Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-258
258. országos ülés jnnius 10. lgg,. 411 érv az volt, hogy Austriában az orsóknak száma l 1 /*millióról 2 millióra emelkedett; a másik, hogy az osztrák indokolás tanúsága szerint maga a bécsi kereskedelmi kamara nem nyilatkozott előnyösen a fonalvámok emeléséről. Ezen tények, t. ház, kétségtelenül igazak; de az igazságnak csak egyik oldalát mutatták fel és mellettük lényeges dolgok ellettek hallgatva. így nevezetesen lényeges dolog, a mi elhallgattatott az, hogy igaz, hogy az orsóknak száma növekedett, de csak azon orsók száma, a melyeken a közönségesebb gyapjúfonalak állíttattak elő; ellenben azon orsók száma, melyeken a finomabb fonalak állíttatnak elő, egyáltalában nem szaporodott. Tehát a védelemnek szükségtelensége a finomabb orsókra nézve az által, hogy az orsók száma szaporodott, bebizonyítva nincs. Tovább megyek. Azon közönséges fonalaknál, melyek iparának fejlődöttsége mellett szól az orsók növekedése, védelem nem alkalmaztatik, hanem emelkedett a vám azon finomabb fonalaknál, melyekre nézve ezen fejlődésbői nem vonható le semmi következtetés, mert itt a védelem szüksége tényleg fennáll. Hasonlókép a bécsi kereskedelmi kamara véleménye is kevés súiylyal bírhat e tekintetben, mert a bécsi kamara, melynek véleményére hivatkozni méltóztattak, nemcsak ezt enüiti meg az indokolásban, hanem ott van ennek a czáfolata is. S ha már méltóztattuk felemlíteni az egyiket, fel lehetett volna talán említeni a másikat is. De itt hozzájárul még különösen az a körülmény, hogy épen a bécsi kereskedel mi Kamara főleg a szövők érdekeit képviseli, már pedig, bogy az, a ki a szövőket képviseli, valami nagyon lelkesedjék a fonalak vámjáért, azt várni csakugyan nem lehet. (Ugy van! a .dbboldalon.) Ha mindig az ellentétes érdekű szakemberek véleményéből akarnánk valamely tétel emelésére következtetést vonni, akkor semmi emelést nem lehetne indokolni. (Helyeslés a jobboldalon.) De említtetett az is, hogy ezen áruk kivitele növekedik. Azonban nem szabad elfelednünk, hogy a mennyiben ezen áruk fokozottabb védelemben részesülnek, ezen fokozottabb védelem csak kifolyása azon fokozottabb védelemnek, melyben a kö'zépfinomságú fonalak részesülnek és hogy ezen középfínomságú fonalak bizonyos fokig a védelemre rászorulnak, az kétségtelen. Ez az objectiv tényállás, a mint szerencsém volt azt már előadni. Most hozzájárul az, hogy Beöthy Ákos t. képviselő ur tegnap megtámadta a vámtarifát azért, hogy végtelen sok specialisálást állapit meg, helyesen mondván, hogy mindezen újabb specialiálások nem egyebek, mint vámemelések. Abban terjesen igaza van a képviselő urnak. S midőn azt állítja, hogy azokat nem szereti, ebben vele tökéletesen egyetértek és hogy én vagy általában a többség nagyon örvendenének ezen emeléseknek, azt senki sem állíthatja. De a tény az, hogy ezen specialisálási hajlam sokkal nagyobb mértékben megvan más országokban s ha ott meg vnn, az elől el nem zárkózhatunk. És daczára annak, hogy a specialisálás nálunk most sokkal nagyobb a fonalaknál, mint volt, mégis összesen csak valami húsz félére terjed, mig az olasz tarifában 147, a francziában pedig 197 specialitása van a fonalaknak. Tehát midőn egy általános védvámos elzárkózási áramlattal állunk szemben, akkor nem lehet szemrehányást tenni nekünk, hogy utánozzuk, mert csak az önvédelem terére lépünk. De azt is mondotta t. képviselőtársam, hogy abból, hogy a brünni gyáros nagyobb dividendát fog zsebre tenni, a magyar termelőnek semmi haszna nem lesz. Hogy az a brünni gyáros mit fog csinálni az ő nagyobb dividendájával, nem tudom, de ha a brünni gyárosok fonalipar terén is nagyobb haladást tesznek, hogy akkor a munkásoknak is nagyobb száma fog alkalmaztatni, az természetes és ekkor kétségtelen, hogy a fogyasztás is emelkedik. Hogy pedig ez első sorban a mi hasznunk lesz, az is kétségtelen. Mert reánk nézve, kiknek e téren még oly fejlett iparunk nincs, a kérdés az, hogy honnan fogunk vásárolni: Németországból-e és Francziaországból, mely előlünk elzárkózik, vagy Austriából, mely előlünk el nem zárkózhatik. Es ha arról van szó, hogy melyik iparost tápláljuk, azt e, a ki egész fogyasztásával legelső sorban ránk van utalva, vagy azon iparost, kinek országa mindent elkövet arra nézve, hogy nyers terményeinket kiszorítsa onnan: akkor a választás nem nehéz, a nélkül, hogy valami különös sympathiával viseltetnénk a nagy dividendát zsebre dugó brüuni gyárosok iránt. De mondatott, t. ház, az is, hogy ezen irányzat mellett, a mely a mi vámtanfánkban nyilvánul, évről-évre nagyobb a megterheltetés, mely Magyarországra háramlik. És itt különösen, ha nem csalódom, Enyedy Lukács, t. képviselőtársam utalt arra, hogy a vámjövedelem a közös vámterületen folyton növekedik és ezt mintegy bizonyítékául hozta fel annak, hogy Magyarország megterheltetése ezen a czímen mindig nagyobb és nagyobb lesz. T. ház* ezt az okoskodást én el nem fogadhatom. Mert ha állna az, a mit a t. képviselő ur mondott, ugy a mint azt érteni kell, akkor az ellene bizonyít és nem mellette. Azonban lesz szerencsém kimutatni, hogy nem áll egészen ugy, mint a t. képviselő ur mondotta és akkor talán még inkább bizonyít ellene. Az, hogy ha a vámjövedelem növekszik, t. ház, mit bizonyít? Nem bizonyítja azt, hogy oly fokú védelmet teremtettünk, mely mellett idegen jószág be nem jöhet, hanem csak azt bizonyítja, hogy a védelem nem volt oly mérvű, melynek következtében monopo52*
