Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-254

254. országos ülés .fmiiiis 4. 1886. 329 Ezen sorrend megállapítása ettől tétetvén függővé, a tűrhetetlen állapot, mely eddig mint állapot, de legalább nem mint törvény állott fenn, most törvénynyé leszen. Igaz, hogy erre bizonyos magyarázatot adhat a t. előadó ur kijelentése, mely szerint novellát be lehet terjeszteni és novellaris intézkedésekkel lehet e dolgon segíteni. De komoly állapot-e az, t. ház, hogy akkor, a mikor a törvényjavaslat beadatik, előre jelentessék ki, hogy ezt kifelejtettük belőle és hogy erről novella utján akarunk gondoskodni ? A sorrendre vonatkozólag a t. pénzügyminister ur a tegnapelőtti vita alkalmával kijelentette, hogy az sehol sincsen megmondva, hogy Erdélyben fog legutoljára a katasteri felmérés keresztül vitetni és hogy a bizottságnak és képviselőháznak mindig módjában van e felett a költségvetés tárgyalása alkalmával határozni. Nem tudom ugyan, t. ház, hogy a sorrend minő hivatalos formában szokott megállapittatni, de bárkit kérdeztem is, mindenki azt monda, hogy a mig a birtokrendezési kérdések az erdélyi részekben tisztába nem hozatnak, a dolog természeténél fogva az ország többi részeiben fognak a katasteri felmérések történni és hogy minden emberi számítás szerint Erdélyben a legutoljára fognak ezek bekövetkezni. Azt gondolom, t. ház, hogy senki sem kívánja azt, hogy az ország egyik vagy másik vidékének előny adassék s ezért én sem kívánok kegy-, vagy könyöradományt az ország ezen részének, csak azt óhajtom, hogy a mig ki nem mondatik, hogy más vidékek valamiben praeferenter részesittetnek, ne mondassék az sem ki, hogy az ottani türhetet len viszonyok legutoljára fognak rendeztetni. Tudom, hogy valahányszor a pénzügyminister ily törvényjavaslat tárgyalásánál arra az álláspontra helyezkedve fog nyilatkozni, hogy az egész állam érdekét tartja szem előtt, a mit kétségvonni nem akarok, nagyon természetes, hogy arra, a ki egyes vidékek érdekével lép a parlament elé, lassan rá fogja sütögetni, hogy törekvései separatisticusak, a melyek soha sem fognak érvényre jutni. Valahányszor az ily kérdések fel fognak vettetni, a minister urat mindig fogja támogatni egy nagy többség, mely a felvetett kérdéseket le fogja szavazni ; de én ugy vagyok meggyőződve, hogy itt nem arról van szó, hogy előnyök adassanak, hanem arról, hogy az országnak minden része egyforma elbánás alá vonassék. Ez nem separatistieus tendentia s ily felfogásnak itt nincs helye, mert erről csak ott lehet szó, a hol bizonyos előnyök kéretnek. Én kegyadományképen az anyaországban a legrosszabb állapotot is szívesen elfogadom az erdélyi részekre. Én tehát e tekintetben sem megyek tovább, mint hogy Erdély érdekei legalább ania niveau-ig emeltessenek, a meddig az anyaországban emeltettek ott, a hol az állapotok a legrosszabbak. De KÉPVH. NAPLÓ. 1884 — 87. XÍI KÖTET. ha e szakasz meghagyatik igy, a hogy be van adva, a sorrend ily megtartása mellett: akkor elhiszem ugyan, hogy novellaris utón lehet segíteni, de nekem erre a felvilágosításra szükségem nincs. Mert hisz tudom, hogy nincs oly sarkalatos törvénye az országnak, melyet novellaris utón meg ne lehetne változtatni és én e reményért be nem cserélem azt, hogy jelenleg, midőn segíteni kell ezen állapoton, ne segítsünk. Természetesnek tartom, hogy a többség tán e kérdésben nem fogja véleményemet elfogadni s meg vagyok győződve, hogy ebből valami nagyobb baj nem lesz. Még arról is meg vagyok győződve, hogy ha egyéb nem, talán ez is rugó lesz arra, hogy a kik később az eseményeket vezetni fogják, megmutassák, hogy nekem felszólalásomban nem volt igazam, mert akkor ezen állapotokon bizonyos tekintetben tán már segítve lesz. De azt merem mondani, hogy ha százszor és ezerszer le is szavaztatnak e komoly kérdések, melyek individuális szempont által nem vezetve jelennek meg a parlament előtt, ha e kérdések nem intéztetnek el helyesen és czélszerüen, azok később erősebbek lesznek, mint a legerősebb emberek és maguk fogják magukat természetszerűleg a megoldás elé vezetni. Meg vagyok tehát győződve arról, hogy akár méltóztatik elfogadni indítványomat, akár nem, e kérdések a legközelebbi időben folyton, újra meg újra fel fognak a t. ház előtt elevenedni és addig nyugodni nem fognak, a mig természetszerű, helyes és komoly megoldást nem találnak. Indítványom pedig az, méltóztassék a t. ház a 24. §-t a t. bizottsághoz oly utasítással visszaküldeni, hogy tekintettel az ország minden részének viszonyaira, a sorrendre nézve olyan megállapodást javasoljon, mely szerint az ország minden része egyforma eljárásban legyen részesíthető. Gr. Szapáry Gyula pénzügyminister: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy mindenekelőtt a vitát visszavezessem azon mederbe, melybe e részletes tárgyalás alkalmával való és eltekintve minden egyéb kérdéstől, csak azon szakaszhoz szóljak, melyet most tárgyalunk. Ha e szakaszt méltóztatnak tárgyilagosan, figyelemmel elolvasni, felfogásom szerint, azt oly feketén megítélni, mint Horváth Gyula t. képviselő ur tette, nem lehet. Nézetem szerint mindazok, a miket ő felemlített, ezen szakaszban nem foglaltatnak és azokat csak roszakarattal lehet beleolvasni. Akárhogy nevezi múltkori felszólalásomat iróniának, akárhogy mondja, hogy én e kérdések felől tájékozva nem vagyok: két dolgot mégis constatálhatok. Az egyik az, hogy a katasteri felmérések sorrendjét e törvénybe belevenni, vagy aziránt e tárgyalás alkalmával a kormánynak utasításokat adni nem volna helyén. A második, t. ház, a mit constatálnom kell, az, hogy e törvényben egy szó sincs arról, hogy ha Erdélyben a 42