Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-255
255. országos ülés jnnius 7. 1886. 349 äzt gondoljuk, hogy nem tűrhető, hogy a rend ürügye alatt a szabadságot különösen oly durván megtámadják (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) és megtámadják főleg azok, a kiknek a polgárok élete, vagyona gondozásukra van bizva. Ily eseményeket, t. ház, még absolut uralom alatt álló országokban sem volna szabad büntetés nélkül megtűrni (Igaz! TJgy van! a szélső balon és a baloldalon.) annál kevésbbé alkotmányos országban, a minőnek pedig Magyarországot mi még tartani szeretjük. (Elénk tetszés a szélső baloldalon.)^ Ma, t. ház, ezen tények előadására szorítkozom ugy, a mint azokról — mint mondám a lapok ból és részint barátaim előadásából — értesültem. Tartózkodom minden további megjegyzéstől, viszszafojtva a legméltóbb felháborodást, a melyet ezen események lelkemben keltettek (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) és csak arra szorítkozom, hogy felkérjem ugy a t. belügyi-, mint a t. igazságügyi minister urakat, hogy a tegnapi napon történteket közegeik által részrehajlatlanul és szigorúan megvizsgáltassák és az eredményhez képest akként intézkedjenek, hogy a polgárok sérelmei kellő orvoslást, a bűnösök pedig kellő büntetést nyerjenek. (Élénk hdyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Lukács Gyula: T. ház! A főváros közönségét nem ok nélkül botránkoztatja meg azon vérlázító eset, a mely tegnap Budapest ntezáin zajlott le. Ez alatt én nem azon demonstratiónak nevezett ártatlan csoportosulásokat értem, a melyek miatt senkinek a hajaszála sem sértetett, de még a fáknak egyetlen gálya sem szakittatott le, hanem értem a rendőrségnek azon brutális eljárását, a mely miatt mig egyrészt Budapesten a polgárok életbiztonsága lőn fenyegetve, másrészt a képviselői immunitás oly durván támadtatott meg, hogy talán e perezben itt tanácskozni is alig lehet. Az előbbiről szólni fogok később, az utób biakra nézve fel fogok hozni két esetet, melyekből megítélheti a t. ház, hogy a budapesti rendőrség mennyire tudja respectálni a képviselői immunitást. Az esti órákban, mielőtt a csoportosulásoknak csak színét is láttuk volna, a függetlenségi körből hét képviselő távozott s az utczán egymástól elbúcsúzandó kezet fogva rövid időre megállott. A nélkül, hogy a rendőrök eloszlásra figyelmeztették volna a képviselőket, a lovas rendőrök egyenesen nekik ugrattak, mikor azután a képviselők magyarázatot kértek, a támadást még durvább szavakkal ismételték és ebben megjegyzem, hogy valami Hensler nevezetű rendőrségi irnok szerzett magának érdemeket, ki miután a bemutatás után megtudta, hogy képviselőkkel van dolga, ugy látszik maga utasította a lovas rendőröket, hogy azokat az urakat üldözzék. Azon képviselők, kik az egyetem-utezán akartak haza menni, nem folytathatták tovább uíjokat, hanem a lovasrendőrök gyalogosok feltűzött szuronynyal kergették utczáról-utczára, daczára annak, hogy r már tudták, hogy képviselők, (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Gyalázat!) daczára annak, hogy kijelentették, hogy a tüntetésben semmi részök, hanem békésen haza s illetőleg vacsorára akarnak menni. Továbbá mikor e képviselőtársaink e miatt egymástól elváltak, hogy mellékutczákon kerüljenek Szikszay vendéglőjébe, a Sándorutczában, a körútról ugyanazon rendőrök egymásnak mutogatták és különösen a háznak egyik köztiszteletben álló tagját insultálták s egyik képviselőtársunkra azt monda egy rendőr, hogy beviteti, mert tanúi vannak arra, hogy izgatja a népet és ismételte ezt akkor is, midőn már tudta, hogy ez nemcsak képviselővel, hanem a háznak egyik tisztelt tagjával történt, kit párt különbség nélkül tisztel a ház s ez Lükő Géza képviselőtársunk. (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) A másik, mikor hire futott annak, hogy a főváros utczáját vér borítja, néhány kormánypárti képviselő erről meggyőződést akarván szerezni, megjelent a muzeum-körúton megnézni a vértócsát, ekkor a rendőr durván „takarodjanak" szóval utasította el, daczára annak, hogy megkérdezték, hogy kik és mikor egyik képviselőtársunk arrangyelmeztetíearendőrt, hogyeztillendőhangon is meglehet mondani, a rendőr durva hangon ismételte szavait és követelte a képviselőtől, hogy mutassa be magát s azután az ott álló közönség épülésére — bocsánat a drasticus kifejezés ismétléséért — e szavakkal élt: „ha képviselők, ugassanak a képviselőházban." (Élénk mozgás. Zajos felkiáltások a szélső baloldalon. Gyalázat!) Felszólalasom súlyát ezekre fektetem. De legyen szabad néhány tétellel még kiegészítenem azt miket Irányi Dániel t. képviselőtársunk mondott. (Halljuk! Halljuk!) Én magában a demonstratióban részt nem vettem, annak lefolyásáról csak annyit láttam a helyszínén, mig képviselőtársaimmal szuronyok közt a Szikszay vendéglőig jutottunk, onnan pedig keserű élvezettel az írói kör ablakából néztem a borzasztó jeleneteket és egyetlen embert tüntetni nem láttam egész ott létem alatt; egyszer hallottam, hogy éltették Kossuthot (Éljenzés a szélső baloldalon) ós egy alkalommal, midőn Thaly Kálmán jött, éltették őt is. (Éljenzés a szélső baloldalon.) Mi volt az oka az egésznek? Az, hogy ott állott a rendőrség, lovasság és gyalogok csoportokban; a sétáló közönség jött, nem tudta, mi történik, megállott csoportokban, 15—20-an, a rendőrség pedig előleges figyelmeztetés nélkül neki rontott, mert parancsa volt: „tiporjátok a kutyákat!" (Élénk mozgás. Felkiáltások a szélső baloldalon! Szép állapot! Gyalázat !) és a rendőrök nagyon szívesek voltak nem tenni különbséget, ki a tüntető, ki nem, hanem tiporták a békés polgárokat.
