Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-259

259. orsságos ülés juuius 11. 1886. 435 Zsilinszky Mihály jegyző (olvassa). Enyedy Lukács: T. ház! Magyarország mezőgazdaságának érdekei az előttünk levő vámtarifában, a mint már az általános vitában is volt szerencsém említeni, nézetem szerint nem oly mérvű és nem olyan kielégítést nyerő védelemben része sülnek, a mint kívánatos volna. Már az általános vitánál utaltam különösen egy pontra, melyre kiváló súlyt fektetek, melyre nézve Magyarország közgazdasági érdekei kellő védelemben nem részesülnek és ez a gyapjútermelés, (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem akarom e fontos kérdést csak egyszerűen fölvetni, hanem kötelességemnek tartom lehetőleg röviden és csak a legszükségesebbekre szorítkozva indokolni. Elő fogom adni minő körülmények bírtak arra, hogy e részben bizonyos kezdeményezést vállaljak magamra. Mert e kérdés Európában még csak a kezdetlegesség stádiumában van s még csak egy állam van, mely a gyapjútermelést védelmezi. Ha figyelembe vesszük Magyarország gyapjútermélését s a gyapjúkereskedelem mérvét, igen komoly jelenségeket, tüneteket tapasztalunk, azt tudniillik, hogy Magyarország gyapjútermelése igen tetemesen hanyatlott, ugy, hogy az utóbbi években 170—175,000 mázsát termel átlag. Tekintve, hogy Magyarországon mily nagy legelő területek vannak, melyek a mivelés alatt álló Összes területnek mintegy 147«-át képezik, hogy mily nagy az arány, a tisztán juhnevelésre alkalmas és egyéb legelő területek közt, az a statistikai adatokból nem tudható meg, de mégis, ha figyelembe veszszük, hogy Magyarországon a 30-as, 40-es években mily nagy volt a gyapjútermelés s most is számos megye és község van arra utalva, hogy e hálátlan, de fejlődésre képes ágát űzze a mezőgazdaságnak ; a közös vámterület felállítása óta a gyapjúbehozatal 1879-től 1884-ig felszökött 192,000 métermázsáról 275,000 métermázsára, a behozatal emelkedése tehát több mint 80,000 métermázsa. E behozatali növekedéssel nem áll arányban a gyapjúiparnak azóta történt fejlődése s ezen oknál fogva nem lehet másnak tekinteni, mint annak, hogy ezen behozatal nagy nyomást gyakorol Magyarország gyapjútermelésére, mivel viszont a behozatal emelkedéséhez hasonlítva kivitelünk emelkedése nem áll arányban. Ezen a téren is van ugyan emelkedés 1879-hez viszonyítva, de a lefolyt 3—4 évet, de különösen az utolsó két évet tekintve, tetemes hanyatlás mutatkozik. Tehát emelkedő behozatal áll szemben hanyatló kivitellel. E jelenséggel karöltve jár egy harmadik is és ez az, hogy a gyapjúárak hanyatlanak és hogy ezáltal a termelés nagy károsodást szenved. Magyarország régi forgalma a mostanihoz képest meglepő. Mig a vámterületre 1830-ban 24,000 métermázsa volt a behozatal, ez, a mint említem, tízszeresére emelkedett. A kivitel pedig 60,000 métermázsáról csak 100,000 métennázsárament fel. Itt is látható, t. ház, hogy ezen kereskedelmi politikai tünetek közt ag arány egyáltalában nincs meg. A forgalmi adatok magukban még nem bírnak elég bizonyító erővel arra nézve, hogy ilyen fontos közgazdasági lépést tegyünk és hogy ily újítást hozzunk be a gyapjúvámok alkalmazása által. Még más körülményeket is figyelembe kell venni. Ilyen körülmény szerintem az, hogy Magyarországon a juhállomány az utolsó időben miként fejlődött. Nálunk a juhállomány 1870-től 1880-ig, tehát a legutolsó számlálásig, 15 millió darabról 9.800,000-re csökkent, a hanyatlás tehát 357,. Ha tekintetbe veszszük, hogy Magyarországnak általános viszonyainál fogva a mezőgazdaság jelenlegi helyzetében mennyire van a mezőgazda arra utalva, hogy a jószágtenyésztésre súlyt fektessen és gondot fordítson, hogy mennyire nem fizeti ki magát a magtermelés, ezen tünetet annál komolyabbnak kell tekinteni és erre annál nagyobb súlyt kell helyeznünk, mert látjuk, hogy különösen Ausztráliában és az amerikai államokban a juhállomány létszáma tetemesen növekedést mutat. Ma már Amerikának és Ausztráliának juhállománya kétszer akkora, mint egész Európáé, mert ez oly arányban áll egymáshoz, mint 293 millió a 170 millióhoz. Ez komoly tünet és ennek gondolkozóba kell ejteni azokat, a kik komolyan mérlegelik Magyarország mezőgazdaságának helyzetét. A kérdés azonban az, hogy vájjon ha vámot vetünk az ez idő szerint a kö2fcs vámterületre vámmentesen bejövő gyapjúra, ennek minő következménye lesz egyfelől a gyapjú árának fejlődésére, másfelől pedig kivitelünkre. Előttem döntő az és meggyőződvén esetleg arról, hogy a behozandó gyapjú vámokkal nemcsak a behozatalt csökkentenők, hanem veszélyeztetnők kivitelünket is : én ezen ideától készségesen elállanék. Azon adatok, a melyek előttünk fekszenek és a melyek a közös vámterületen működő hivatalos tényezőknek feljegyzéseiből erednek, az ellenkezőt bizonyítják, mert világossá teszik, hogy ha mi vámot vetünk a gyapjúra, ez által kiviteli érdekeink nem érintetnek. És e tekintetben, t. ház, a következő tényekre hivatkozom. Magyarország behozatala egészen más területekről történik, mint a hova Magyarország kivitele irányul. Ha tehát Magyarország vámmal védelmezné meg behozatalát és ez utón oda akarna hatni, hogy egyfelől a gyapjú-termény ára Magyarországon emelkedjék, másfelől pedig a magyar gyapjútermelőnek biztosíttassák a közös vámterületen fogyasztási és ipari feldolgozási területe: akkor azt tapasztalnék, hogy kivitelünk nem érintetnék, minthogy az egészen más államokba iránnyal, mint a honnan a behozatal történik. Behozatalunk gyapjúból főkép a következő 55*