Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

253. országos ülés június 2. 1886. 323 voltak, hogy midőn mi máramarosi képviselők felvilágosítottuk őket, elutasították maguktól és nem tettek interpellatiót oly értelemben, a milyenben Hermán képviselő ur tette és ha tettek volna, megtették volna az interpellatiót az igazi értelemben. Ez levelemnek a története, a melynek csak az volt czélja, hogy addig, a mig mi feljövünk, ne történjék meg az interpellatió, mert tudtuk, hogy a képviselő ur rosszul van informálva. Miután már feleltem személyes kérdésben, kénytelen vagyok reflectálni arra is, a mit a képviselő ur mondott, hogy tudniillik én oly dolgot hoztam fel reá vonatkozólag, a mit én személyesen nem hallottam. Én ezt oly embertől hallottam, a kinek szavában én teljesen megbízom, tudniillik a szigeti polgármestertől, a ki ott mint hivatalos személy a népgyűlésen jelen volt és ottan papírra tette azt, a mit hallott és a mit én itt elmondtam. Különben hogy én megmutassam loyalitásomat a képviselő ur iránt, kijelentem, hogy ha ő azt fogja mondani a t. ház előtt, hogy nem igaz, hogy ő azokat mondta volna, akkor én azt el fogom hinni. Addig fentartom a mit mondtam és nagyon kérem a t. házat, méltóztassék nyilatkozatomat tudomásul venni. (Elénk helyeslés jobb felöl.) Herman Ottó : T. képviselőház! Mindazon képviselő urak, kik az ülés elején jelen voltak, tanúim lehetnek arra, hogy én részemről semmit sem állítottam, a mit egyszersmind ne bizonyítottam volna. Az első, a mit állítottam és bizonyítottam, az, hogy Urányi képviselő ur akkori beszédében — a naplóból olvastam fel — azt mondta, hogy Antrusak Mihály jelenleg muszka agitátióért van vád alá helyezve és ugy is el fog ítéltetni. Ezzel szemben, t. képviselőház, én nem koczkáztattam egyetlen állítást sem, hanem felolvastam a törvényszék vádhatározatának illető pontját, a melyből kiviláglott, hogy ez az ember nem mint muszka agitátor lőn vád alá helyezve, hanem más izgatásért, nevezetesen Kossuth neve alatt való izgatásért. Urányi Imre: Tudjuk az alapját annak, hogy mi volt az ! Herman Ottó : A másik dolog, t. képviselőház, az, hogy én hivatkoztam és felolvastam Urányi Imre t. képviselő ur hozzám intézett levelét, a melyben ő nem azt mondja, hogy az interpellatióra szükség nincsen, vagy hogy annak alapja nincsen, hanem hogy az ő informátiója után majd az igazságosan meg fog tétetni. (Felkiáltások jobbfelől: Hiszen ez ugyanaz! Zaj.) Ha a t. háznak nem volt kifogása az ellen a terjedelmesség ellen és új dolgok felhozatala ellen, melyben Urányi Imre t. képviselő ur tetszett magának, hát én részemről ezennel kijelentem, hogy Urányi Imre t. képviselő ur nekem csupán esak egy informatiót akart adni és ez az informatió az, hogy az az ember, az a Hollósy egy bolond. (Derültség a jobboldalon. Mozgás.) Megmutatta nekem az általa ^kiadott reform röpiratokat. T. ház! Én kijelentettem interpellatiómban és kijelentettem akkor is, midőn a kérvény mellett felszólaltam, hogy nekem nem személyekkel van dolgom, (Mozgás a baloldalon.) hanem dolgom van azzal a ténynyel, hogy léteznek birói Ítéletek, melyek alapján csakugyan látszik, hogy itt valakinek tisztázkodni kell. A t. képviselő ur azt mondja, hogy én RuszPoiyánán jártam és Kabalikkal mit csináltam. Am álljon elő a t. képviselő ur és mondja meg mit csináltam. Én nem csináltam vele absolute semmit, {Derültség jobbfelől) hanem az éhenhalók kunyhóiban voltam. Úgy látszik, nagyon mulatságos a képviselő uraknak, ha valakinek a becsületébe iparkodnak bele nyúlni. Azt mondja a t. képviselő ur, hogy neki hiteles személy mondta azt, a mit én e népgyűlésen beszéltem. T. ház! Nincs beszéd a világon, a legóvatosabb emberé sem, a melyből, ha egy mondatot kiszakítanak belőle, bármi ne volna kimagyarázható. (Felkiáltások a jobboldalon.- Tehát mondta!) Hogy mit mondtam én akkor, itt sem habozom ismételni. Mondtam, hogy a régi időben igazságosak voltak a királyok, kiket a nép még ma is nagyra tart; mint Mátyás király és a franczia Henrik király, kik nem érték be a tanácsosok szavaival, hanem személyesen is meggyőződtek a nép bajairól és meglátogatták a nép kunyhóit. Ezek tehát bajosabban voltak félrevezethetők, mint a mai királyok, kik már nem szoktak kunyhóról-kunyhóra bejárva, a szegény embertől kérdezni, hogy mi baja van. És ekkor következett részemről az, a mire a t. képviselő ur és Szőllőssy polgármester nagy súlyt látszik fektetni, tudniillik hogy ugy fordíttam a dolgot: tehát, miután nincs ugy, a mint volt régi időben és a mint lehetett a régi időben, de a mint manapság nem lehet, tehát az következik, hogy a királyokat nem lehet vádolni arról, hogy a népnek baja van, hanem igen is lehet vádolni az ő rossz tanácsosaikat, (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon) kik a királynak az igazságot nem mondják meg. És tovább mentem és azt mondtam, hogy ha a jegyző kezd hazudni, akkor a szolgabíró sem mond igazat. És ha a szolgabíró hazudik, akkor az alispán sem mond igazat, ha pedig az alispán nem mondja meg az igazat, akkor a minister sem mondhat igazat és a király nem értesül az igazságról. 41*