös vámterületnek nagyobb kivitele van, mint Magyarországnak, vagy legalább nem annyival kisebb az ő kivitele, hogy ez ránk nézve valami nagy előnynyel járna. Kénytelen vagyok a dolgot közelebbről vizsgálni, hogy világosabb legyen. T. képviselőtársam arra hivatkozott — és ismételten hivatkozott erre az adatra, tehát mindenesetre nagy súlyt és fontosságot tulajdonít neki — hogy például gabonában és lisztben mi kivittünk 1883-ban Magyarországból körülbelül 160 millió forint árút, ellenben Austria — illetőleg a közös vámterület, mert Austriának magának vámkimutatásai nincsenek — kivitt azokból 120 millió forint árút. Ha mi tehát azt akarjuk tudni, hogy ebből a 160 millió forintból, a mi tőlünk Austriába kivitetett, mennyi a tulaj donkép eni osztrák fogyasztás, akkor le kell vonni belőle azt, a mit Austria, illetőleg a közös vámterület kivitt és igy ránk nézve a közös vámterület nem azzal a 160 millió forinttal bir értékkel, hanem bir értékkel csupán a különbözettel, tehát 40 millió frttal. Hasonlóképen igyekezett kimutatni azt, hogy egy egész gyűjteményénél a vámtarifa csoportjainak, mint a minők a gyümölcs, főzelék, növény, vágó és igás jószágok, egyéb állatok, állati termények és zsiradékok együttvéve, a kivitel Magyarországból tesz 123 millió forintot, a kivitel a közös vámterületről tesz 111 millió frtot, tehát kevesebbet, mint a mi kivitelünk és ebből azt a következtetést kell vonnia, hogy ezen tárgyakra Austria nem nyújt nekünk fogyasztási piaezot. Én azt hiszem, t. ház, hogy a tételnek ilyen felállítása alapjában hibás. Mert midőn mi a közös vámterület jelentőségét vitatjuk reánk nézve, természetes, hogy nem is beszélhetünk összes kivitelünkről. Midőn azt mondjuk, hogy a közös vámterület reánk nézve fontos, nem azt mondjuk, hogy összes kivitelünket visszük oda, hanem ki! vitelünknek csak azon részéről van szó,mely tényleg odamegy. De ha már azonkívül eltekintve ettől, azt akarom bizonyítani, mily fogyasztási képességgel bir a vámközösség mellett a közös vámterület reánk nézve, akkor nem elég azt mondanom: mi viszünk ki ennyit, Austriából visznek ki ennyit; ez nem bizonyít semmit, lianem hozzá kell tenni, hogy mi az, a mi még különben ezen vámterületre bejön és csak azután lehet szó arról, hogy mi az, a mi innen kivitetik. Mert ha azt mondom, hogy viszünk ki százmillió forint értékű árút Austriába és a képviselő ur azt mondja,hogy ebből semmi hasznunk nincs, mert Austria is kivitt százmillió forint értékűt, ez a bizonyítás nem bir concludens erővel. Mert ha más részről a közös vámterületre bejött szintén százmillió forint értékű árú, könynyen lehetséges, hogy Austria a miatt, hogy a mi árúinkat kivitte, más árúkat fogyasztott, vagy a maga árúit vitte ki és a mieinket fogyasztotta. Ezen okoskodás tehát concludens erővel nem bir. De nem hiszem, hogy ha valaki azt mondaná a magyar gazdának: kedves barátom, a mit te kiviszesz Austriába, a mit tőled az osztrák piaczokon megvesznek, az rád nézve semmiféle hasznot nem képez, mert azt onnét eladják máshova, azt nem fogyasztják Bécsben, Brünnben, Prágában, Lipcsében; nem hiszem, hogy ez a magyar gazdára nézve lényegesen változtatna a dolgon, mert rá nézve lényeges csak az, hogy a közös vámterületen eladta az árút. Hasonlóképen nem hiszem, hogy ha a kivitel elmaradna magyar gazda panaszkodnék a miatt, hogy Austriába nem bírja kivinni jószágát, és akkor a t. képviselő ur előállna s azt mondaná: nem tesz semmit, eddig sem Bécsben fogyasztották a te marhádat, sertésedet stb., tehát változás e tekintetben nem történt: azt hiszem, hogy ha igy akarná vigasztalni a t. képviselő ur a magyar gazdát azért, hogy az osztrák piaezot elveszítette, a gazda erre nem fektetne súlyt. De, hogy hova jutunk ilyen okoskodással, midőn a világos tényekkel szemben azt mondjuk, hogy ezen tények nem bizonyítanak semmit, mert meglehet, hogy ez meg ez közbejön: erre nézve én csak azt mondhatom, méltóztassék az adatokat ugy szembeállítani és a következtetést levonni ugy, a hogy kell. A t. képviselő ur összeállított öt-hat csoportot és ezek közt van a gyümölcs-főzelék növények, vágó- és igás jószág és egyéb állatok, állati termények és zsiradék és azt mondja: ezekből kiviszünk 112 millió forint árút, a közös vámterületről pedig ezekből kivitetik 120 millió árú, tehát több mint tőlünk. Mi tehát ebből a conclusio? Ha a t. képviselő ur azt akarja mondani, hogy