Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-253

255. orszfcgos ülés jnnins % 1886. gjc) keresztülvitelét nemcsak a katasteri felmérések késleltetik, hanem az is, hogy a megkívántató be­gyakorolt gzakerő nem áll kellő számban rendel­kezésre és ennélfogva fokozatosan hajtandó végre a munkálat, hogy alaposan hajtathassék végre. Ha ezen fontos érdeknek alárendelem is a másik érdeket, de annak semmi körülmény közt nem vagyok hajlandó alárendelni, hogy a katas­teri felmérések jövőre is csak a jelenlegihez hasonló erővel történjenek. Mert mi lesz ennek a következése? Ott, a hol az eddigi rendezetlen telekkönyvek helyett az áj betétek alapján készült telekkönyvek fognak előállíttatni, miután a birtok és hitelállapotok ott kellőleg rendezve lesznek, a minő arányokban az bekövetkezik, ugyanazon, sőt még nagyobb arányokban fog a hitelképesség azon a vidékeken bekövetkezni, szemben azon vidékek­kel, a hol az új telekkönyvek még behozva nem lesznek. Ezt egy ideig tűrni lehet, de huzamosan nem s ezen segíteni kell. És itt igazat adok Lázár Ádám t. képviselő­társamnak abban, hogy ha ez az ország valamely részét sújtja, nagy részben és nagy arányokban az erdélyi részt fogja sújtani. Ott felmérések nin­csenek, sőt köztudomású, hogy azon tervezet sze­rint, m ly szerint az ország különböző részei fel­veendők, épen az erdélyi részekben les*, a ka­tasteri felmérés, ugy mondhatni, legkésőbben léte­sítve. Már most, t. ház, a ki tudja azt, hogy az erdélyi részekben 10 évvel későbben, mint Magyar­ország többi részeiben egy sokkal rosszabb álla­potban levő telekkönyv készíttetett, a ki tudja azt, hogy az ottani lakosságnál hiányzott az a bizonyos eulturalis magaslat, mely kívántatik ahhoz, hogy a telekkönyveknek fontosságát felismervén, azok nelyes készítésére egyénileg is közreműködj ék, az tudni fogja azt is, hogy a midőn a telekkönyvek az erdélyi részekben elkészültek, akkor már az az állapot volt, hogy a jogos tulajdonosok fele része nem foglaltatott a telekkönyvekben, ugy hogy, a mig mint miserabilis állapotot jelezték, hogy évek hosszú során Magyarország többi részeiben oda jutott a dolog, hogy egyharmadrésze a tény­leges birtokosoknak nincsen a telekkönyvekben, hanem más nevek alatt fordulnak elő a birtok­részek, az erdélyi részekben már akkor, mikor el­készült a telekkönyv, azonnal fennállott ez az állapot. Már most, ha a fölmérések sorrendje meg­változtattatni nem fog, ha az eddigi állapotok ott fentartatni fognak, igen természetes, hogy egyet­len egy hitel alapja az erdélyi birtokosnak: a föld — annak telekkönyvezése hibás, téves lévén — inogni fog lábai alatt. (Igaz! ügy van!) Ennél­fogva igen szükséges, nem mint külön kegyado­mány, hanem szükséges azért, mert egy országrész­| nek kiváló n szomorú és rossz helyzete okvetlen az egész országnak érdekét képezi, hogy a tekin­tetben a leghatározottabb nyilatkozatok történje­nek a képviselőházban, hogy ezen az állapoton igen is segíteni akarnak és erre a szükséges esz­közöket megadják. (Helyeslés!) T. ház! Ennek előrebocsátása után, méltóz­tatnak megengedni, hogy még két kérdést meg­említeni bátor legyek. Az egyik vonatkozik azon indítványra, melyet Mohay képviselő ur tett. Az tudniillik nem­csak az erdélyi részekben, hanem egyformán a magyarországi összes bányavidékeken köztudo­mású dolog, hogy a bányatelekkönyvek a lehető legnagyobb rendetlenségben vannak és hogy egy­általában azok vitele és szerkesztése iránt a leg­különbözőbb, egymással homlokegyenest ellenkező rendelkezések történtek, a tulajdonjog a bánya­telekkönyvekből az ország ugy egyik, mint másik részében alig tüntethető ki. Egy országnak, mely csa 1 . némi részben is önálló akar lenni, köteles­sége, hogy egyik főiparágának, melyre a ter­mészet mindent megadott, mit megadni lehetett, felvirágoztatására minden eszközt felhasználjon. E tekintetben nagy érdek az, hogy végre valahára a bányatulajdonjog telekkönyvi kitüntetésére, ad­dig is, mig annak bizonyos tekintetben jogi ré­szére vonatkozólag a bányajogban intézkedés tör­ténik, a telekkönyv alaki részében mindazon szük­séges intézkedések megtörténjenek, melyek leg­alább némi biztonságot fognak nyújtani. És én, bár nagy súlyt fektetek arra, hogy az állam maga a bányaipar tekintetében szükséges áldozatokat meghozza, amennyiben nagy kiadásokkal, esetleg az államkincstárnak nagy károsodásával bánya­üzemeket tart fenn, azt tartom, hogy az egészséges 1 bányaipar fejlődése csak magánosok kezében le­hetséges. Az állam lehet úttörő, de a bányaipar valóban csak akkor fog felvirágozni, a midőn az az illetékes industrialis kezekbe megy át. Ennek felemlítése után áttérek az utolsó kér­désre. Az ország közvéleménye hosszú időn át hangoztatta, hogy midőn a legsúlyosabb gazda­sági helyzet nehezedik az ország minden polgá­rára, de főleg a közbirtokosságra, akkor a leg­gondosabban kell arra ügyelni, hogy ennek jogos és természetes érdekei megóvassanak. A mai köz­birtokosság vagyonának nagy hányadát képezik az úgynevezett királyi kisebb haszonvételek, a regalejogok. Azt mondják a jogászok, hogy a regale nem olyan tulajdonjog, amely telekkönyvi­leg kitüntethető. E tekintetben nem akarok vitat­kozni, csak arra az egyre mutatok rá, hogy a hármaskönyvben benfoglaltatik, hogy aregalejog nem egyéb, mint az antiqua sessio elválaszthatat­' lan alkatrésze és hogy a regalejog szabályozása

Next

/
Oldalképek
Tartalom