Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-240

84 240. országos ülés május 12. 1886. viszonyait ismervén, annak érdekében felszólal, separatisticus tendentiákat ápolna. Magam is határozottan tagadásba venném tehát, ha valaki ilyen tendeniákatt keresne t. barátom és a többi erdélyi képviselők fellépésében. {Helyeslés.) Áttérve most különösen az erdélyi részek viszonyaira, talán az is alig vehető tagadásba, hogy az erdélyi gazdasági viszonyoknak a magyarországaikkai szemben bizonyos fokig rosszabb voltára a kormány és törvényhozás volt is figyelemmel. {TJgy van! a jobboldalon.) Volt figyelemmel a többek közt a legújabb kataszter megállapításánál, az adóteher kirovásánál. Ez is egy tény, a melyet tagadni nem lehet (TJgy van! a jobboldalon) és a minek állandóan érezhető — hozzáteszem : igazságosan — jótékonysága; de a mi másfelől egyik oka épen az erdélyi birtok hitelképessége csökkenésének, miután, mint méltóztatik tudni, a földhitelintézetek, legalább egyik alapjául az érték kiszámításának, az adót szokták venni. {TJgy van ! jobbfelöl.) Mindamellett megjegyzem azt is, hogy Szegeden a bekövetkezett katastrófának nem az volt az indoka, hogy a város biztosítására fordítandó pénzt nem akarták a szegediek elkölteni, hanem az, hogy bizonyos itt nem fejtegetendő magán érdekek összeütközése jött létre azon vonal felett, melyben a zárgát vezetendő. Itt tehát nem pénzkérdés, hanem magánérdekek összeütközése okozta a késedelmet, a mely a veszély bekövetkezését lehetővé tette. (TJgy van! jobbfelöl.) A mi már magát a dolgot illeti, legyen meggyőződve a t. képviselő ur és a t. képviselőház, hogy senki jobban, mint én és mondhatom a kormány minden tagja, nem óhajtja Erdélyben a közép és a kisbirtokos osztálynak és ezzel a magyarságnak fentartását és érzi, hogy azt, a mit a kormánytól és törvényhozástól általában kívánni lehet, ezen érdekben kötelességszerűen meg is teszi. (Helyeslés a jobboldalon.) De bocsánatot kérek, ha valaki nem követi mindjárt ugyanazt az utat, melyet más helyesnek tart, még nem teszi azt, hogy nem kivan a létező bajokon segíteni. Mi a magunk részéről tettünk és tenni fogunk minden tőlünk kitelhető erélylyel azon irányban, hogy az erdélyi birtokos osztály hitelt közelebbről és ennélfogva olcsóbban kaphasson és ezen úton magán segíthessen. De azt hiszem, addig, mig reményünk lehet e czélt az országtól követelt újabb áldozatok nélkül elérni, senki sem fogja helyteleníteni, ha azonnal az országtól nem kérünk áldozatokat. Már pedig azon memorandumban, a melyre t. barátom hivatkozott — és a melyet igen nagy érdekkel olvastam és a melynek sok adata igen elszomorító — mindjárt a czél elérésére egyedüli eszközül azon kívánság állíttatik oda, hogy egy külön hitelintézet megállapításához az államkincstár 500,000 írttal járuljon. Nem kétlem t. ház, hogy ha más módon e bajon segíteni nem lehet, bármilyen legyen a mai helyzet, a magyar törvényhozás ez irányban is fog áldozatot hozni, de nézetem szerint hibáznánk, ha ezt akkor proponálnék, mikor a fennálló intézetekre gyakorolható jóakaró befolyás által — mert rendelkezésről itt szó sem lehet — remélhetőleg a bajon ezen áldozatok nélkül is segíthetünk. {Helyeslés jobbfelöl.) Mindezeknél fogva azon megtoldáasal kérem válaszomat tudomásul venni, hogy az erdélyi gazdasági viszonyoknak és az erdélyi kisbirtokosok hitelügyeinek javítására nézve minden tőlünk telhetőt megtenni kötelességünknek fogjuk ismerni. {Élénk helyeslés jobbfelöl.) Horváth Gyula: T. képviselőház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a ministerelnök urnak ezen válaszára egypár megjegyzést tegyek. Mindenekelőtt t. ház, az indokolásomban felhozott érvek felett való további vitatásától tartózkodom. Hiszen lesz és van is alkalom rámutatni azon érlelésre, a melyet ez alkalommal használtam, hogy mennyiben tarthatók fenn és mennyiben támadhatók meg állításaim. És én nem tartózkodnám, hogy ha meg volnék győződve, hogy a ministerelnök ur válaszában az „igen" foglaltatik, a mi benne is lehet, de a mi nem is lehet benne. A ministerelnök ur ugyanis azt méltóztatott mondani, hogy eddig is folytattattak tárgyalások. Ezen tárgyalások eredményéről nekem is van tudomásom. T ház! A magyar földhitelintézet e tekintetben egy nagy eredményre jutott, én ezt elismerem és a t. ház bölcsessége mérlegelni fogja, hogy mekkora azon eredmény, melyet a földhitelintézetnél elértünk. A földhitelintézet tudniillik a különböző oldalról jövő megkeresésekre hajlandónak mutatkozott Kolozsmegye főispánját báró Jósika Sámuel urat, báró Apor urat Háromszékmegye alispánját és báró Kemény Béla urat, az ott lévő már régebben kinevezett Macskássy ur mellé kinevezni. {Derültség.) Azt gondoltam, hogy a földhitelintézet azon vélekedésben van, hogy ott egy új főrendiház alakítása a legszükségesebb kívánság, annyival is inkább, mert kevés valószínűséggel bir az, hogy egy főispán — a jelenlegi főispáni törvény mellett — és egy alispán azon számos teendő mellett, a melyekre utalva van, ily kérdésekkel szakszerfíleg foglalkozhassak. (Ügy van! balfelöl.) A másik, a mi eléretett, az, hogy hajlandónak