Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

102 272- országos ülés október 1. 1886 magyar iparczikkeknél, de az nagyon nehéz. Itt látjuk Romániával a háborút és Erdélyt, mely iparczikkeit nem birja eladni. Meg vagyok győ­ződve, hogy ha csak egy karácsony előtt való hónapban itt Budapesten egy bazárt állítanának és a magyar közönség elhatározná, hogy csak magyar iparczikket vásárol, Magyarország összes játék­iparczikkei nem volnának elégségesek a közönség kielégítésére. Mindenki szokott karácsonykor nemcsak já­tékot, hanem kelméket és egyéb ajándékokat venni. Ha ily bazárokat állítanának fel és a magyar közönség magyar iparczikket venne, az osztrák kapzsiság mélyen volna sújtva és azt hiszem, meg­puhulna annyira, hogy tiz év múlva az egyezséget jobban meg lehetne kötni. Ezt szándékoztam figyel­mébe ajánlani az ország közönségének. Pártolom Enyedi Lukács t. képviselőtársam különvéleményét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) Szokásom szerint nem szándékozom hosszasan beszélni, de a mint eddig minden fontosabb kérdésnél kötelessé­gemnek tartottam szavazatomat indokolni, ugy most is akarom azt tenni. Mondhatnám, t. ház, hogy ezt részben honoris causa is teszem, mert azt hiszem, a t. ház méltóságával az egyezik meg, ha egy ily fontos, életbevágó kérdés iránt a lehető legnagyobb érdeklődést tanúsítjuk. (Ugy van! bal­felöl) * Mielőtt, t. ház, a kérdés érdemére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy legelőször codi­ficationális szempontból, e törvényjavaslat szö­vegezését illetőleg, egy észrevételt tegyek. (Hall­juk!) Azt hiszem, t. ház, hogy Savignynek, ahires jogtudósnak, a ki azt mondta, hogy a mi századunk nem bir codificationalis érzékkel, sejtelme volt a mi törvényhozási eljárásunkról, mert a mi tör­vényeink zavarosak, kétértelműek, hézagosak. Alig hozunk meg egy törvényt, azt szabatosítani, kiegészíteni, novelláris eljárás utján pótolni kell, ugy, hogy egész törvénytárunk akként néz ki, mint egy arab zsibvásár, mint egy foltozott ruha­tár. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek azután meg van az inconvenientiája, t. ház, hogy ha az ember egy érvényben levő törvénynek tartal­mával meg akar ismerkedni, az egész törvénytárt derüre-borúra össze-vissza kell kutatni. Ez a törvényhozási pongyolaság, t. ház, nem­csak a novelláknál, hanem új törvényeinknél és internationális szerződéseknél is feltalálható. Itt van például ez a törvényjavaslat, mely ugy ter­jesztetett elő, mint az 1878 : iki vám- és keres­kedelmi szerződésnek meghosszabbítása, holott ez nézetem szerint egészen új actus, habár némely dispositio fenn is tartatik. Méltóztassék a törvény­javaslatot megnézni. Itt van két szakasz, a többi az 1878-iki törvénytárban van, a vámtarifa pedig lesz a jövőben. Ezt csak senki sem fogja szabatos, correct codificationalis eljárásnak nevezni. Nem hiszem, t. ház, hogy nekünk egy ily szétdarabolt, csonka törvényjavaslatot tárgyalnunk lehet, hanem mél­tóztassék az egész szöveget kiegészíteni, hogy az itt előttünk a ház asztalán legyen. De fel kell szólalnom az ellen is, t. ház, hogy a t. kormány megszakította a tárgyalásoknak sor­rendjét és mielőtt a vámtarifát illetőleg megegye­zésre jutott volna Austriával, velünk tárgyaltatja a vám- és kereskedelmi szerződést. Nekem, t. ház, az volt nézetem és a vámtarifa tárgyalásánál ennek kifejezést is adtam, hogy tulajdonkép a ke­reskedelmi szerződést kellett volna előbb tárgyalni, mert mielőtt e szerződésnek pontozatait megálla­pítjuk, előbb okvetlenül elvben kell tisztába jön­nünk az iránt, hogy szerződünk-e, igen vagy nem? Nem kötöm magamat e felfogáshoz és megengedem, t. ház, hogy más eljárás is lehet helyes. A t. kor­mány ezt az eljárást követte, tárgyaltatta a vám­tarifát és mikor azután előjött egy bizonyos dif­ferentia Austriával, szerintem, ismételem, nem lehetett volna tovább procedálni, mig e különbözet kiegyenlítve nincs. Azt mondotta minap a ministerelnök ur, hogy azért lehet a vámszerződést tárgyalni, mert e két dolog nincs egymással összeköttetésben; ha az osztrákok el nem fogadják az új vámtarifát, akkor érvényben fog maradni a mostani. De, t. ház, ugy tudom, hogy ép a mostani vámtarifa képezi a soit­disant sérelmet, a petróleum-vámot illetőleg. Ha, t. ház, ők ezt oly fontosnak találják, hogy mind­addig nem akarnak egyezkedni, mig ez nem or­vosoltatik, világos, hogy nem fogják elfogadni a vámszerződést, minek az lesz a folyománya, hogy a mostani vámtarifa érvényben marad és az a bi­zonyos sérelem, a petróleum-vámot illetőleg pe­rennálva lesz. Nincs tehát semmi értelme a tár­gyalásnak, csakis abban az esetben, ha már előre el vagyunk határozva engedni, ha e kérdéstől szabadulni akarunk és akkor ez semmi más, mint egy intermezzója annak a hajszolási eljárásnak, melyet annyiszor tapasztalunk, a mely lesülyeszti a képviselőházat. Sic volo, sic jubeo, stat pro ratione voluntas. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel át akarok térni magára a törvényjavas­latra. A mai napon a t. államtitkár ur ennek a törvényjavaslatnak védelmére kelt és egyebek között a fogyasztási adókat illetőleg azt mondotta, hogy nincs ok, hogy mi ezt oly nagy sérelemnek tekintsük, hisz 10 év leforgása alatt módunk van, ezt a sérelmet orvosolni. De ép az a baj, hogy mi ab ovo oly egyezséget kötünk, mely Magyar­országra nézve sérelmes. Hogy sérelmes, azt a czukoradót illetőleg maga a t. államtitkár ur is elismerte. Ekkor azután természetes, hogy nem változtathatunk rajta; mert az osztrákok igen egyszerűen 10 év leforgása előtt nem akarnak és

Next

/
Oldalképek
Tartalom