Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-256
256. országos ülés jnnins 8. 1886. 369 kellett küzdenie. De hol áll vasiparunk ahhoz képest, a hol állania kellene, midőn a kivitel 6 millió, a behozatal 19 millió forint ?! Pedig ha Magyarországon egészséges viszonyok volnának, épen ellenkezőleg kellene a dolognak állnia. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hasonló helyzetben van, t. ház, a Magyarországon keletkezett szövő-ipar. A hol kisebb szövőipart kezdeményeztek, rövid idő multával a bukás bekövetkezett. Nagyon kevés szövő-ipargyár áll fenn Magyarországon és egy sem tartozik azok közé, a mit nagy iparnak nevezhetünk, mert tömeges termelés e tekintetben nem létezik, pedig a valódi ipart csak a tömeges termelés képezi, mert a nemzetközi versenyben csak az bir értékkel. Tehát a szövő-ipar Magyarországon nem prosperálhat, pedig valamint a vas-, ngy a szövő-ipar csak az osztrák iparban virágzik és a magyar ipar fejlesztése e tekintetben lehetetlenné van téve. így mehetnék végig minden iparágon; felemlíthetném a czukorgyártást, sörgyártást, de ezt feleslegesnek tartom, mert azt hiszem, hogy a t. ház minden tagja erre nézve tájékozva van és hogy az egyáltalában bizonyításra nem szorul, hogy a közös vámterületen csak a szabad kereskedelem szolgálhat a mi érdekeinknek, ha közös vámterületet akarnak, akkor védvámpoíitikát elfogadni nem lehet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek már most, t. ház, az előttünk fekvő 1886. évi tarifának ismertetésére és bírálatára. A mint említettem, a leglényegesebb módo sítás, a mi magyar szempontból tekintetbe veendő, a tarifának s mezőgazdasági vámok felemelésében van. A kormány egy bizonyos önérzettel, egy bizonyos büszkeséggel hivatkozik arra, hogy minő szolgálatot tett a magyarországi mezőgazdaságnak, mert megszerezte a vámvédelmet. Azt hiszem, hogy jó lesz egy kissé szeme közzé nézni azon vámtételeknek, melyek a mezőgazdaság tekintetében behozattak. Mit akarunk elérni a vámokkal és mikor kell a vámokat alkalmazni? Az a czél, a mit a mezőgazdaság terén legközvetlenebbül óhajtunk elérni, természetesen az volna, hogy a mezőgazdaság terményei megdrágíttassanak legalább oly mértékben, mig a termelés magát kifizeti. Ez a, végső határ, a melyet elérni minden államban, minden gazdasági termelő egyaránt jogosan óhajthat. Ezt, azt hiszem, vám által elérni nem lehet, mert Magyarország terményeinek árát nem azon vámok határozzák természetesen, a mik a mi határainkon vonatnak, hanem a világpiaczok, a melyekre a mi vámunk befolyással nem lehet. A másik czél az, hogy a fogyasztási piaczok a közös vámterületen magyar terményeknek biztosítva legyenek. Hát, t. ház, ezt a vámok által egy bizonyos mértékben el lehet érni, elismerem; de az a kérKÉPVH NAPLÓ. 1884—87. XII. KÖTET. dés, hogy vájjon a t. kormány által a vámok ugy és ott proponáltatnak-e, hogy ezen czél elérhető legyen és vájjon azon mértékben, melyben a vámok proponáltatnak ezen czélt biztosítják-e vagy sem? Nem lehet az egyes tételeket egy kalap alá vonni, hanem itt egyes czikkeket kell felemlíteni. Megengedem, hogy a lisztre, árpára, rozsra a javaslatba hozott vámok elégségesek és el fogják érni azt a czélt, hogy a közös vámterületen a kölcsönös fogyasztás biztosittassék, de már a tengerinél, az állatoknál e czél nem lesz elérve, valamint nincs elérve a tengerinél és azon nyersterményeknél, melyek ipari feldolgozásra használtatnak s melyek nagy részének vámja vagy vámmentessége változatlanul megmarad ezentúl is. Hogy a tengerire hivatkozzam, a tengeriből a közös vámterület behozatala 1875 ben 400,000 métermázsát tett és 1885 ben felment 2,900,000, tehát majdnem 3 millió métermázsára. Itt világosan ki van jelölve a pont, a hol Magyarország mezőgazdaságának használni s azon irányt megszabni lehet, hogy hova s mily útra terelje termelését. És mit tett ezzel szemben a t. kormány ? Meghagyja a tengeri vámját, illetőleg mérsékelten felemeli 75 krajczárra, miáltal az említett czél elérve s Magyarország e tekintetben biztosítva nincs; mert mig a búzának métermázsája 7 forint 50 krajczár, vámja 1 forint 50 krajczár, tehát értékének 20%-a, addig a tengerinek vámja értékéhez viszonyítva alig 13—14%, tehát e tekintetben sincs a kiegyenlítés helyreállítva és indokolva volt azon óhajtás, melyet Gráll Jenő t. képviselőtársam a közgazdasági bizottságban kifejezett, hogy a tengerinek vámja 1 forintra felemeltessék. A t. kormány azonban ehhez nem járult, valamint egyáltalában még a közgazdasági bizottságban elfogadott vámtétel módosításoknak e házban való elfogadását sem akarja. Egy sajátságos körülményre kívánom ezzel kapcsolatosan a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Ezelőtt mindig, a mikor a vámtarifa megállapodások létrejöttek, egyszerűen ugy adták elő a dolgot, a mint tényleg van, hogy a vámtarifának egyes tételei a kölcsönös alkudozás tárgyát képezték; egyik áldozatért hozták a másikat és a vámtételeknél bizonyos compromissum utján jött létre a megállapodás. Most egy, ettől egészen eltérő, meglepő tünetet látunk. (Halljuk!) Egyfelől a t. minister ur a közgazdasági bizottságban határozottan kijelentette, hogy a mezőgazdasági vámok nem képeznek az iparvámok felemeléseért compensatiót, mert azok ugy Ausztriának, mint Magyarországnak érdekében állanak. Ez még nem lepett volna meg, de hozzájárult még egy körülmény. Az osztrák közgazdasági bizottságban báró Kalchberg nagy hévvel ugyanazt a nyilatkozatot tette, hogy tudniillik a mezőgazdasági- és iparvámok közt nincs semmi okozati összefüggés, 4.