Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272. országos ülés október 1. 1886. 95 physicai idő hiányában bizonyos javaslatot nem j elég adattal szerel fel, vagy adatok nélkül terjeszt elő, akkor az a panasz, hogyan lehet ily pongyola előterjesztést tenni, a melyből a képviselők nem is tudják magukat tájékozni. De nem csak ezen eljárás ellen történt kifogás, hanem az mondatott, hogy a számok öregbedése az ország anyagi jólétét, vagy haladását nem mutatja egymagában és allusio történt arra, hogy például a magyar államadósságok nagy szaporodásából azt is lehetne következtetni, hogy Magyarország jóléte mennyire gyarapodott. (Derültség.) Ennek az okoskodásnak volna alapja, ha az előadó Magyarország haladását például azzal indokolta volna, hogy Magyarországon 1878 óta a halandóság, vagy a jég- és tűzkárok nagy arányban növekedtek. De az előadó nem igy indokolta, hanem azt mondotta, hogy azon tényekben, melyeket a tudomány minden országban, mint a közgazdaság haladásának jeleit szokta tekinteni, a statistikai kimutatások szerint haladt az ország. Azt gondolom, ha ily adatokat lehet felhozni, ezek ellen nem szabad azt mondani, hogy semmit sem bizonyítanak. De ha már a statistieai adatok bírálatánál vagyok, kissé jellemezni akarom azt a módot, a melylyel az ellenzék a statistieai adatokat felhasználni szokta. Enyedi képviselő ur azzal szemben, hogy Magyarország anyagi jóléte emelkedett, bizonyítani akarta, hogy ez az utolsó időről mezőgazdasági tekintetben legalább nem áll. Azt reméltem, hogy mezőgazdasági adatokkal fogja igazolni, de ő igazolta azzal, hogy az export az utolsó három évben miként csökkent. Pedig ebből azt következtetni, hogy a mezőgazdaság csökkent, azt hiszem, teljességgel lehetetlen. Maga a kormány megmondta indokolásában, hogy mi oka az export csökkenésének. Tudja az egész világ, hogy általánosan európai constellatio, az árak depressiója okozza, hogy a nyerstermények kivitele kisebbnek jelentkezik, de ezen forgalmi adatokból hazánk mezőgazdasági hanyatlását lehetetlen magyarázni. Említette a képviselő ur, hogy a ezukoripar mennyire sülyedt. Ha a ezukor-ipar legújabb statisticáját, vagy azt a füzetet vette volna kezébe, melyből Graal Jenő képviselő ur ép a kormány ellen vett érveket, azt találta volna, hogy Magyarországban a cznkortermelés nem csökkent; nem mondom, hogy ugy haladt, mint Austriában, de csökkenés nem volt. 1867/8-ban a répafeldolgozás volt 1.249,000 métermázsa, 1873/4-ben 1.404,000 métermázsa, 1883/4-ben 2.559.000 métermázsa. Áttérek ezek után magára a vámpolitikára. Mielőtt bírálat alá venném azon indokokat és észrevételeket, a melyek az eddig folytatott és most inaugurált vámpolitikára vonatkozólag felj emiittettek, néhány megjegyzést akarok tenni azokra, a miket Enyedi Lukács képviselő ur mondott. Először is mindig., most is és más alkalmakkor is azt állította, hogy mi, a magyar kormány az osztrák kormánynyal együttesen vagyunk okai annak a védvámos iránynak, mely Európaszerte kifejlődött. Én ugyan e kérdésre vonatkozólag egészen gr. Apponyi Albert képviselő ur álláspontját foglalom el, mely szerint most már az egészen közönyös, hogy ki okozta ezen védvámos irány kifejlődését ; hanem inkább arra kell törekedni, hogy miképen lehetne elhárítani annak ránk nézve hátrányos következményeit. De miután már annyiszor említtetett e dolog, már csak a történeti hűség kedveért is constatálni kell a tényeket. (Halljuk!) Enyedi Lukács képviselő ur azt mondja, hogy az első tárgyalások Németországgal azon akadtak meg, hogy az osztrák-magyar monarchia nem fogadta el azt az alapot a tárgyalás kiindulásául, a melylyel minket Németország megkínált, ti., hogy nem akartunk az 1868-iki szerződés alapjára helyezkedni. Mindenekelőtt az 1868-iki alapot akarom tehát constatálni, még pedig arra az időre, a melyben magukba szerződési tárgyalások folytak, t. i. 1877-ben. Épen ma 9 éve annak, hogy a szerződések Bécsben első ízben meghiúsultak. Mi volt akkor az ultimátum? Az ultimátum a következő volt: Németország azért nem kötötte meg velünk a szerződést, mert az osztrák-magyar kormány által tett propositiókban Németország nem látta az 1868-iki állapotot nagyban és egészben fentartva. Eddig Enyedi Lukács képviselő urnak egészen igaza van. Ha igy veszszük és .Németország érdekei szerint tekintjük a dolgot, akkor mi vagyunk okai a szerződés meghiúsultának. De tulajdonképen miért nem léphettünk a Németország által ajánlott álláspontra? Azért, mert Németország velünk szemben az 1868-iki szerződési alapot már deteriorálta, a status-quo nem ameliorálva, hanem deteriorálva volt. Méltóztatnak emlékezni, hogy Németország 1868 után autonóm utón megjavította tarifáját szabad kereskelmi irányban és igy velünk szemben a védvámpolitikában egy lépéssel hátrált. Mig tehát a maga részéről a statusquot nem akarta fentartani, addig annak fentartását tőlünk kívánta. Azon kivül nemcsak a statusquot nem akarta a maga részéről fentartani, hanem miután 1876-ban Németország az arany valutát fogadta el, már ez által eo ipso általánosan fölemelte vámtételeit. Ily körülmények között tehát a Németország által kinált alap már nem volt az 1868-iki alap. Ezen kivül nem léphetett az osztrák-magyar monarchia Németországgal szerződésre, mert