Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-258

'258. országos ülés jnnlns 10.18S6. 443 selyemre 5 rubel, a mely egy métermázsára már 2,000 forintnak telel meg. Nálunk ellenben a legmagasabb vámok : 300 frt a pamutnál, ugyanennyi a lennél, 200 frt a gyapjúnál és 500 frt a selyemnél. Ezek oly óriási különbségek ahhoz képest, a mit a t. képviselő ur mondott, hogy azt hiszem, bátran mondhatom, hogy az az állítás, mintha az orosz vámtarifát, mely hires arról, hogy a legprohibivebb, túlszárnyalná a miénk, legalább is elhamarkodott. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő ur, talán érezve azt, hogy kissé túloz számításában, hasonlattal él és azt mondja, hogy ha a thermometer nem tudom, hány fokot mutat : ha nincs is annyi, mégis azt hiszi, a thermometer jó. (Föíkiáltások a szélső baloldalon : Nem azt mondotta, hanem azt, hogy mégis meleg van!) Hát jó, „meleg van"; de ha ő azt következteti, hogy meleg van, akkor mégis hisz annak a thermometernek. Nem tudom, hogyan érzi a t. képviselő ur a vámemeléseket? Mindenesetre számítás alapján, tehát bizonyos eszköz segítségével, mely eszköznek okvetetlenül jónak, alaposnak kell lennie. Azt gondoltam, hogy talán mi vagyunk a hibások abban, hogy t. képviselőtársam ily rósz thermometert használ. Talán felemeltük e műszernek a vámját, ugy hogy az már előlegesen megdrágult és ő nem volt képes jót beszerezni? De mind ama számos vámemelés mellett, melyek proponálva vannak, a tudományos műszereket nem drágítottuk meg. Ez egy okkal több arra, hogy a t. képviselő ur máskor jobb thermometert szerezzen. (Tetszés jobbfelöl. Ellenmondások halfelől.) Még egyet. Az is mondatott, hogy e vámok következtében a jószágok ára folyton emelkedik s hogy igy a megterheltetés, mely a vámokból ránk háramlik, folyton nagyobb lesz. Bátorkodtam már bevezető beszédemben igen röviden utalni arra, hogy nem tagadom azt, hogy virtualiter, minden vámemelés kedvezőtlenebbé teszi a fogyasztóra nézve azon jószág megszerzését. A kérdés csak az, hogy sok más körülmény nem mtíködik-e közre, hogy azon emelkedés, mely a vámok emelése következtében előállana, ellensúlyoztassék. Tényleg ott állunk, hogy a versenyviszonyok, a túltermelés, az osztrák iparczikkeknek más piaczokról való leszorulása, mind oda hatnak, hogy a jószágok ára, daezára a vámemelésnek, ne emelkedjék. A legnagyobb bizonyítékot erre akkor nyerhetjük, ha tényleges összehasonlitásokat teszünk. Ne méltóztassanak attól tartani, hogy túlságosan sok számmal fogom a t. ház türelmét terhelni, (Halljuk! a jobboldalon,) de utóvégre egy pár számot mégis fel kell hoznom, mert ezen kérdés úgyszólván mintegy póteskü kináltátott jobbról-balról a nélkül, hogy végleg tisztába hozatott volna. Az, hogy «zen árúk, melyekre nézve a legnagyobb emelkedések történtek s melyek nálunk túlnyomó részben fogyasztás tárgyát képezték, a rájuk vetett vám daczára nagyjában nem drágultak, az kétségtelen. Erre vonatkozólag a leghitelesebb adatok azok, melyek a közös vámtarifa r értékmegállapító bizottság részéről adattak ki. Én messze visszamenő összehasonlításokat nem tudok tenni, mert miként méltóztatnak tudni, a vámtarifa 1882 ben több számaiban változott; akkor egészen más természetű osztályozás állíttatott fel ugy, hogy 78 és 82 között az összehasonlítás lehetetlen. Az összehasonlítás tehát csak 82-től lévén lehetséges, mit látunk 82 és 84-ben? Azt látjuk, hogy első sorban a pamutszöveteknek 30, illetőleg 29 speeificatiója van. Ezen 29 közül változatlanul maradt 8 és emelkedés csak kettőnél történt. Történt emelkedés tudniillik a legfinomabb szöveteknél és azonkívül a bársonynál. A legfinomabb szöveteknél, nevezetesen azoknál, melyeknél az érték 1882-ik évben 1,100 forintban volt megállapítva, az 1884-ben 1,150 forintra emeltetett; hasonlóképen a bársonnyal, melynek értéke 550 forint volt, 1884-ben 62ü-ra állapíttatott meg. Tehát 30, illetőleg 29 tétel között emelkedett kettő, változatlan maradt 9 és a többi 19 mind hanyatlott, még pedig lényegesen. Ily körülmények közt tehát azt mondai, hogy a vámok emelése a magyarországi fogyasztást okvetlenül tényleg is meg fogj a terhelni, hogy a magyar ember ennek következtében okvetlenül több pénzt lesz kénytelen kiadni, mint a mennyit eddig kiadott, azt hiszem jogosan nem lehet. (Igazi ügy van! a jobboldalon.) Hasonlóan áll a dolog a gyapjúszövetekre. Ezekre nézve 20 cathegoria van felállítva. Ezek közül változatlanul marad 7., a többi 13 csökkent, tehát nem emelkedett egy sem. Ily körülmények közt, t. ház, azt hiszem, ugy állítani, hogy akár az egyik, akár a másik vámnak az emelkedése, a magyar gazdának, a magyar teimelő közönségnek elviselhetlen teherként fog a vállaira nehezülni, mindenesetre a valóságnak meg nem felelő túlzás. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Legyen szabad most áttérnem, t. ház, a mezőgazdasági vámokra. (Halljuk!) Ezekre nézve részint azt hallottuk, hogy semminemű értékkel nem bírnak, részint, hogy nem elégségesek. Ennem tudom, hogy ezen argumentum egymás mellett hogyan állhat meg, vájjon ezen két felfogás nem zárja-e ki egymást, melyek közül az egyik a tényleg meglevő vámokat bizonyos czikkekre semmibe sem veszi és másrészről követel olyan czikkekre vámokat, a melyekre mi nem állapítottunk meg. Egyik vagy a másik okoskodás meg nem állhat. (Helyeslés a jobboldalon.) Vegyük szemügyre mindenekelőtt azon okoskodást, mely a vámoknak a mezőgazdaságra nézve semmi értéket sem tulajdonit.