Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-251
286 251, országos ülés május 31. 18S6. hogy ezen katonai erények hadseregünkben igenis meg vannak és hogy önérzettel nézhetünk e te kintetben hadseregünkre. De, t. ház, ezen szigorúan vett katonai erényeken kivül a hadsereg szellemének mélyebben fekvő alapokkal is kell birnia. És ezen alapok, t. ház, nem lehetnek mások, mint a ragaszkodás a fejedelem trónjához és a hazához. (Igaz! TJgy van ! balfelől) Már most, ha azt halljuk, hogy a hadsereg szellemének ezen mélyebben fekvő alapjait oly módon akarják definiálni, mely Magyarország szellemével merőben ellentétben áll, akkor lehetetlen nem constatálnunk, hogy itt egy igen veszedelmes lejtőn állunk. (Ugy van! balfdől.) Mert, t. ház, a hűség a császárhoz, a mely a hadsereg szellemének első postulatumaként említtetik, hamisan értehneztetik, hogyha az mint különböző valami í;kar magyaráztatni a magyar király iránti loyalitástól. Hogy ha az akar benne rejleni, hogy azon honpolgárok, kik a hadseregben szolgálnak, a hadsereg kötelékéből folyó engedelmességi kötelességen kivül, mint honpolgárok más loyalitási viszonyban állanak a magyar királyhoz, mint azon magyar honpolgárok, kik az országnak bármely más osztályához tartoznak. A magyar király iránti loyalitás a magyar királynak személye és a magyar koronának eszméje azért oly magasztos, mert az sohasem képviselte kizárólag a királynak a nemzet fölötti uralkodását, hanem képviselte a királynak a nemzettel egy alkotmányos lénynyé összeforrását, (Igaz! ügy van ! balfelöl) ugy hogy régi közjogunk a nemességet, mely azokban az időkben a populus legálist kizárólag képezte, ugy nevezte,hogy „niembra sacrae eoronae Hungáriáé." És miután az 1848-iki átalakulás a nemzeti előjogokat az országnak minden polgárára kiterjesztette, minden magyar állampolgár membrum sacrae eoronae, a magyar szent korona tagja és ez kölcsönzi a magyar koranának azt a fényt, azt az erőt, a melynél fogva a nemzet azt sohasem tekinti egy vele szemben álló, tőle különvált factornak, hanem a nemzet egész egyénisége egyik tagjának, betetőzésének. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy bárki is megelégedhetik azzal, hogy ha a közös hadseregnek magyar részeiben a fejedelem iránti hűség, a magyar király iránti loyalitásnak ezen történelmi és szabad államokhoz és nemzetekhez méltó talaján áll. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha pedig hazafiságról beszélünk, akkor nemcsak közjogunk, de a magyar nemzet évszázadokon megőrzött kiirthatatlan hagyományaival és érzelmeivel merőben ellentétben áll, ha a hadsereg számára construálni kívánunk egy fictiv hazát: a birodalmat, a melyet sem a közjog, sem a magyar ember tudata nem ismer; ha nem elégszünk meg azzal, hogy a hazafiság, a melynek talaján a hadsereg szellemének is kinőni kell, ne legyen | más hazafiság, mint a magyar hazához való ragaszkodás, a magyar hazafiság. (Tetszés bal- és szélső balfelől.) Ezen országban, t. ház, soha senkinek sem fog sikerülni más hazafiságot, mint magyar hazafiságot megteremteni. (Helyeslés.) Merültek fel a közös hadseregben már régebben egyes tünetek, a melyek arra engedtek következtetni, hogy az 1867-ki kiegyezésnek, a dualismusnak szelleme, véderőnk ezen fontos tényezőjét még nem hatották át teljesen E tüneteket nem szoktuk a discussió előterébe vinni, mert azt tart juk, hogy nagy érdekek azok, a melyek a hadseregnek minden kérdéséhez fűződnek, kényes érdekek, olyanok, a melyek Magyarország és az ő Felsége többi országai közti kapcsolatnak kényes természetéből folynak. De midőn, t. ház, e tünetek egyes elszigeteltnek tekinthető eseményeknek és a fennálló állapotok egyes részeinek köréből kivonatnak és nagy befolyású egyének tüntetésszerü nyilatkozatainak tárgyaiul szolgálnak, akkor azt hiszem,azon ügynek, a melynek eddig gyakran a kíméletes hallgatással véltünk szolgálatot tenni, ma már nem azon az utón, hanem az eszmék teljes tisztázására, a sanálásra alkalmas tett kezdeményezésével szolgálhatunk. (Ugy van! bal- és szélső balfelől.) Engem, t. ház, azon veszély érzete indított felszólalásra, a mely ily állapotoknak tovább fenállásából és elfajulásából eredhet. Egy államban sem engedhető meg az, hogy az államnak oly fontos intézménye, minő a véderő, akár mérvadó köreinek közjogi felfogásában, akár pedig szellemében az állam többi intézményeivel ellentétbe hozassék. (Ugy van! bal- és szélső balfelöl.) Egy nemzet sem engedheti meg azt, hogy ifjúságának szine, java, mely a véderő kötelékében teljesíti a polgári kötelességek legsúlyosabbját, de egyszersmind legnemesebbjét, tőle elidegeníttessék és oly szellembe vitessék be, a mely a nemzethez, a hazához való ragaszkodást legalább is másodsorba helyezi, olyan új fogalom mögé, melyet a nemzet nem ismer. (Élénk helyeslés.) Intézményeink tekintélye és szilárdsága nem tekinthető biztosítottnak, minden fenyegetés alul mentesíttetnek, ha oly tünetek merülnek fel, melyek arra nézve állandó aggodalmat engednek felállani, vájjon a véderő minden factora teljes harmóniában működik-e az ország alkotmányával, közjogi institutióival ? De, t. ház, még veszedelmesebb ily állapot tovább fenállása magára a hadseregre nézve. Már előbb mondottam, hogy engem felszólalásomban nem vezet a hadsereg iránti semminemű ellenszenv, sőt, hogy én annak katonai tulajdonait tisztelettel elismerem. Most tovább megyek. Vezet felszólalásomban az a közjogi álláspont, melyet mint a Deákpárt eszméinek meggyőződésem szerint hű megőrzője, követni kötelességemnek tartom. Vezet
