Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-241

92 241. országos ülés május 14. 1886. minister, sem az egész kormány kezelésében többé elő ne fordulhassanak. Tagadhatlan t. ház, hogy nálunk a képviselőházban a közvéleményben és a kormányban egyaránt még meglehetősen ellentétes két áramlat küzd egymással, melyek gyakran ugyanazon emberben és ugyanazon pártokban is nyilvánulnak; (Derültség a baloldalon) az egyik áramlat követeli az államháztartás rendezését és a takarékosságot, a másik követeli a beruházásokat, befektetéseket, segélyezéseket, kezdeményezéseket, fejlesztéseket cs a társadalomtól, felekezetektől alapított intézetek, intézmények fentartását. Mikor a költségvetést megállapítjuk és előttünk van annak mérlege: mindnyájan azt mondjuk: a deficit már magában elég nagy, iparkodjunk takarékoskodni, utasítsuk a kormányt gazdálkodásra és az államháztartás rendezésére. Akkor minden szónoknak, minden lapnak és minden embernek száján a takarékosság lebeg. A mint aztán a költségvetés meg van állapítva és íörvénynyé vált: attól fogva felmerül a másik áramlat, a mely a legnagyobb pressiót gyakorolja a ministerekre, közvéleményt teremt a lapokban, az országgyűlésen és azt követeli; költeni kell az igazságszolgáltatásra, a földmívelésre, a közoktatás terén, a közigazgatásra, a vasutakraés más tereken. (Egy hanga szélső balon: Családi vasút!) Kérem, ne emlegesse az olyan régi história már! E pressióval szemben lehet követelni a kormánytól — és én ezért állítom fel ez alternatívát;— hogy álljon ellen és tartsa be szigorúan a költségvetést. De viszont lehet felvetni azt a kérdést is, vájjon ellenálljon-e e pressióknak ott is, hol az időközben felmerült szükségek oly nagy mérvben nyilvánulnak, hogy azok elől kitérni nem lehet, a hol részben elementáris, részben nemzetiségi, részben culturalis vagy versenyképességi, üzleti fontos érdekek merülnek fel, melyeket ignorálni nem lehet s melyeket elutasítani szerfelett nagy felelősséggel jár? Ha a kormány nem is egészen enged az áramlatnak, mert ezt soha sem tette egy kormány sem s a jelenlegi legkevésbé, hanem enged csak egy kicsikét: akkor a sok apró és nagyon csekély engedményekből, melyek az év egyes napjain az egyes ministeri bureaukban aprónkint felgyülemlenek, származnak ama nagy túlkiadások, melyek a zárszámadásokban mutatkoznak, ugy hogy ha jelezni akarnám a helyzetet, azt volnék bátor mondani: a takarékosság és államháztartásunk iránya megvan a költségvetésben, a befektetések, költekezések követelésének eredménye pedig megvan a zárszámadásban; az egyik áll az egyik jelszónak hatása alatt, a másik pedig eredménye legalább annyiban, a mennyiben már lehetetlenség volt ignorálni és annak ellenállani, a követeléseknek hatása alatt. Méltóztassanak elhinni, egészen tárgyilagosak állításaim, (Halljuk! balfelől) s merem állítani, hogy nem fogok megczáfoltatásban részesülni, mert előre boesátom azt, hogy a mennyiben czáfolatok jönnének következő állításaimra, concret adatokkal fogok szolgálni azok megvédésére. Ezen ellentétes áramlat tökéletesen áll s mint már az imént voltam bátor|állítani — s mely állításom nevetést keltett, — megvan minden egyes emberben, minden egyes pártban és a cabinet minden egyes tagjában. (Mozgás a hal- és szélső baloldalon.) A kérdés csak az, hódolj unk-e az egyik, vagy a másik áramlatnak, akarjuk a költségvetés teljes megtartását,vagy|akarjuka zárszámadás azon eredményeit, melyeket felemlítettem ? (Mozgás balfelöl.) E tekintetben azt hiszem, compromissumot kell csinálni. A kormány e compromissumot megcsinálta s ezt vagyok bátor most a t. ház becses bírálata alá bocsátani. Mert mikor a pénzügyi bizottság e dolgokat tárgyalta, figyelmeztetve lévén azon határozati javaslatra, melyet a zárszámadási bizottság a t. háznak elfogadásra ajánl s a mely a t. ház későbbi tanácskozása tárgyát fogj a képezni, csatlakozott ahhoz, meggyőződve lévén arról, hogy szükséges intézkedni először az előirányzatnak a nélkülözheti en, a halaszthatlan szükségek mérvéhez képest való megállapításáról, de másodszor szükséges intézkedni az előirányzat szigorúbb megtartása és^ pontosabb nyilvántartása iránt is. A kormány ezekre vonatkozólag azt mondotta a bizottságban s a bizottság által fel vagyunk hatalmazva ezt a t. háznak bejelenteni, hogy a két törekvés az ellentétes áramlatok közt compromissumot vél létrehozni abban, hogy az 1886. évi költségvetés keretét tekinti olyannak, melynek erőnkhöz képest megtartható határai közt lehetséges megfelelni ugy az egyik, mint a másik törekvés méltánylandó és helyzetünkben kielégíthető igényeinek. Tehát elvül mondotta ki egy ministeri tanácsi határozatban azt, hogy jövőre keretül államháztartásunkra nézve az 1886-iki költségvetést tekinti. Azt hiszem t. ház, hogy culturalis érdekeink és fejlődésünk tekintetében mig bevételeink jövőben emelkednek és természetes fejlődésük útján nagyobb fedezetet fognak nyújtani, beérhetjük azon eszközökkel, melyeket ezekre vonatkozólag az 1886-iki költségvetés tartalmaz. És ezzel államháztartásunk rendezését sem veszélyeztetjük. A másik szintén elvi és pedig amazt kiegészítő fontos határozat az, hogy minden egyes törvényjavaslatnál szem előtt tartandó annak pénzügyi hatása és a javaslatok megállapításánál, valamint ajánlásánál ez is kiinduló pontul veendő. (Helyeslés a joMoldalon.) De hogy ezen elvi határozatok foganatosíthatók legyenek, erre szükséges kettő. Az egyik a kormány részéről az, hogy a nyilvántartás és ellenőrzés a költségvetés keretén belül szigorúan i meg legyen szabva, a másik pedig az országgyűlés