Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-255

265. oirszégos illjfe jnniBs l. I88.B. 3,59 nem akarom most vitatni, hogy kevesebb vagy több igazsággal-e, de tény, hogy bizonyos vámokra a magyar gazdaközönség nagy súlyt fektet, ezeknek pedig csak ugy van értelmük, ha az idei aratás terményeinek piaezra kerülte előtt léptettetnek életbe. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Én tehát azt hiszem, meg kell tenni a mit lehet, hogy a vámszerződés létrejöjjön és hogy ne legyen a magyar törvényhozás oka annak, ha létre nem jöhet. Ezen indok az, minél fogva én is kérem a t. házat, hogy méltóztassék a tárgyalást most megkezdeni. (Helyeslés.) Elnök: T. ház! Két indítvány tétetett a napirendre vonatkozólag, az egyik Enyedy Lukács, a másik Hermán Ottó képviselő ur részéről. Enyedy Lukács képviselő ur aztkivánja, hogy a tárgyalás halasztassék el ezen ülésszakról bizonytalan időre; Hermán képviselő ur pedig csak is a mai napról kívánja elhalasztatni. Ezen két indítvány fölött tehát külön kell dönteni. (Helyeslés.) E szerint kérem azon képviselő urakat, a kik Enyedy Lukács halasztási indítványát elfogadják, méltóztassanak felálluni. (Megtörténik. Felkiáltások: Többség! Kisebbség!) Most kérem azon képviselő urakat, a kik az indítványt nem fogadják el, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség Enyedy Lukács képviselő ur indítványát nem fogadja el. Kérem azon képviselő urakat, a kik Hermán Ottó halasztási indítványát elfogadják, méltóztasanak felállani. (Megtörténik.) k többség nem fogadta el az indítványt. E szerint következik a napirend : A közgazdasági bizottság jelentése az osztrák-magyar vámterület általános vámtarifájáról szóló 1882. évi XVI. törvényczikk módosításáról. Az hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak venni. (Felolvasottnak vesszük!) E szerint az első szó a bizottság előadóját illeti (Felkiáltások.Öt i-eresig szünetet kérünk!) Ha méltóztatik kívánni, öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak helyüket elfoglalni, az ülést folytatjuk. Az előadó urat illeti a szó. Láng Lajos, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Midőn a múlt év folyamán ugy Németországban, mint Franciaországban (Halljuk!) a mezőgazdasági és állattenyésztési vámok felemeltettek, a magyar kormány azonnal kötelességének tartotta az ország különböző szaktestületeit felszólítani az iránt, vájjon mezőgazdaságunknak és állattenyésztésünknek ezen nagy mérvű fenyegetettségével és egy általában a vämviszonyok ilyetén alakulásával szemben nem tartják-e helyesnek, hogy a magunk részéről is a vámtarifának módosításához fogjunk. Azon különböző jelentések közül, a melyek akkor a kormányhoz érkeztek és a melyek a bizottságnak rendelkezésére bocsájtattak, meglehetős nagyszámmal voltak olyanok, melyek a mellett szólottak, hogylehetőleg tartassák fenn a tarifa szerződéses állapot, illetőleg nem annyira fentartassanak a szerződéses állapotok, mert hiszen ma már azon meglehetősen túl vagyunk, hanem inkább arra törekedjünk, hogy tarifa szerződéses egyességet lehessen kötni más államokkal, mert Magyarország érdeke mindenesetre a szabad kereskedelem által van leginkább biztosítva. Hogy minő mély gyökeret vert Magyarországon ez a hit, hogy ránk nézve a szabad forgalom egyáltalán a legfontosabb és leghasznosabb, semmisem mutatja inkább, mintáz, hogy ezen épen nem kedvező időkben mint a lefolyt esztendőben is, ezen irányban nyilatkozott igen sok szaktestülete az országnak. Különösen azon eshetőséggel szemben, hogy mintegy visszonzásául a németországi és franczi:;országi intézkedéseknek, minálunk is, főleg a mezőgazdasági vámok fölemeltessenek, sokan utaltak arra, hogy ezen vámfölemelés Magyarországra nézve legfeljebb illusorius értékkel birna; mert gabonában inkább csak exportáló nép levén, minket az import nagymértékben egyáltalán nem is fenyegethet. De még utaltak arra is, hogy hiszen ott van Románia, a melylyel szemben meg vagyunk kötve és a melylyel szemben egyáltalán újabb szerződés csak ugy lehetséges, ha ismét gabonájának szabad bejövetelt engedünk, ugy hogy ennek következtében a gabonavámok ránk nézve alig bírnának valami nagy jelentőséggel. De hozzá tették némelyek azt is, hogy egyáltalán a gabonavámok nem fognak a mezőgazdaságnak semmiféle védelmet nyújtani, már csak azért sem, mert azok az árakra semmiféle befolyással nincsenek. Ugyancsak azonban, a midőn gabonavámoknak ilyenemű hatást nem tulajdonítottak, másrészt, előre is elítélték az iparvámokat, mint a melyek azon visszonyok közt hasonlóképen elkerülhetetlenek lesznek és Magyarország fogyasztását nagyon megfogják szorítani. Ezen sokak által táplált véleménnynyel szemben azonban nem kevesebben voltak azok,a kik mára tavalyi év folyamán mintegy előre érezve a bekövetkezendő eseményeket, már akkor egy erélyesebb védelmi politikát sürgettek, sőt a védelmen túl a retortio mezejére kívántak átmenni. Az utóbbiak ugyanis azt mondották, hogy az adott viszonyok közt lehetetlen érdekeinket megvédelmezni, ha mi más országokkal szemben teljesen védetlenek vagyunk. Mert akkor, midőn más országok mesterséges gátakat emelnek Magyarországnak termékei