Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

100 272. országos ülés ofctőber 1. 18S8 dalom nem képes kielégíteni. (Élénk tetszés a balés a szélső baloldalon.) Egész osztályok mentek e miatt egyenesen tönkre hazánkban. A mondhatni gőzerővel emelt közoktatás, közmívelődés folytán, mindinkább szaporodik nálunk egy művelt proletariátus, melynek részére a társadalom nem képes keresetet biztosítani. (Igás! TJgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mindenki, a kinek épen nagyobb műveltségénél íogva magasabb igényei vannak: azon tönkre ment osztályok, az a művelt proletariátus mind az államra veti magát ellátás keresése végett és az állam akként van már nálunk berendezve, hogy igen soknak képes ugyan ellátást adni, de ennek az ellátásnak ára van, a mely nem más. mint az, hogy az illető áldozza fel a maga szellemi, erköhsi önállóságát. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A „paupertas maxiina meretrix" általánossá válik az egész társadalomban, a közszegénység aláássa egyenesen a közerkölcsöt. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Tisztában vagyunk, mondom, arra nézve, hogy mi kellene nekünk, mire volna szükségünk; jogunk annak érvényesítéséhez kétségtelen; miért nem élünk hát ezzel a joggal, miért nemteszszük meg mindazt, a mi vitális érdekeink kielégítésére múlhatatlan? Azok az okok, a melyeket hallunk a mellett, hogy Magyarország ne éljen gazdasági jogával, azok nézetem szerint, egyáltalán tarthatatlanok. Mi hát az igazi ok? Én azt hiszem, hogy a valódi okok nem gazdaságiak, hanem tisztán politikaiak. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Az, hogy Magyarország ne érvényesítse közgazdasági tekintetben való önrendelkezési jogát, az 1867-iki közösügyes alkunak egyik kiegészítő része. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Egyik főtényezője ez annak a közösügyes alkunak. Az 1867-iki kiegyezésnek sarkalatos része volt az, hogy az a Magyarországnak szabad rendelkezési joga maradjon ott a törvényben, de Austria maradjon meg mindazokban az előnyökben, a melyeket századok óta Magyarország rovására élvezett. Ez volt az alapgondolat, nem a, szabad kereskedés, a mint Gaal Jenőt, barátom tegnap mondotta; ez volt alapgondolata 1867-ben a vámszövetségnek, ez maradt az alapgondolat 1878-ban, ez annak alapgondolata ebben a pillanatban. (Igaz! a szélső baloldalon.) És igy, t. képviselőház, a szőnyegen levő kérdésnek veleje most is az, hogy hát szükségszerű valami-e az, a fátumnak változhatlan rendelése-e az, hogy ezen 1867-iki közösügyes alku változatlanul maradjon az ország nyakába az idők végéig? Arra van-e végleg kárhoztatva Magyarország, hogy a maga képességeit, a maga erejét semmi tekintetben ki ne fejthesse? A közös hadsereg mellett nem fejtheti ki erkölcsi erejének egyik jelentékeny részét, a maga katonai erényeit azon roppant áldozatok mellett, melyeket a közös hadsereg miatt visel, nincs biztosítva szabadságának élvezetében ; ez a tanulsága annak a Janszky-ügynek, mely annyira mozgásba hozta a lefolyt nyáron a közvéleményt, de a súlyos áldozatokért még abban a tekintetben sincs biztosítva a nemzet, hogy külellenség ellen magát megvédhesse, mert az a hadsereg , melynek keretébe be vannak szorítva Magyarország fiai, az a maga hagyományos híres szellemével egyetemben nem egyéb, mint a solferinoi és königgrätzi hadseregnek a folytatása. (Élénk helyeslés a szélső bálon.) Anyagi tekintetben pedig azon közösügyes alku által arra van kényszerítve Magyarország, hogy Austriának gyarmata maradjon. (Igaz! TJgy van! a szélső baloldalon.) Az a kérdés, t. képviselőház, mondom, szükségszerű valami-e, hogy ez igy maradjon? Én ezt a magam részéről élnem ismerhetem; nem ismerem el pedig azért, mert ez sem a monarchiának, sem az ural kodóháznak egyáltalán nincs érdekében. Ennek a monarchiának az van érdekében, hogy minden képességeit, minden tehetségeit a tökély legnagyobb fokára emelje; a közös uralkodónak, a kinek minden alkotmányosság mellett helyzeténél fogva döntő befolyása van a monarchia ügyeinek irányzására, egyáltalán nem állhat érdekében, hogy az uralkodása alatt levő ország olyan legyen, mint a gutaütött ember, kinek egyik fele meg van bénítva. De azért, hogy nincs a felettünk uralkodó hatalomnak érdekében, a hatalom azért követni fogja a maga hagyományos politikáját, a mihez tartozik az is, hogy Magyarország Austriának gazdasági tekintetben ki legyen szolgáltatva. Ha a nemzeti akarat hatalmas nyilvánulásainem fogják helyes útra téríteni, ha a nemzet nem képes erős állást foglalni legvitálisabb érdekeiben, sohasem fog menekülni mostani sanyarú helyzetéből, de nem lesz képes érdekeit érvényesíteni más kérdésekben sem. És itt legyen szabad a t. házat arra emlékeztetnem, a mi ezelőtt 10 évvel előfordult. 1877-ben meghosszabbíttatott az Austriával való vámszövetség a közös vámterület alapján és a hatalom látva, hogy az ország egyáltalán nem képes kellőleg állást foglalni egy életkérdésében, követve hagyományos terjeszkedési ambitióját, bement Boszniába. Most ha ismét azt látja a hatalom, hogy a nemzet nem veszi komolyan azt, a mire oly nagy szükségünk van, mint a mindennapi kenyérre ; ha most is csak akként fog állani legfontosabb érdekei mellett, mint utolsó alkalommal: akkor nagyon tartok tőle, t. ház, hogy ugyanazon terjeszkedési ambitio és az a complicitás, mely Lengyelország felosztása óta meg volt Austria és Oroszország közt, ismét csak azt fogja eredményezni, hogy Austria-Magyarország nem fogja a muszkát megakadályozni abban, hogy Bulgáriát elfoglalja. Mert az oly nemzet hiába fogja akármily egy-