Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-257
257. országos ülés jnnhts 9. 1886. 395 kereskedelmi- és vámszerződések létrehozásánál a semmivel határos. E kézzel fogható tények mellett nem lehet tovább kételkednünk, hogy szakítani kell a múlttal és nem haladhatunk azon veszélyes lejtőn, melyre vezettettünk, nem dédelgethetjük tovább Austriának silány s rosszaságáról országszerte ismert élhetetlen tantusz-iparát! Nem járhatjuk tovább miként a közpéldaszó kifejezi — mint a kárvallott ember — az elveszett, elhullott ló patkójával a vásárt. T. ház! Azon párt, a független és 48-aspárt, melyhez szerencsém van tartozni, Magyarország jogos államiságáért folyton küzd, (Ugy van! a szélső balfelöl) küzd, mert naponta tapasztalja, hogy minden politikai lépések és minden közgazdászati mozzanatok azt igazolják és hangosan hirdetik, hogy a birodalmi egység tekintete előtt a nemzet jogos aspirátiói, törvénybe iktatott jogai és közgazdasági érdekei háttérbe szoríttatnak. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Én, t. ház, a sok és számtalan közös ügyek közül legveszélyesebbnek találom, veszélyesebbnek még a hadsereg egységénél is a vámegységet. (Halljuk! Halljuk!) Mert itt van előttünk a tanúság, a példa. [Halljuk ! Halljuk!) A száz darabokra tört Némettartományoknak nagyjai, jelesei egy egész történet alatt nem tudtak odajutni, hogy a ma már annyira hires Németegységet megalkossák, ugy, hogy már a német tudósok azon kezdenek tanakodni, hogy vájjon nem a német agyrendszer hiányos szerkezetében fekszik-e az oka annak, hogy az összpontosító képesség hiányzik a nagynénieteknél. És mi történt! (Halljuk! Halljuk!) Poroszország vezetése és vezérlete mellett megalkottatott a német vámegyesség és ezzel meg lett alkotva a lehetetlenségnek tartott nagy Németország. (Ugy van! a szélső balfélől.) És ez igen természetes. Mert a vámegységben élő nép forgalmi erei s azzal összes élet szervei összenőnek. Egy organismussá válik az egész, melyet csak kettéhasítva,minden élet szerveit letiporva és minden ereit kettévágva lehet csak elkülöníteni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) íme itt áll előttünk a történeti példa, hogy a vámközösségben élő népeknek egy összefoglalt néppé kell válniok. (Ugy van! a szélső balfelöl.) Annálfogva a mi vámpolitikai programmunk, jelszavunk: önálló vámterület és kezelés. Hogy ily módon szerződéseinket a reánk mérvadó államokkal önállóan és érdekeinkhez hiven eszközölhessük, T. ház! Azt hiszem, minden tiszta fejíí és tiszta keblű hazafi meggyőződhetett már arról, hogy a fúzióból phönixként a nemzet reményei közt felemelkedett ministerium a lefolyt tiz év alatt egy nagy, a nemzetre talán Örökké emlékezetes munkát teljesített, a jogfosztás, önmegadásnak, összeroskadásnak, capitulatiónak kétségbeejtő munkáját és hogy e korszak alig nevezhető másnak, mint a haza és a nemzet éber erejével elkövetett gálád tékozlásnak. (Ugy van a szélső baloldalon.) E tiz év alatt tánezölnunk kellett, mint a mesék menyasszonyának, melyről a dal igy szól: vérrel van már tele csizmája, de járnia kell, mert tánczosa az ördög, tánczoltatja halálra. (Élénk helyeslés a szélső balfélől.) B. Andreánszky Gábor: T. ház! Alkalmatlanabb időt ily, a legnagyobb megfontolást igénylő tárgyak tárgyalására, mint a vámtarifa, a kormány nem találhatott volna a jelen forró és forrongó időnél, ha csak épen nem ez a legalkalmasabb idő neki arra, hogy itt minden követelését keresztülhajtsa. Miután, daczára annak, t. ház, hogy utolsó szónokul vagyok fölírva, még eddig az előadó úron kivül a szabadelvű párthoz tartozó egyetlen szónok sem tartotta érdemesnek ezen előttünk fekvő tarifajavaslatot ajánlani: én sem akarom hosszas fejtegetésekkel fárasztani a t. ház türelmét. Csak röviden akarom álláspontomat jelezni s szavazatomat indokolni. (Halljuk!) Az előttünk fekvő vámtarifa azon védvámos irányt követi, mely ma egész Európában divatozik és nem kevéssé járul azon egészségtelen és szerencsétlen viszonyok előidézéséhez, melyek csak a zsidót boldogítják. A népeket pedig a koldusbotra juttatva az anarchizmus karjaiba kergetik. Ha védelemről van szó, mindenekelőtt tisztába kell jönnünk, kit akarunk védeni vagy mit és ki és mi ellen. Itt főleg iparvédelemről lévén szó, mindenekelőtt különböztetést kell tennünk kis és nagy ipar, nagy és kis iparos közt. A mi az elsőt illeti, a gőzerő feltalálása következtében az ipartermelés arányai nagyon is függetlenítve lettek a munkások számától, száz kéz munkáját gyakran egy két három ember által kiszolgált gép képes teljesíteni és igy nem annyira az emberi munkaerő mennyiségétől függ az ipartermelés mennyisége egy országban, mint inkább attól, mennyi és mily nagyszabású gépeket képes a gyáros felállítani és ez ismét azon tőkétől függ, melylyel rendelkezik. Ha már most a gép a munkásnál fontosabbá válik, igen természetes, hogy az ipartermelés hasznának oroszlánrészét is magának tartja a gépgyáros, azaz a tőketulajdonos és a mint mi a nagy ipartermelés védelmére kelünk, odajutottunk a mai nap szerencsétlenségéhez, a tőke dédelgetéséhez. Másképen áll a dolog azonban a kis iparossal szemben, ez utóbbiak igenis szorulnak védel| műnkre és azokat elejtenünk nem szabad, mert 50*