Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.

Ülésnapok - 1884-252

252. orszägo.s Hlés jnnins 1. 1886. 295 a mennyiben a 3-ik sorban ezen kifejezés után: „törvényhatóság kiterjesztése" és e szó „népessége" kimaradt. Kérném ennélfogva e szót „népessége" beiktatni. (Helyeslés.) Thaly Kálmán: T. ház! E szakasz tárgyalásánál itt a képviselőházban volt alkalmam felszólalni és a t. háznak és az igen t. belügyminister urnak figyelmébe ajánlani egy anomáliát, a mely az eredeti szerkezetben előfordult. Tudniillik becsempészni vagy behozni akarták a szövegbe a magyar törvénykönyv és törvények által nem ismert rangosztályokat és díjcathegoriákat e törvénybe. Akkor volt alkalmam kifejteni, hogy a magyar törvények semmiféle díj osztályzatot nem ismernek, hanem csak egy még Mária Terézia idejéből eredő rendeleten alapulnak a dicasterialis hivatalokban mai nap is divó rangosztályok. És felszólítottam a kormányt, hogy ha egyátalában a rangosztályokat törvényben meg akarja határozni, méltóztassék előbb a hivatali pragmaticáról szóló törvényjavaslatot beterjeszteni, melylyel ez szorosan összefügg és a mely az országos tisztviselőknek nemcsak kötelességeit, de jogait is a miniszteri önkény ellenében megállapítani hivatva volna. Tudjuk azonban, hogy a t. kormány a pragmatica beadásával leginkább, azt hiszem, ez utóbbi ok miatt késlekedik, miután így a ministerek leginkább gyakorolhatják a maguk önkényét a ministeri hivatalnokokkal szemben. És akkor azt is mondo+tam, hogy ha egy törvényben a főispánokra vonatkozólag megállapíttatik, hogy azok a ministeri tanácsosi rangosztályba tartozzanak, ez mintegy filius ante patrem lesz. Az igen t. ministerelnök és belügyminister ur erre azt mondotta, hogy nem fog praejudicalni ez az eset, ha meghagyatik a törvényben, a majdan beadandó pragmaticának. Ugyanakkor a miniszterelnök nr még arra is hivatkozott azon irányban tett észrevételemre, hogy ha, a mint ős időktől fogva mindig voltak, vannak és remélem a jövőben is lesznek a hazának magasabb rangú, a társadalom előkelő osztályaiba tartozó fiai, a kik kötelességüknek és hivatásuknak tartják a főispáni méltóságot, illetőleg hivatalt elvállalni, vájjon ezek egy némelyike részéről előnynek fog-e tekintetni, pl. egy herczeg vagy gróf részéről, ha ministertanácsosi qualificatióba helyeztetik: hogy ez nem fog — úgymond — derogálni senkinek sem, de viszont a középosztályba tartozó és kevésbé fényes születésű egyéneknek, a kik e hivatalokat be fogják tölteni, némi megnyugtatásul szolgál jövőjükre vonatkozólag, ha ők a ministertanáesosi rangosztályba helyeztetnek. A t, ministerelnök urnak e két irányú felvilágosítására jónak látta a többség elfogadni azt a javaslatot. Nekem azonban igazolásomul szolgálni látszik a főrendiház által az 58. §. ellenében elfogadott és a képviselőházhoz visszaküldött módosítvány. Ugyanis, ha megtekintjük e főrendiházi szövegezést, látjuk, hogy a főrendiház gondosan kerülte és mellőzte az imént átküldött törvényjavaslatban foglalt kifejezést, hogy a főispánok a ministeri tanácsosok rangosztályába helyeztetnek.Ezt valószínűleg abból az okból tették a főrendiháznak többségben lévő tagjai, kik a főispáni hivatalt az ősi hagyományokhoz képest ezentúl is viselni fogják — és nincs kifogás, hogy azt tegyék, mert a hazának sok jó szolgálatot tettek — mert nem látnak abban nagy kitüntetést családjuk számára és mellőzte a főrendiház azt, a mit a ministerelnök ur kívánt, hogy tudniillik a főispánok a ministeri tanácsosok rangosztályába helyeztessenek. Csak mintegy mellesleg hangsúlyoztatik, hogy a főispánok nyugdíjaztatása annak idején a ministeri tanácsosi rangosztály szerint méressék ki. No hát: a rangosztály nem tetszik, hanem a nyugdíj már tetszik. (Derültség a szélső baloldalon.) Ebből látszik, t. ház, hogy a főrendiház, legyen különben bármily aristocraticus színezetű, még is a gyakorlati szempontokat nem igen téveszti szem elől. (Derültség a szélső baloldalon.) Én, t. ház, nem fogadtam volt el e szakaszt, mert a főispáni nyugdíjaztatást általában, valamint a ministeri és államtitkári nyugdíjaztatást mindaddig, niig az törvénynyé nem lett, elleneztem és nem tartom a democratia és alkotmányosság elveinek megfelelőknek. {Helyeslés balfelől.) Én részemről osztozom tökéletesen azon felfogásban, melyet a főrendiházban Prónay Dezső báró hangsúlyozott. 0 is ezen szakasz kihagyatását kívánta, azonban a t. főrendiházban ezen alkotmányos és a mi elveinkhez igen közel álló indítványával Prónay Dezső báró fájdalom kisebbségben maradt. Én meg vagyok győződve, hogy valamint előbb még a germanismust is méltóztattak elfogadni, noha csak stylaris volt módosítványom, ezt is méltóztatik elfogadni, mert a ministerelnök ur kijelentette, hogy nem érdemes azt a főrendiházhoz átküldeni áj izenetváltásj végett, tudom tehát hogy hiába szólalok fel, (Derültség jóbbfel'ól) de én constatáini akarom azt, hogy a törvényjavaslat tárgyalásánál én alkalmasint jobban ismertem a főrendiház szellemét, midőn ezen változtatást előre jeleztem, mint a t. ministerelnök ur. Ezeket tartoztam, t. ház, itt magam és azok iránt, kik a nyugdíjat perhorrescáítak elmondani. De semminemű indítványt be nem adok, miután ugy is hiába tenném. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: (Halljuk!) Azokra nézve, miket a t. képviselő ur elmondott, hogy ő, ugy látszik, jobban ismerte a főrendiház nézetét mint én, nincs mit válaszolnom. Elfogadom ezen szöveget is, mert a mi fő czélom volt, hogy a fizetések és napidíjakra bizonyos kulcs legyen, I ezen szövegben is biztosítva van; de egyre kell,