Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-238
44 238. országos ülés május 10. 1886 jogot, a diplomatiai hatalmat és azon eszközöket, melyekkel az ország biztonsága megvédhető és melyekkel az ország jogai megóvhatok, mint menynyire korlátolható volt akkor és azon időben, mikor sokkal lassabban mentek az ily tárgyalások s mikor a nemzetközi jognak formái is még akként kezeltettek, hogy a háború indítására formális hadüzenet kivánfcatott meg, mely ma rendszerint csak az ellenséges haderők tényleges mozgósítása, sőt már becsapása után szokott kibocsáttatni, hanem ép a diplomatiai érintkezések nagyobb gyorsasága, a hadi készültség sokkal nagyobb gyorsasága azon indokok, melyek következtében a döntést a háború és béke fölött ma nem lehet akként alkotmányos korlátozásokhoz fűzni, mint lehetett volna, de tényleg nem történt soha, a régibb korban. (Halljuk! Halljuk!) És ezen kivül t. ház, ha azt mondják, hogy hiszen nem erről van szó, nem is a háború megindításának joga, vagy kérdése szándékoltatik itt korlátoztatni, hanem csak az, hogy a háború ezen specifdis segédforrása igénybe vétessék és gondolom, hogy ez az, mire Irányi Dániel t. képviselő ur súlyt helyez, hogy tudniillik nem a háború megindításának joga korlátoztatik itt általában az ő indítványa szerint, hanem csakis a háború ezen speciális eszközének igénybe vétele, akkor erre csak azt vagyok bátor felelni, hogy még sokkal kevésbé lehet ma, ha egy háború megindittatik, meghatározni azon terjedelmet, melyet ölteni fog, meghatározni azon keretet, melyet szükséges a háborúban érvényesíteni, meghatározni azon szükséget, mely egyik pillanatról a másik pillanatra beállhat,hogy a háború minden eszköze és a nemzeti védelem minden hatalma igénybe vétessék. Mert ma, t. ház, egy nagy csatának sikere, vagy sikertelensége, egy vasútvonal elfoglalása vagy el "nem foglalása döntő befolyással lehet az egész hadjáratra ; döntő hatással lehet arra, hogy minő erővel kelljen szemben állani. Mikor, t. ház, ily esélyek forognak fenn, ezekre vonatkozólag azt követelni, hogy az ily intézkedések előzetesen elrendeltessenek, tehát azt követelni, hogy mintegy a háború nagyságáról és a háborúban eszközlendő rendszabályokról az ellenséget is mintegy előre értesítsük az által, hogy az követeltetik, hogy az országgyűlésnek bejelentés tétessék, hogy az ellenség is előre készülhessen és a megfelelő ellenrendszabály okát foganatosíthassa: valóban ezt tenni t. ház, nem az ország erejének megkimélésére, nem az ország jogainak nagyobb biztosítására, hanem ellenkezőleg azok valódi veszélyeztetésére vezetne. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) Hiszen a képviselő ur maga is megemlítette beszédében, hogy ha az országgyűlés azonban nincs együtt, ha esetleg még a képviselők választva nincsenek, ugy a ministerium felelősség mellett lesz kénytelen még ezen esetben is, csakhogy a törvény szükségokozta áthágásának látszatával eszközölni ezen rendszabályokat, mi lehetővé tenne ilyen esetben oly izgatást az egész nép kebelében vagy esetleg annak egyes elégedetlen töredékei kebelében, mely a népfölkelés tényleges életbeléptetését paralysálhatná. Mert azt mondanák: a fölhívás törvénytelenül történt, nem kéretett ki a törvényhozás beleegyezése, tehát nem is vagytok kötelesek elmenni. Ép e tekintetből egyátalán nem tartom szerencsés gondolatnak azt, hogy akkor, midőn a népfölkelés fölhívását a minister tíz eset közül kilenczben igen könnyen saját felelősségére rendelheti el, sőt lesz kénytelen elrendelni; hogy akkor, midőn a minister úgyis felelősség súlya alatt cselekszik folyvást: hogy akkor, mondom, e felhívást más tényezők beleegyezéséhez kössük, melynek utólagos bírálata ugy sem lesz kikerülhető. Mert ha nem is áll a törvényjavaslatban az, hogy az országgyűlés jóváhagyása utólag kikérendő : az országgyűlés mégis minden ministeriumot és minden ministertanácsot mulhatlanul felelősségre fog vonni oly háború indításáért, melyből netán szerencsétlenség származhatnék, mely az ország érdekeivel ellenkezik ; vagy a népföikelés egybehivásáért oly esetekben, midőn az nem volt szükséges. (Igás! Ugy van! a jobboldalon.) És itt valóban nem értem Szalay Károly t. képviselő urnak azt a kifogását, mintha e szavakban: „0 Felsége a ministertanács meghallgatása után és a honvédelmi minister utján rendeli el" a ministeri felelősség kikerülve volna, A ministeri felelősség oly alakban van biztosítva, hogy az semmi egyéb törvénynyel meg nem szüntethető. Minden, a mi egy minister utján történik s ő Felségének minden intézkedése is, minthogy azok is csak ministeri ellenjegyzés mellett birnak törvényes erővel, ministeri felelősség mellett történik, E garantiát, mely általános és egyetemes, e ház minden tagja ismeri és becsesnek és fontosnak fogja fel.Egyébiránt a t.képviselő ur a legjobban megfelelt a saját állítására. A t. képviselő ur ugyanis azt említette, hogy felfogása szerint e törvényjavaslatnak oly vihart kellett volna keltenie, mely elsodorta volna a ministeriumot. Igenis, ez történt volna, ha az ő felfogása helyes lett volna, ha csakugyan azon alkotmányos garantiák romboltatnának le ezen törvényjavaslatban, melyeket a t. képviselő ur említett. {Zaj. Halljuk!} De méltóztassék annyit feltenni az ország lakosságának józan eszéről, mely pedig hírlapi agitatiók által elég gyakran kísértésbe hozatik és méltóztassék annyit feltenni e ház túlnyomó többségé ről, hogy ha vihar nem keletkezett: nem keletkezett azért, mert az ország lakossága és a ház többsége tudta, hogy semmi alkotmányos garantia le nem romboltatik. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt azonban, t. ház, a mit Irányi t. képviselő ur a 2. §-ba kíván beszúratni, mire nézve már az általános tárgyalásnál tartott beszédemben utaltam,
