Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-240
m 240. országos ülés május 12. 1886. viszonyok alatt szenved: akkor egyik, vagy másik rész kizárólag feltűnő bajait felhozni szintén nem a legjobban megválasztott idő. Minden félreértés kikerülése végett azt is hangsúlyozom, hogy talán némelyek előtt úgyis tűnhetnék ez fel, hogy midőn mi a kormánynak támogatását akarjuk igénybe rami, talán azon tekintetből tartjuk opportunusnak az interpellatiót, mert az interpellatió ára lehetne annak, hogy a kormánynak talán nem népszerű előterjesztései az illetők által elfogadtassanak. Ext teljes őszintén és nyíltsággal akartam elmondani azért, hogy egyáltalában minden ilyen irányú insinuatiónak, ha bárhonnan jönne, elejét vegyem. És most, ha megengedi a t. ház, bátor vagyok interpellatiómat ezeknek előre bocsátása után indokolni. A legutóbbi időben azon súlyos helyzet, a mely az erdélyi részekben különben is megvolt, csaknem elviselhetlenné vált. Az utóbbi évek rossz termései — nem csak a lenyomott gabonaárak, hanem a rossz termések — a melyekről, hogy egy képet nyújtsak, felhozom a Kolozsvár kerületi gazdasági előadó hiteles számadatokkal kitűntetett azon jelentését, hogy a múlt évi termés az azelőttivel összehasonlítva, az árcsökkenési különbségtől eltekintve, magában 18 millió forint értékkülönbözetet mutat ki. Hogy ha még reá utalok arra, hogy az előbbi évek nem rohamos haladást, hanem rohamos visszaesést mutatnak: akkor a t. ház előtt a jelenlegi helyzetnek az erdélyi részeken igaz, hű képét nyújtom. És habár elismerem, hogy a gazdaközönségnek jelen válságos helyzetében komoly segítségre van szüksége és pedig nemcsak az erdélyi részekben, hanem általában az ország minden részében csaknem kivétel nélkül egyformán; habár elismerem, hogy már 2—3 év óta hangoztatják az ország minden részében, de leginkább itt a központon, hogy ezen komoly gazdasági helyzettel szemben kell végre valahára nézni s rá kell mutatni azon eszközökre, a melyekkel ezen állapotokat meg kell és meg lehet szüntetni; habár nem kételkedem az igen t. kormánynak jó akaratában ez iránt: de nem hallgathatom el, hogy az egész gazdaközönséggel szemben a tapasztalt jóakaraton kivüí vajmi keveset tett, sem az említett eszközökre rá nem mutattak, sem azok a fenyegető válság elkerülésére kézbe nem vétettek. És, t. ház, hogyha ez a bekövetkezett válság itt Magyarországon, az ország vagyonosabb, gazdagabb részeiben is oly sötét állapotokat teremt, melyekből a kibontakozás elé mindenki a legnagyobb aggodalommal tekint, kétszerte sújtó az erdélyi részek helyzete. Mert vegyük a valódi situatiót, t. ház. A valódi situatió az, hogy a gazdaságilag előhaladottabb, jobb termőviszonyokkal biró alföld és a Dunántúl terményein át kell a rosszabb hitel és culturális viszonyok közt levő, rosszabb földdel biró erdélyi részek terményeinek világpiaczra hatolniok. És a mennyiben az iparnak legkisebb lendülete is volt, most a jelenlegi helyzetben, midőn kelet felé, hova egyedül volt és lehetett kivitel, a kereskedelmi- és vámszerződések felmondásával csaknem kétségtelenné vált, hogy ezen piacz is el fog veszni és az a válság, a mely az ottani ipart és kereskedelmet közvetlenül fenyegeti, másodsorban legerősebben fog a gazdaközönségre visszahatni. Ebben a helyzetben, t. ház, lehetetlen az ottani viszonyok komoly mérlegelése mellett rá nem mutatnom arra, hogy a gazdasági válság által ott a magyar fajnak azon suprematiája is, melyet ezer éven át magára hagyva meg tudott őrizni, a legerélyesebben és a . legkomolyabban fenyegetve van. (Igás!) Ezek azon indokok, t. ház, melyek engem arra bírtak, hogy az országnak jelenlegi igen komoly helyzete daczára és tudva azt, hogy ugyanezen bajok, hanem is oly mértékben, de az ország minden részében megvannak; daczára annak, hogy itt a képviselőházban úgyszólván csak ma tűzetett napirendre oly törvényjavaslat tárgyalása, mely az ország ereiét újra nagy mértékben fogja igénybe venni, daczára mindezeknek, nem speciális, nem separatistcius irányzatból, mely tőlem távol áll, hanem a magyar faj és az ország jól felfogott érdekében fogom az interpellatiót az igen t. kormányhoz megtenni. És ha megengedi a t. ház, mielőtt ezt az interpellatiót fölolvasnám, még rövid szavakkal arra is leszek bátor kiterjeszkedni, hogy az a működés, a mit mi erdélyrészi képviselők bizonyos irányban tettünk, sok helyen separatistikus irányzattal confundáltatott ; mert nem akarom hinni és nem akarom azt gondolni, hogy egyáltalán az erdélyi részekben lakó magyar emberekről feltehető volna, hogy separatisticus tendentiákat éreznének és komolyan gyakorolni akarnának ; (ügy van! balfelöl) hanem a helyzet, az a külön helyzet, a melyben a külön gazdasági, külön ipari és külön hitelviszonyok vannak, az igenis separatisticus viszonyokat teremt. Es nagyon komolyan meg kell fontolni és mérlegelni ezeket a bajokat, hogy ezek elharapózása, megnövése által azokban a részekben, ha nem is ír kérdés, hanem ír állapotok ne teremtessenek. (Ugy vem! bálfelöl.) És t. ház, én azt hiszem, hogy az országnak jól felfogott érdeke az, hogy ott a hol a komoly baj megvan és a komoly bajjal szemben komoly eszközöknek igénybe vétele szükséges, azok az eszközök a magok idejében vétessenek igénybe. (Helyeslés balfelöl.) Hogy egy példával illustráljam ezt, t, ház, 1879 előtt, 1878-ban, Szeged város tanácstermében a fölött tanácskoztak, hogyan kell Szeged városa körül a körtöltést megcsinálni. Én nem kutatom, vájjon a
