Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-257
400 ^1- O"« Ä £<> S M meg nem győztek. Szerintem, t, ház, kereskedelmi szerződést csak ugy lehet kötni, ha ugy az egyik, mint a másik fél, bizonyos tételekben megegyez. De midőn mi határozottan odaállítjuk azt, hogy ez és amaz magyar érdek, abból engedni nem szabad, ebből már önként következik, hogy szerződés kötése lehetetlen, mert mint mondám, kölcsönös egyetértés és engedmény nélkül szerződést kötni nem lehet. A t. ellenzéki urak azt mondják, hogy ezen tarifában az agrár érdekek nincsenek kellőlegképviselve és kielégítve, és tagadják, hogy az agrár vám kizárólag magyar érdek lenne. A mi a kizárólagosságot illeti, erre nézve tökéletesen osztozom nézetökben; a mi azonban azt illeti, hogy az agrár vám nem magyar érdek szemben az osztrák érdekkel, e tekintetben csak arra utalok, méltóztassanak megtekinteni azt, hogy a monarchiának melyik része az, a mely nyers agrár terményeket vesz, a mely rászorul arra, hogy fogyasztását máshonnan fedezze és melyik rész az, a mely felesleggel bir és ezt kénytelen máshol elhelyezni. Azt hiszem, hogyha ezt higgadtan bíráljuk, senki sincs e házban, a ki tagadná, hogy nekünk van feleslegünk és Austriának kell bevinnie s ennélfogva nem a mi érdekünkben állanának az agrárvámok. (Ugy van! a jobboldalon.) Azt méltóztatnak mondani az iparvámokról, hogy azok tisztán csak osztrák érdeket védenek, itt a kizárólagosságot nem lehet kétségbe vonni. Pedig épen a múlt évi kiállítás elég bizonyítékát mutatta annak, hogy ha nincs is oly fejlett iparunk, mint más országoknak, de iparunk életképes és a versenyt sok tekintetben kiállja. Ha tehát mi az osztrák ipart védelmezzük és némely iparagak védelméhez hozzájárulunk, ezt leginkább oly iparágaknál tesszük, melyeknél a védelem egyúttal a mi iparunk továbbfejlesztését és versenyképességének megteremtését eszközli. (Ugy van! a jobboldalon.) Végre odaállítják az ellenzéki szónokok közül sokan, hogy a fogyasztó közönség érdekében épen semmiféle vámot sem szabad emelni. T. ház, ha e három érdeket egymással homlokegyenest szembe állítjuk, ez lehetetlenné tesz bármely szerződéses állapotot, mert akkor azt kellene kimondanunk: nem akarunk szerződést kötni, nem állítunk fel tarifát, hanem elfogyasztjuk magunk, a mit terme lünk. Ha ez megtörténhetnék, akkor ezen álláspont tökéletesen igazolva lenne. T. ház! Eszményem nekem is az volna, hogy Magyarországnak nyerstermelése még sokkal erősebb volna és ipara is oly erős és kifejlett, hogy minden terményét maga fogyaszsza el és a mit maga el nem fogyaszthat, azt oly finomított állapotban vinné külföldre, tíogy az az ottani termékekkel versenyezhessen, ez eszményi állapot olyan, melyet én is óhajtok, de nekünk a létező állapojunins 9. 1886. tokát kell vennünk. (Ugy van! a jobboldalon.) A létező állapot pedig az, hogy Magyarország nagy mérvben termel nyersanyagot, melynek okvetlenül piaezot kell találni; ennélfogva Magyarország egyenesen oda van szorítva, hogy kereskedelmi szerződésre lépjen valamely más országgal, hogy iiyersterményeinek értékesítését ott biztosítsa; másrészről pedig Magyarországnak fejlett ipara nem lévén, kénytelen más országból behozni némely iparezikkeket, melyeket felhasznál. Ez tehát ismét azt mutatja, hogy Magyarországnak érdekében az áll, hogy kereskedelmi szerződésre lépjen valamely állammal. Hogy melyik állam legyen az, melylyel szerződésre lépjünk kereskedelmi tekintetben, az közönyös; nekünk kötelességünk kereskedelmi piaezot szerezni és azt hiszem, hogy mig Austriával szoros viszonyban élünk, e piaezot okvetlenül fentartjuk, természetesen azon kölcsönös ármegadással, hogy az ő iparczikkeit is ismét mi hozzánk beeresztjük és azokat fogyasztjuk. Ez a kölcsönös méltányosság mindaddig, mig Magyarország legnagyobb részben nyers termelői minőségét el nem veszíti és mig Magyarországnak teljesen kifejlett ipara nem lesz, okvetlenül fenn kell állani és ezt megváltoztatni máskép nem lehet, mint iparunk fejtesztésével. Azt mondják a t. képviselő urak, hogy a lisztvám például nem elégíti ki a magyar érdekeket, miután az expertek is ugy nyilatkoztak, hogy a magyar lisztiparnak egyáltalában vámemelésre szüksége nincs, hanem ez szintén osztrák érdekben történt. Kérdem a t. házat, ha mi a gabnavámokban 50 krajczárról felmegyünk 1 forint 00 krajezárra a lisztvámnak mostani tételéig és tehát jövőre a gabnavám egyforma lesz a lisztvámmal és a lisztvámot nem emeljük, nem adunk-e a külföldnek és szomszédainknak praemiumot arra, hogy ők lisztet hozzanak beesnem búzát? Ez oly egyszerű és természetes axióma, melyet mindenki, a ki kereskedelmi dolgokkal csak némileg foglalkozott, belátni fog: hogyha a nyers anyagra magasabb vámtétel alkalmaztatik, akkor a finomított anyagokra is, melyek azon nyers anyagokból készülnek, okvetetlenül magasabb vámtételt kell alkalmazni, különben a vámtétel praemiumul szolgál arra, hogy azon nyers anyagokból készült finomított anyagot hozzák be hozzánk. {Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ily állításokat még többeket hallottunk azért, hogy megdöntsék a mi álláspontunkat. Azt mondja Enyedy Lukács t. képviselő ur, hogy nincs egy állam sem, melynek ipara oly kedvező helyzetben volna, mint Ausztriáé. De kérdem a t. képviselő urat, hol van egy nyers termékeket termelő ország, melynek az a szerencsés viszonya legyen, hogy neki egy biztos fogyasztó ország legyen szövetséges társa ? Nem ugyanaz a viszony -e ez, mi az osztrák iparczikkekre nézve áll fenn?
