Képviselőházi napló, 1884. XIII. kötet • 1886. szeptember 18–deczember 18.

Ülésnapok - 1884-272

272. országos ülés október 1. 188K. 93 ellenünkben érvényesítenek. (Igaz! TJgy van! a | szélső báloldalon.) Ezen okból és mert nézetem sze­rint az uralkodó védvámos rendszer folytán a két kormány egyenlő befolyása mellett is a lehetetlen­séggel határos: hogy a két, egymással ellentétes érdekkel biró állam érdekei — közös vámterületen — kiegyenlítést nyerjenek: nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Enyedi Lukács tisztelt elvtársam által benyújtott külön­véleményhez. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház! (Halljuk! Halljuk.f) Követni akarom az előttem szólott példáját és egyáltalában nem akarok nagyban és egészben azon dolgokba belemélyedni, a melyek a vám- és kereskedelmi szövetség által elintéztetnek és inkább csak egyes főbb momen­tumokra szorítkozom, a mely momentumokból ő az előttünk fekvő javaslat rossz voltát akarja igazolni. Én e példát követve, az ellenkező állás­pontból akarok kiindulni és az előttünk fekvő javaslat jó oldalaira akarok utalni. S midőn ezt teszem, nem fogok az előttem szólott ellenzéki tagtársaimnak minden megjegyzéseire válaszolni, hanem kiemelem csak azt a két legnagyobb és legfontosabb momentumot, a mely ellen a leg­erősebb támadás történt, tudniillik a fogyasztási adó kérdését és magát a vámpolitikát. (Halljuk!) A mi a fogyasztási adók kérdését illeti, azt állítják, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat alapján a fogyasztási adók Magyarország érde­keinek megfelelőleg nem rendezhetők. Ha min­denekelőtt tekintjük azt, hogy mit mond a vám­szövetség a fogyasztási adókról, azt látjuk, hogy a vámszövetség magában véve a fogyasztási adó­kat nem fixirozza 10 évre, hanem azt mondja, hogy a jelenleg fennálló törvények a fogyasztási adókra nézve jövőre is fennállanak, azonban mindkét fél egyetértésével közös elvek alapján bármikor megváltoztathatók. (Mozgás a szélső baloldalon.) A szavak nem épen ezek, de ez a lényege. A fogyasztási adók tehát közös elvek alapján szabályozandók: ez a lényege annak, a mi a vámszövetségben van. Ez pedig azt jelenti, hogy a mennyiben időről-időre a tapasztalás azt mutatná, hogy egyik-másik fogyasztási adó az ország érdekeinek meg nem felel, azt a vámszövetség tartama alatt is meg lehet változtatni. Az ellenzéki szónokok részéről, midőn a fogyasztási adók ellen felszólalás történt, a szesz­adó és a czukoradó volt azon két adónem, mely különösen élesen biráltatott. Itt mindenekelőtt meg akarom jegyezni, t. ház, hogy azon adók, melyek a vámszövetség értelmében közös elvek szerint szabályozandók, jelenleg a következők: a söradó, a petroleumadó, a szesz- és czukoradó. Miithogy a felszólalások során sem a petróleum­adó, sem a söradó ellen kifogás nem tétetett, feltételezem, hogy azon szónokok, kik a fogyasz­tási adók ellen szólottak, ezen két adónemmel meg vannak elégedve (Ellenmondások a szélső baloldalon) s azon nézetben vannak, hogy ezek a közös elvek alapján jeleideg tökéletesen Magyarország érde­keinek figyelembe vételével vannak rendezve. Foglalkozom tehát csupán a szesz- és czukoradóval. (Halljuk.') A mi a szeszadót illeti, csodálkozom, hogy épen ezt az adónemet választották, a mely pedig az adatok alapján és meggyőződésem szerint talán legkevésbé ad okot panaszra abból a szempontból, hogy az a közös elvek alapján Magyarország hátrányára volna szabályozva. Épen ez az adó az, a mely a fogyasztás és a termelés szempontjából talán leginkább megköze­líti azt a követelményt, hogy a fogyasztási adók azon államfél területén fizettetnek, a mely az adótárgyát fogyasztja. Én azt gondolom, t. ház, senki sem fogja kétségbe vonni azt az állítást, hogy valamennyi fogyasztási adók közül leginkább a szeszadó az, a melynél ez irányban legkevésbé lehet panaszra ok. Mi tehát a panasz a mostani szeszadó ellen ? G-aal Jenő t. képviselő ur fölemlített egy 1869-iki enquéte-ből egy véleményt, mely szerint a szeszadó tekintetében a magyar érdekek sérelme tulaj donképen abban az egyenetlenségben rejlik, a mely az egyes termelési ágaknál Magyarország és Austria között fen forog. Ez igenis állott 1869-ben. De a mely perczben a terményadó honosittatik meg, mindazon hiányok, melyek az átalányadó és a nyersterményadó következményei, megszűnnek s az egyenetlenség az adózásban elenyészik. De nem is ez volt tulajdonképen a lényeges ellenvetés a szeszadó tekintetében. A lényeges ellenvetés az volt, hogy az a roppant ellentét, mely az ipari szeszfőzők és a mezőgazdasági szeszfőzők közt van, az által, hogy Austriával közös a szeszadó : ezen roppant ellentét Magyar­ország hátrányára fordul és azon ellentét, mely az ipari szesztermelők és mezőgazdasági szeszterme­lők közt létezik, kárunkra válik. Ez ellentétet, azt mondják, könnyebben lehetne egy önálló fogyasz­tási területen rendezni, mint közös fogyasztási területen. Ez volt körülbelül magva annak, a mi a szeszadóra nézve felemlittetett. Ugyanazon enquéte-munkálatban, melyre G-aáí képviselő ur tegnap hivatkozott, az aradi kereskedelmi kamara által a nyár folyamán rende­zett enquéte-munkálatában meg van egyszersmind mondva, hogy mikép lehet sanálni ebajt. Ha e sanálási javaslatot azon gyárak jelé terjesztjük, melyek Magyarországon Szeszt mezőgazdaságilag termelnek, én azt gondolom, ezek a termelők lesznek leginkább azok és nem az osztrákok, akik e modalitást perhorrescálni fogják. Miben áll ez a modalitás? Röviden a következő. Az ipari szesz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom