Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-264

264. országos ülés jnnius 25. 1886. 467 a kormány a felekezeti statistikai adatokat, de a felett a gondos figyelő nem lehet kétségben, hogy az ily száraz statistikai adatok még a leg­theoreticusabb professornak is fejfájást okoznának. E statistika megmutatná azon utat, melyen meggazdagodik a zsidó és meghazudtolná mind­azon üres phrasisokat, melyek a zsidók különös szorgalmáról és takarékosságáról szólnak. De jó politika-e az, rejteni a létező sebet? nem-e a seb megnyitása és minden idegen, folyton ingerlő any«g teljes eltávolítása-e a helyes gyógyítás első feltétele? De a mi kivált a bűnügyi statistikát illeti, ez volna határozottan a legtanulságosabb. Tagad­ják, hogy a csalást, a hamis bukást leginkább a zsidók űzik. Sohse állítottuk, hogy nincsenek egyes kereskedők, a kik az önök, philosemiták tanácsára hallgatva, hogy legyenek olyanok, mint a zsidók, követik a zsidók példáját. (Derültség.) Többnyire pórul járnak s én nem is sajnálom őket; a keresz­tény társadalom kilöki őket magából. De másként van a dolog a zsidónál. Ha a zsidó kétszer-három­szor hamisan bukik vagy csal: mint e főkapitányi jelentés mutatja, többnyire megszökik a büntetés elől és ha nem szökik meg, egész Izrael felkel védelmére. Ha kis ember, hitközségtársai jönnek; ha nagy ember, maga az Alliance Israelite áll fel védelmére. És ha végre valakit mégis becsuknak, akkor mint egy nagy eszme, egy nagy elv, agóji­mok pusztítása elvének mártyrja kerül ki a börtönből. Épen a minap egy hires zsidólap szörnyűködött azon, hogy egy zsidót, a ki legyil­kolta a szakácsnéját, zsandárok megkötözve vittek a börtönbe. Ha ennyire rokonszenveznek a gyil­kossal is, mekkora tekintélye lehet előttük a csalónak s a ki nemzeti erkölcsei miatt szenved ? (Derültség ) Elnök! Én elvi dolgokba nem szoktam avatkozni, de figyelmeztetnem kell a képviselő urat, hogy a magyar haza 600,000 tagjáról azt mondani, hogy erkölcseik olyanok, mint a kép­viselő ur kifejezte, ez mégis erősebb, hogysem szó nélkül hagyhatnám. Figyelmeztetnem kell a kép­viselő urat, hogy ilyesmitől előadásában óvakod­jék, különben kénytelen volnék tőle megvonni a szót. (Élénk helyeslés.) B. Andreánszky Gábor: És a mi a leg­furcsább, a keresztények, a kik saját hitsorsosaik iránt könyörtelenek, a zsidókkal szemben egészen másként járnak el. Ismerik őket gyermekkoruktól fogva és belenyugszanak a költő szavaiba: „A virágnak megtiltani nem lehet " (Derültség.) T. ház! Különböző tehát az erkölcsi alap, melyen a zsidó s a keresztény áll és a melyen egymással sohasem forrhat össze. És azért, ha a politikai jogegyenlőséget továbbra is fenn akarjuk tartani, kétszeres igyekezettel kell azon lenni, hogy a zsidó természet ellen, melynek szokásai — nem akarom magamat bővebben kifejezni — mintegy ragályfészek, egyes keresztényre is át­harapódznak, hogy azon ösztönök ellen megvédel­meztessék a vagyon és a tisztességes kereset. Ha a törvényhozás intézkedése képes lesz ezen kívánalomnak megfelelni, akkor lehetséges lesz a zsidók emancipatiójának, szóval a jogegyenlőség­nek és a magyar államnak együtt fennállani; de ha erre képtelennek mutatkozik, akkor, ha csak ez a nemzetnem akar teljesen lemondani hazájáról, kénytelen lesz különböző jogalapokat a külön zsidó erkölcsi alapon és külön keresztény erkölcsi alap .n álló társadalmaknak teremteni és ez nem fog többé megfelelhetni a rideg formai jogegyenlőség elvének, a jelenlegi jogegyenlőség, mely csak papíron létezik, határozottan fosztogatäsi privilé­giummá vált a lelketlen számára. Számtalan esetet tudnék felhozni, de a me­lyekre itt ki nem terjeszkedhetem. Az igazságügy ­ininister ur kezében van megtenni a kezdeménye­zést ily intézkedések létrehozására. Tegye azt annál inkább, mert ha a keresztény nép sorsa iránti szeretet nem indítaná erre, akkor határozot­tan tegye azért, mert ha megvédi a keresztényeket a fosztogatásoktól, egyszersmind megvédte az emancipatiót és kivitte, hogy a zsidók itt tovább is ttíressenek. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldal némely padjain.) És még egy végső kérést intézek a minister úrhoz. Ha a t. igazságügyminister ur hosszabb tanulmányozás után mégis talán rájönne arra, a mit az egész ország kíván, hogy a büntetőtörvény­könyv gyökeresen revideáltassék, akkor bízza ezen munkálatot nemcsak régi, tapasztalt bírákra, de olyanokra, a kik a magyar jogérzetet már vérük­ben örökölték. (Helyeslés a hal- és a szélső baloldal némely padjain. Derültség jóbbfélöl.) Egy szóval bízza egy keresztény, régen keresztény, valódi magyar jogtudósra. (Általános derültség.) Én, t. ház, miután az igazságügyminister ur előadásán keresztül hallottam hangzani a valódi jóakaratot, bár a válaszszal nem vagyok teljesen kielégítve, azt tudomásul veszem. Elnök: Kérdem a t. házat, méítóztatik-e az igazságügyminister ur válaszát tudomásul venni, igen vagy nem ? (Igen.') Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a válasz tudomásul vétetik. Következik ugyancsak az igazságügyminister ur válasza Teleszky István képviselő ur és társai interpellatiójára. (Halljuk!) Fabiny Teofil igazságügyminister: T. ház! Teleszky István és több t. képviselő ur interpellatiót intézett az igazságügyministerhez, a következő kérdést téve fel: . „Van-e tudomása az igazságügyminister ur­nak arról, hogy a magyar királyi Curia fegyelmi I bírósága közelebbről egy concret esetben egy 59*

Next

/
Oldalképek
Tartalom