Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-258
418 258- országos ülés jnnius 10. 1886. zom, hogy a t. előadó ur rólam ilyet esak fel is tételezhetett. Én mást mondtam, hogy azon viszony, a melyben a vámjövedelem áll a behozott gyártmányok értékéhez, az átlagot számítottam ki; mert részletesen minden tarifatételre átmenni nem lehet, — tehát azon általános vámbevételt véve tekintetbe, mely tisztán az iparczikkeknél mutatkozik, mondtam, hogy érték tekintetében az illető gyármányok milyen mértékben vannak megterhelve. Hogy pedig helyesen alkalmaztam ezt a percentuatiót Magyarország behozatalára, nem pedig egyszersmind az Austriával való forgalomra, hanem csak Magyarországnak behozatalára, hivatkoztam 1884-re, midőn a behozatal 404 millió volt és hivatkoztam 1883-ra is, akkor is az összbehozatalra és nem esak az Austriából jövőre és kiszámítottam, hogy Magyarország fogyasztása 50—52 millió forint vámadóval van megterhelve. Ez olyan összehasonlítás, a melyet saját szempontomból teljesen jogosult voltam tenni, mert nekem nincsen módomban, mint a kormány tagjainak, hogy a forgalom egyes tételeit minden részletekben kikutathassam, mert az adatok egyáltalában nem állanak rendelkezésemre. Tehát csak oly hévmérőt használhatok, a milyennel rendelkezem. Az előadó ur továbbá párhuzamot vont azon eredmények közt, melyek az ipari és agrárvámok nyomán létre jönnek és azt mondja, hogy ha a behozott iparvámok Magyarország fogyasztását terhelnék, akkor épen olyan joggal mondhatnák az osztrákok, hogy az agrárvámok meg az osztrák fogyasztást terhelik. Ez, t. ház, csakugyan olyan állítás, mely a fennálló gazdasági tényállással merőben ellenkezik. Most, mig nekünk Austria iparával összehasonlítva termelésünk minimalis; addig másfelől Austria nyerstermelése igen tekin télyes, legalább olyan nagy, mint a mienk s némely téren még nagyobb. Ha tehát az agrárvámok nekünk javunkra esnek, javára esnek azok egyszersmind Austria nyerstermeléseinek is és semmi terhet sem rónak rá. Megkülönböztetendő természetesen a termelőtől a fogyasztó, mert az itt is, ott is meg lesz róva; termelés szempontjából azonban a felhozott arány nem áll. Mig ezzel szemben az iparczikkek tekintetében határozottan Magyarország lévén a fogyasztó, azon arányban lesz terhelve, melyben a vámok emeltetnek. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. előadó ur reflectálván továbbá szerény előteresztésemre, felhozta azon adatokat, melyeket az orosz vámokra nézve előadtam. Messze vezetne, ha követni és pontról-pontra czáfolni akarnám megjegyzéseit. Csak annyit mondok, hogy számításaimban nem tévedtem, mert az egymással viszonyosságban nem lévő czikkeket nem, hanem az egymással relatióval levőket kell összehasonlítani. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondja a t. előadó ur, hogy három rubel vám van vetve a gyapjúszövetre. Nem ugy áll a dolog, t. ház, mert ez a vám csak kiváló finomságú szövetekre, például török és perzsa shawlokra nézve áll, mert a többieknél 10, 30, 35,90 kopek a kivetés, de 3 rubeles közönséges gyapjúvám nincsen. Ez tehát tekintetbe nem vehető. Ugyanígy jártam el a többi vámtételnél is és biztosítom a t. házat, hogy sokkal nagyobb tisztelettel viseltetem a ház iránt, semhogy oly adatokat hoznék fel, a melyek tudomásom szerint nem alaposak. (Helyeslés a bal- szélső baloldalon.) A t. előadó ur továbbá a hőmérőre vonatkozó hasonlatomról megemlékezve, azt monda, igaz, hogy nagy a meleg, érzi ő is, de kérdi, hogy hol érzem én a vámemelések terhét ? Erre röviden és népszerűen kifejezve csak azt válaszolhatom, hogy érzem akkor, mikor fehérneműt, kabátot veszek magamnak, vagy czipőt, valamint az életszükséglet legprimitívebb czíkkét, ha veszem egész a luxus legmagasabb fokáig. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Azt mondotta továbbá a t. előadó ur, hogy 1868 tói 1884-ig a vámtételek összehasonlítása nem helyes és úgyszólván nem is lehetséges, mert azóta a vámtarifa annyira complie áltatott és résztesen kidolgoztatott, hogy összehasonlítást tenni valóban lehtetlen. De kérdem én a t. előadó úrtól, hát az árúk megváltoztak-e és a mi akkor gyapjúárú volt, az ma nem gyapjú-árú-e és a mi pamut volt, nem pamut-e? azért, mert több osztályt csinálnak, az összehasonlítás lehetséges, mert a czikkek ugyanazok és a gyártmányok természete nem változott. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A t. előadó ur továbbá azt hozta fel ellenem, mint ki a közös vámterület híve vagyok. (Derültség jobbfelől. Egy hang jóbbfelől: Elárulta magát!) Bocsánatot kérek a tévedésért, nem szándékosan tettem. Tehát — mondom — azt hozta fel ellenem, mint ki a külön vámterület híve vagyok, hogy nem a vámterületi közösség okozza a védvámos irányt. T. ház, arra, hogy nézeteimet e tekintetben kifejtsem, nagyon bele kellene mennem a dolog érdemébe. Ezt nem teszem. Hivatkozom egy kitűnő politikusra és tudósra (Halljuk! Halljuk! szélső balfelől.) Dr. Suess tanárra, kit mindnyájan ismerünk, ki az osztrák vámügyi bizottságban épen a mostani vámtarifa tárgyalása alkalmával ugyanezt állította s beszédének további folyamában be is bizonyította. Ha a t. előadó ur kételkedik, méltóztassék beszédét felolvasni, erre utalok, ezzel részletesen foglalkozni nem akarok. Azt mondja továbbá a t. képviselő ur, hogy Németországgal 1878-ban nem azért nem jöhetett létre a vámszerződés, mert magyar érdekek lettek volna ellentétben, hanem mert Németország magasabb politikai szempontoknál fogva nem akart egyáltalában vámszerződési irányban menni. Erre csak egy kérdést teszek. Concedálta-e
