Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-257

267. országos ülés jnni*s 9. 1886. 397 azon osztrák iparosok érdekében áll a védvám, kik hirtelen akarnak meggazdagodni s a jövővel nem gondolnak. És nem látszik-e meg már e védvámrendszer következéseként az osztrák iparhanyatlása ; nem azóta, mióta e rendszer fennáll, halljuk-e mi azon panaszt a Lajtán túlról, hogy Bécs szegényedik, a mi természetes, mert Magyarország földmíves népe szegényedik. Nem-e lesik a magyarországi időjelzéseket a bécsi gyárosok és kereskedők egyaránt feszültséggel, jól tudván, hogy egy alföldi májusi meleg eső termékenyíti az ő ipartermő talajukat is. Okos dolog-e már most e védvámokkal annyira megdrágítani a termelést, hogy annak el kell szegényedni és rögtön tönkremenni? Hisz ez nem egyéb, mint az aranytojást tojó tyúkot levágni. (Élénk derültség balfelöl.) Most a nyerstermény vámok emelése által akarják némileg pótolni ezt, a mennyiben — mint gróf Apponyi t. képviselőtársam tegnap kifejtette — a főleg osztrák földmívelési érdekben is fekvő nyerstermény vámokat behozzák, : de elmulasztják azt a czikkeket megvámolni,, r melynek a védelme — miként erre ma Beöthy Ákos t. barátom ráutalt — határozott nagy előny volna földmi velésünkre, tudniillik a nyers gyapjút. Én azonban azt hiszem, t. ház, egyáltalában lehetetlen nyerstermény-vámokkal compenzálni azt, a mit az ipar védvámokkal drágítanak a termelésen ; vagy a földmíves egyéb szükségletén, mert ezekben többnyire nagyobb a termelési többletünk, mint a mennyit az egész közös vámterület elfogyasztani képes, vámolási hatalmunk pedig a külföldre ki nem terjed, (ügy van! balfelöl.) Nem vámemelésben, nem is nyerstermény vámokban keresem én tehát földmívelésünk boldogulását, de a visszatérésben a régi szabad kereskedelmi irányú vámpolitikához, látom én a föld mívelés és tehát közvetve az ipar előnyét. Azt is mondják, ha minden állam védvámos, mi abból ki nem vonhatjuk magunkat és azt hiszem, mennél jobban sújtják a külföldön vámokkal nyers terményeinket, annál kevébbé vagyunk azon helyzetben, hogy az osztrák iparnak maecenásai lehessünk, annál olcsóbban vagyunk kénytelenek termelni, hogy boldogulhassunk. Ha valaki az országban ma védelemre szorul, ez legelső sorban a magyar földmíves, kinek lábai alól ragadja ki a zsidó a földet; ennek védelmére egy jó kisbirtok-védelmi, uzsora- és egyébb antisemiticus törvények szükségesek. (Derültség.) de azokról e tárgynál nem lehet szó, hanem igenis lehet szó arról, hogy az iparvédvám emelésével ne tegyük még drágábbá az úgyis túldrága nyers termelést. És mert ezt teszi az előttünk fekvő vámtarifa ; mert a gabnavámot a többi vámemelésekkel szemben is aránytalan csekély compensatiónak tartom és mert ha száz milliókat adtunk ki a közlekedésre, ennek megbénítására a védvám khinai falait mindig felj'ebb emelini nem akarom egyedül a tőketulajdonos érdekében, a földmíves, kisiparos és munkás kárán : a jelen vámtarifát el nem fogadom, de járulok gróf Apponyi határozati javaslatéhoz. (Helyeslés balfelöl.) Gr. Károlyi Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk.!) Csak igen röviden kívánok a tárgyhoz szólani és némely észrevételeket tenni. Azon óhaj fejeztetett ki, ugy tudom a ministerelnök ur által, hogy gyorsan tárgyaljuk le a törvényjavaslatot, hogy gyorsan léphessen életbe és nyerhessen alkalmazást, miután az a magyar földmívelési viszonyokra hasznos lesz. Gondolom, körülbelül ez volt, ha nem is ezek voltak szavai, de ez volt mindenesetre értelme annak, a mit a ministerelnök ur mondott. Hát én megvallom, hogy e különös gyorsaságra okot, főleg pedig az erre nézve felhozott különös nagy érdekét a magyarországi földmívelésnek nem tudom megtalálni; hogy pedig miért nem tudom megtalálni, erre nézve bátor vagyok egy pár észrevételt tenni. (Halljuk!) Ha azokat az agrar-vámokat, melyek a törvényjavaslatban terveztettek, rendre vesszük, azt találj uk, hogy az egyiknek magas a tétele, de hatása illusorius, a másiknak tétele nem magas, de talán épen azért, mert ha magas volna, hasznos volna, alacsonyra van szabva az a tétel, így tehát én azt a nagy hasznot, a mi ebből a magyar földmívelésre háramlanék nem találom meg. A részleteket érintve, a mi első sorban a faipar kérdését illeti, e tervezett vámtételek alig fogják a helyzetet javítani; ott maradunk, ahol eddig voltunk. De hát ettől eltekintve — hiszen Magyarországnak ebben kevés érdeke van, az ő kivitele és az ő behozata ez által nem igen fog tangáltatni — Áttérek a tengeri vámra, mely ezelőtt 25 krajczár volt s most 50 krajczár fog lenni. Erre nézve az mondatik, hogy a tengeri vámja azért nem emelhető fel magasabbra, mert a szeszipar és különösen a sertéshizlalás ipara nagy mérvben igényli a tengerit és saját termelésünk nem elégséges arra, hogy e két különböző ipar szükségleteit fedezzük, tehát alacsony vámtétel kell , ennek a czikknck azért, hogy ebből minél több bejöhessen. Megvallom, a sertéshizlalás szempontjából ezt eléggé plausibilisnek találom. A sertéshizlalás, tudjuk, nálunk nagy üzlet, annál nagyobb, minthogy itt nemcsak a magyar, hanem egyébb sertés is hizlaltatik. Evidens tehát, hogy ezen üzletnek, mely itt concentrálva van, a vámok által oly irányban való befolyását, mely káros lehetne, magam sem tudnám óhajtani. A mi azonban a szeszipart illeti, (Halljuk! Halljuk!) sajnálom, e részben megvallom, sokkal feketébben látom a helyzetet. Én ugyanis sajnálom,