Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-239

66 230. országos ülés május 11. 1886 a Németbirodalomban érvényes, megengedi a korlátolt nyilvánosságot. Ha ezek haladtak, ugy tökéletesen igaz, hogy ezen elvek mellett mi sem állhatunk tovább fenn, nem maradhatunk el. Azt mondja a t. képviselő ur és Fenyvessy képviselő ur is említette, hogy Mária Terézia korából valók ezen törvények. Fenyvessy Ferencz : Nem mondtam! Körösi Sándor: Én igy értettem; lehet, hogy nem jól értettem. (Jobboldalon: Mondta Beöthy Ákos is.) Históriai szempontból meg kell jegyeznem, hogy ez nem áll. Németországban, a mint a „Ritterstand" külön rangosztályzatot képezett, bíróságul azonnal a „parum judicium" vagy osztálybiróság állíttatott fel. Egyes hadcsapatoknál az úgynevezett „Feldschultheisz"-ok állíttattak fel, ezek bíráskodtak és fennállottak a XVI. századig. A XVI. században spanyol mintára a katonai igazságszolgáltatási közeg auditornak neveztetett. Ezen auditornak hatásköre az akkor létezett büntetőrendszer szerint felruháztatott azon hatalommal, hogy ő egy személyben inquisitor, nyomozó, vádló, védő és biró volt; akkor a polgári eljárásban is ezen rendszer uralkodott. A polgári bűnvádi eljárás haladt; a katonai eljárás most is ott van nálunk, a hol a középkorban volt. E tekintetben tehát csakugyan tagadhatatlan az, hogy szükségünk van megfelelő reformra. A reformálandó katonai törvényben is meg kell különböztetnünk a béke- és hadilábon való állást. Békelábonaz eljárás lehetnyilvános, védelemmellett kell is, hogy ugy történjék; de már háborúban nem lehet az eljárás alakszerűsége ily teljes. Gyakorlatból mondhatom, hogy voltam oly helyzetben, hogy a jegyzőkönyvet dobon vezettem. Asztal, szék nem volt, hanem az isten szabad ege alatt a 14 tagból álló bíróság kört formált, annak közepére tettük a dobot és ott vezettem jegyzőkönyvet. Háborúban nem lehet az alakszerűségeket megadni, a hol gyorsan kell végezni, a hol délben itt vagyunk, de estére nem bizonyos, hogy hol leszünk. De békelábon okvetlenül be kell hozni a katonai bűnvádi eljárásba a védelmi és a nyilvánossági jogot, a minthogy az nem tett kárt sem a franczia hadseregnél, sem a német hadseregnél, a hol, igaz, korlátoltabb a nyilvánossági és védelmi jog, mint a franczia vagy belga hadseregnél, mert e nemzeteknél teljes nyilvánosság, teljesvédelemszabadság van. E tekintetben tehát azt hiszem, a fölszólalt t. képviselő urnak teljesen igaza van; de ha már akar valamit, ne az eljárásra magára, hanem egyszersmind az anyagi büntetőtörvényre is legyen tekintettel, a melynek büntetései hemzsegnek a középkorba való durva büntetésnemektől, hogy ezekre nézve reform tétessék és a mai humánus kornak megfelelő büntetésnemek vétessenek fel. A határozati javaslatot azonban azért nem fogadhatom el, mert noha bár maga mondja, hogy a honvédelmi minister ur a közös hadügyminister és az osztrák ministerrel egyetértőleg terjeszszen be törvényjavaslatot, még is azt akarja, hogy még a jelen országgyűlés alatt (Felkiáltások balfelöl: Jelen cyclus alatt!) hozzon be ily javaslatot. Azért nem fogadhatom ezt el, mert nem bizonyos, hogy addig a három factor között a szükséges egyetértés létrejön-e (Derültség balfelöl) és hogy ennek következtében ez a törvénykönyv a maga egészében, teljességében akkoráig készen lesz-e. Hanem igenis elfogadnék egy olyan határozati javaslatot, melylyel utasíttatnék a honvédelmi minister ur, hogy a nevezett tényezők egyetértésével ez iránt a lehető legrövidebb idő alatt nyújtson be javaslatot. Addig is, a míg ez megtörténhetnék, a törvényjavaslat 6. §-át elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán* Valóban nagy köszönettel tartozunk a t. ház türelmének, hogy ezen itt elmondott hosszas, de különben nagyon érdekes (Derültség a szélső baloldalon) curriculum vitae adataival megismerkedhettünk: hogy megtudhattuk, hogy Körösi Sándor képviselő ur valaha fiatal is volt (Derültség a szélső baloldalon) és még dobon is irt. Valóban nagyon érdekes adatok és nagyon hozzátartoznak a jelenleg tárgyalás alatt levő 6. §-hoz. A t. minister ur méltóztatott válaszolni az 5. §-nál tett kérdésemre. Az a kérdés vonatkozott leginkább katonai szempontokra, a harczászati egységek mérvére, a melyben a kiegészítésül szolgálandó népfölkelési csapatok szükség esetén a honvédség, illetőleg a sorhad pótlására be fognak hivatni. A minister ur válasza, ha jól értettem, bizonyos tekintetben megnyugtatott. Hogy jól értettem-e, arról nem vagyok biztos, mert zaj volt és talán nem is egészen világosan fejezte ki magát a minister ur. Ügy értettem pedig — és ha nem jól értettem volna, méltóztassék helyreigazítani — hogy a mozgósítási eljárás alkalmával azon cathegoriákra nézve, a melyekre kérdésem vonatkozott, a gyalogságnál a zászlóalj, a lovasságnál pedig a lovasszázad kerete lesz azon harczászati egység, a melybe az ily elemek kiegészítésül be fognak vonulni. (Báró Fejérváry Géza honvédelmi minister helyeslőleg int.) Ha igy van, tökéletesen megnyugszom benne, mert az ily harczászati egységet teljesen elegendőnek tartom arra, hogy mindkét csapatnemnek bizonyos önálló működés adassék; de veszedelmesnek tartanám a nagyon kis tagonként való eívegyítést. Például a szakaszonként való beosztást a sorhad, illetőleg a honvédség szellemére is bizonyos esetekben kártékonynak tartanám. A fegyverekre vonatkozólag szintén megnyugtató volt rám nézve a minister ur válasza, a mennyiben méltóztatott magát világosan ki-