Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.
Ülésnapok - 1884-272
102 272- országos ülés október 1. 1886 magyar iparczikkeknél, de az nagyon nehéz. Itt látjuk Romániával a háborút és Erdélyt, mely iparczikkeit nem birja eladni. Meg vagyok győződve, hogy ha csak egy karácsony előtt való hónapban itt Budapesten egy bazárt állítanának és a magyar közönség elhatározná, hogy csak magyar iparczikket vásárol, Magyarország összes játékiparczikkei nem volnának elégségesek a közönség kielégítésére. Mindenki szokott karácsonykor nemcsak játékot, hanem kelméket és egyéb ajándékokat venni. Ha ily bazárokat állítanának fel és a magyar közönség magyar iparczikket venne, az osztrák kapzsiság mélyen volna sújtva és azt hiszem, megpuhulna annyira, hogy tiz év múlva az egyezséget jobban meg lehetne kötni. Ezt szándékoztam figyelmébe ajánlani az ország közönségének. Pártolom Enyedi Lukács t. képviselőtársam különvéleményét. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Beöthy Ákos: T. ház! (Halljuk!) Szokásom szerint nem szándékozom hosszasan beszélni, de a mint eddig minden fontosabb kérdésnél kötelességemnek tartottam szavazatomat indokolni, ugy most is akarom azt tenni. Mondhatnám, t. ház, hogy ezt részben honoris causa is teszem, mert azt hiszem, a t. ház méltóságával az egyezik meg, ha egy ily fontos, életbevágó kérdés iránt a lehető legnagyobb érdeklődést tanúsítjuk. (Ugy van! balfelöl) * Mielőtt, t. ház, a kérdés érdemére áttérnék, méltóztassék megengedni, hogy legelőször codificationális szempontból, e törvényjavaslat szövegezését illetőleg, egy észrevételt tegyek. (Halljuk!) Azt hiszem, t. ház, hogy Savignynek, ahires jogtudósnak, a ki azt mondta, hogy a mi századunk nem bir codificationalis érzékkel, sejtelme volt a mi törvényhozási eljárásunkról, mert a mi törvényeink zavarosak, kétértelműek, hézagosak. Alig hozunk meg egy törvényt, azt szabatosítani, kiegészíteni, novelláris eljárás utján pótolni kell, ugy, hogy egész törvénytárunk akként néz ki, mint egy arab zsibvásár, mint egy foltozott ruhatár. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek azután meg van az inconvenientiája, t. ház, hogy ha az ember egy érvényben levő törvénynek tartalmával meg akar ismerkedni, az egész törvénytárt derüre-borúra össze-vissza kell kutatni. Ez a törvényhozási pongyolaság, t. ház, nemcsak a novelláknál, hanem új törvényeinknél és internationális szerződéseknél is feltalálható. Itt van például ez a törvényjavaslat, mely ugy terjesztetett elő, mint az 1878 : iki vám- és kereskedelmi szerződésnek meghosszabbítása, holott ez nézetem szerint egészen új actus, habár némely dispositio fenn is tartatik. Méltóztassék a törvényjavaslatot megnézni. Itt van két szakasz, a többi az 1878-iki törvénytárban van, a vámtarifa pedig lesz a jövőben. Ezt csak senki sem fogja szabatos, correct codificationalis eljárásnak nevezni. Nem hiszem, t. ház, hogy nekünk egy ily szétdarabolt, csonka törvényjavaslatot tárgyalnunk lehet, hanem méltóztassék az egész szöveget kiegészíteni, hogy az itt előttünk a ház asztalán legyen. De fel kell szólalnom az ellen is, t. ház, hogy a t. kormány megszakította a tárgyalásoknak sorrendjét és mielőtt a vámtarifát illetőleg megegyezésre jutott volna Austriával, velünk tárgyaltatja a vám- és kereskedelmi szerződést. Nekem, t. ház, az volt nézetem és a vámtarifa tárgyalásánál ennek kifejezést is adtam, hogy tulajdonkép a kereskedelmi szerződést kellett volna előbb tárgyalni, mert mielőtt e szerződésnek pontozatait megállapítjuk, előbb okvetlenül elvben kell tisztába jönnünk az iránt, hogy szerződünk-e, igen vagy nem? Nem kötöm magamat e felfogáshoz és megengedem, t. ház, hogy más eljárás is lehet helyes. A t. kormány ezt az eljárást követte, tárgyaltatta a vámtarifát és mikor azután előjött egy bizonyos differentia Austriával, szerintem, ismételem, nem lehetett volna tovább procedálni, mig e különbözet kiegyenlítve nincs. Azt mondotta minap a ministerelnök ur, hogy azért lehet a vámszerződést tárgyalni, mert e két dolog nincs egymással összeköttetésben; ha az osztrákok el nem fogadják az új vámtarifát, akkor érvényben fog maradni a mostani. De, t. ház, ugy tudom, hogy ép a mostani vámtarifa képezi a soitdisant sérelmet, a petróleum-vámot illetőleg. Ha, t. ház, ők ezt oly fontosnak találják, hogy mindaddig nem akarnak egyezkedni, mig ez nem orvosoltatik, világos, hogy nem fogják elfogadni a vámszerződést, minek az lesz a folyománya, hogy a mostani vámtarifa érvényben marad és az a bizonyos sérelem, a petróleum-vámot illetőleg perennálva lesz. Nincs tehát semmi értelme a tárgyalásnak, csakis abban az esetben, ha már előre el vagyunk határozva engedni, ha e kérdéstől szabadulni akarunk és akkor ez semmi más, mint egy intermezzója annak a hajszolási eljárásnak, melyet annyiszor tapasztalunk, a mely lesülyeszti a képviselőházat. Sic volo, sic jubeo, stat pro ratione voluntas. (Ugy van! balfelöl.) Ezzel át akarok térni magára a törvényjavaslatra. A mai napon a t. államtitkár ur ennek a törvényjavaslatnak védelmére kelt és egyebek között a fogyasztási adókat illetőleg azt mondotta, hogy nincs ok, hogy mi ezt oly nagy sérelemnek tekintsük, hisz 10 év leforgása alatt módunk van, ezt a sérelmet orvosolni. De ép az a baj, hogy mi ab ovo oly egyezséget kötünk, mely Magyarországra nézve sérelmes. Hogy sérelmes, azt a czukoradót illetőleg maga a t. államtitkár ur is elismerte. Ekkor azután természetes, hogy nem változtathatunk rajta; mert az osztrákok igen egyszerűen 10 év leforgása előtt nem akarnak és
