Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-259
259. országos ülés Jnnins 1!. 1886. 439 mány eredeti javaslatát méltóztassék elfogadni. {Halljuk!) Az 5 centiméternél rövidebb tűkre a kormány méterinázsánkint 100 frt vámot javasol. A közgazdasági bizottság ezt magasnak tartotta, illetőleg meg kivánta tartani az 50 frtos vámtételt. A kérdés az, hogy tulajdonképen mekkora megterheltetést foglal magában a kormány által javasolt vámemelés ? Én szakértőktől megkérdeztem, hogy 5 centiméternél rövidebb tű, mindenféle finomságot felvéve, körülbelül mennyi lehet egy métermázsában? Egyszerűsítettük a dolgot oly formán,' hogy 5 centiméternél rövidebb középminőségű varrótűből 1000 drbot megmérettünk és ugy találtuk, hogy annak súlya 11 deka. Ha ez a középminőségű tűnél igy van, akkor finomabból még nag3 ? obb számú tű megy egy métermázsára ugy, hogy azt hiszem, nem túlzok, sőt inkáb'; keveset mondok, hogy ha azt állítom, hogy egy métermázsára egy millió 5 centiméternél rövidebb tű jut. Ha tehát azon vámemelést vesszük, mely itt foglaltatik, ugy találjuk, hogy 1000 tűre 5 kr. a vámemelés és 1000 tűre az egész vámteher — ha tudniillik a vámtételt egészen hozzácsatoljuk az árhoz, a mi különben el nem fogadható, a mint bátor leszek később röviden jelezni — az egész vámteher 1000 tűre 10 kr. Ha tehát felvesszük azt, hogy például egy szabóműhelyben, a hol a legtöbb tűt fogyasztják, évenkint mondjuk hogy 1500 tűt fogyasztanak, 300 munkanapot véve fel, akkor annak a műhelynek egész esztendei terhe e vámemelés következtében 7 és fél krra megy. Ha megduplázzuk és azt mondjuk, hogy akkora a műhely, hogy 3000 tűt fogyaszt évenkint, akkor az egész vámemelés 15 kr. lesz egész esztendőre. Ha pedig a vám egész terhét vesszük, az ebből származó teher 3000 tű fogyasztása mellett arra a műhelyre összesen 30 krra megy. De ez a legmesszibb menő megterheltetés, tudniillik itt két oly tételt fogadtam el, melyek közül mindkető túlzás. Túlzás nézetem szerint az, hogy 3000 tű fogyasztassék egy ily varró műhelyben, másodszor túlzás az, hogy az egész vámtétel a tű árát emelni fogja, mert az eddigi tapasztalás bebizonyítja, hogy főleg ezen iparágaknál oly óriási verseny van és a technika oly bámulatos módon halad, hogy az árak csökkenése már huzamos időn át tart és kilátás van arra, hogy ezentúl is igy lesz. Tehát, ha e vámot ugy fogadjuk is el, mint a kormány javasolta, nem következik ebből az országra megterheltetés. De a megterheltetésen kivül van itt egy másik szempont is, a melyet a tárgyalás alkalmával többször hangsúlyoztak, hogy tudniillik arra is tekintettel kell lenni, hogy Magyarországon is a megfelelő iparágak, a melyek védelemre szorulnak fejlődjenek. Itt az az eset, hogy már is létezik egy tügyár Magyarországon. Igaz ugyan, hogy ez csak egy. De ha ennek megélhetési és versenyzési képességét biztosította az eddigi vámtétel, azt hiszem, hogy e megélhetési és versenyzési képességét nem fogjuk rontani e vámemelés behozása által, sőt meglehet, hogy több gyár keletkezését idézzük elő. Tehát mindenesetre constatálhatom, hogy nem forog fenn itt az az eset, melyet többször említettek a vita folyamán, hogy oly czikkeket részesítünk vámvédelemben, a melyeket nálunk nem is gyártanak. Bátor vagyok ezeknél fogva a t. képviselőháznak egy módosítást javasolni, a melyben kérem, hogy a 272. számú tétel végére tétessék: „varrótűk 5. centiméternél vagy annál hosszabbak 50 forint, és h) alatt varrótűk 5 centiméternél rövidebbek 100 frt/ (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa a módosüványt). Gr. Apponyi Albert: T. ^ ház! Bátor vagyok arra kérni a t. képviselőházat, méltóztassék a közigazgatási bizottság módosítását elfogadni és az előttem szólott t. képviselő ur indítványát mellőzni. (Helyeslés baloldalon.) Én azon számadatokra, a melyeket a t. képviselő ur az 1000 tűre eső drágulás tekintetében felhozott, e pillanatban nem tudok válaszolni. Nekem is vannak erre vonatkozó adataim, a melyeket egy tekintélyes kereskedőtől nyertem, de sajnos, kezemnél nincsenek. Egyébiránt, szerintem, nem ez a helyzet és kérdés súlypontja. Felemlittetett már a közgazdasági bizottságban, nem általam, hanem a közgazdasági bizottság egy más igen t. nem az ellenzékhez tartozó tagja által, hogy itt nem csupán a megdrágítás jő tekintetbe, hanem a minőség is. Annyi az az iparág, a ruházati ipar összes nemei, raelyek ez országban kis és nagy terjedelemben űzetnek, melyeknél a tű nélkül özhetlen és legfőbb munkaeszközt képez. Ha ezen iparágak versenyképességét fen akarjuk tartani, nem csupán arra kell tekintettel lenni, hogy lehető olcsósággal szerezzék be a munkaeszközt, hanem arra is, hogy azt a lehető legjobb qualitásban szerezhessék meg. Már pedig t. ház*, elismert dolog, hogy az idegen gyártmányok e tekintetben qualitásra felülmúlják az osztrák gyártmányt és hogy ennek folytán annak a czélnak elérése, mely ennél a vámtarifánál több tárgynál kitűzetett, hogy tudniillik nem annyira a megdrágítás, hanem a belföldi termelésnek biztosíttatott előny: ez a czél a tűknél határozottan igen számos, az országban is elterjedt iparág rovására éretnék el, a mennyiben azok kényszeríttetnének roszabb vagy kevésbé jó tűket használni, mint eddig. S azután ne méltóztassanak arra czélozni, hogy ez az iparág Magyarországon is létezik s hogy ennek folytán ez egy oly vámtétel, a mely a
