Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-251
251. országos ülés május 31. 1886. 283 hogy oly körülmények következnek be, melyeknél fogva a két kormány közt megegyezés létre nem jön s igy az egész kérdés megoldása más irányba ter eltetik. Ezért kérném a t. házat, hogy e törvényjavaslatnak napirendre tűzése tekintetében az intézkedést felüggeszteni méltóztassék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök : T. kép viselőház! Az ellen, ha valaki azt kívánja, hogy a törvényjavaslat ne a szombati, hanem a hétfői ülés napirendjére tűzessék ki, nem tennék észrevételt. (Helyeslés balfelől.) De a napirendre tűzés elhalasztásának indokát nem látom. Hiszen azért, ha a képviselőház a törvényjavaslatot le is tárgyalta, az még törvény nem lesz. Ott van a főrendiház, a melyben esetleges apróbb eltérések kiegyenlíthetők. Ha pedig a két kormány és a két törvényhozás egyes kérdésekre nézve nem tudna megegyezni, akkor eo ipso nem lesz belőle törvény. (ügy van! jóbhfelóí.) Tehát még a képviselő ur szempontjából sines semmi veszély benne, ha a képviselőház letárgyalja; (ügyvan! a jobboldalon.) mig hogy ha mindig egymásra várnánk, soha ilyen dologban véget nem érhetnénk, (ügy van! a jobboldalon.) En tehát óhajtanám ugyan, hogy a tárgy a szombati ülés napirendjére tűzessék ki; ha azonban hétfőre méltóztatik annak kitűzését kívánni, azt elfogadom, de tovább menni nem szeretnék (Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Hétfőn!) Elnök : Méltóztatnak tehát kívánni, hogy a tárgyalás hétfőre tűzessék ki ? (Felkiáltások : Hétfőn!) Ennélfogva a vámtarifa tárgyalása a hétfői ülés napirendjére tűzetik ki. A holnapi ülést illetőleg, melynek napirendje már meg van állapítva, bátor vagyok javaslatba hozni, hogy az délelőtt 11 órakor kezdődjék. (Helyeslés.) Következik a bejelentett két interpellatio előterjesztése. Csanády Sándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Reméllettem, sőt hittem, miszerint azon lélekrázó, minden önzéstelen, becsületes, igazi magyar kebelt vérig sértő nemzetelleni tüntetés — jogosan mondhatom, merénylet — mely folyó hó 21-én a krisztinavárosi temetőben több osztrák érzésű katonatiszt ur által követtetett el, fel fogja osztrák-mámoros álmaiból ébreszteni Tisza Kálmán ministerelnök urat! (Élénk derültség.) Hittem, miszerint azon alkalommal, midőn a közelebbi napokban Szalay Imre és Ugron Gábor képviselő urak által ugyané tárgyra vonatkozó interpellatiókra válaszolván, a ministerelnök ur kimondotta, miszerint gondoskodni fog, hogy jövőre ily tüntetés ne történjék, egyszersmind a felizgatott kedélyek megnyugtatására bi^tosítaudja | a nemzetet arról is, hogy a nemzet ellen elkövetett j bíín büntetlenül maradni nem fog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Biztosítja a nemzetet arról, miszerint eszközölni fogja azt, hogy a nemzet előtt gyűlölt Hentzi-szobor Magyarország területéről eltávolíttassák. (Helyeslés a szélső baloldalon) Miután azonban a ministerelnök ur osztrák érzelmeinél fogva (Hosszantartó nagy derültség) e téren sem teljesítette magyar ministerelnöki kötelességét, a következő interpellatiót intézem hozzá: (Halljuk! Halljuk!) „Tekintve, miszerint az önkényuralomnak egy gyászos emléke, a magyar nemzetet sértő maradványa, a magyar nemzet" (Élénk derültség.) Azt se tudják önök mit nevetnek, magukat nevetik! (Derültség.) Minthogy önök félbeszakítottak, tehát elölről kezdem (Olvassa): Interpellatio Tisza Kálmán ministerelnök úrhoz „a várban, a Szt.-György téren levő Heutzi-féle szobornak Magyarország területérőli eltávolítását" illetőleg. Tekintve, miszerint az önkényuralomnak egy gyászos emléke, a magyar nemzetet sértő maradványa, a magyar nemzet egyik volt legnagyobb ellenségének, Hentzinek szobra, ki a nemzet ifjait az örök dicsőségű 1848/49-iki korszakban, midőn hazánk, nemzetünk jogtalanul elrabolt önállóságának, függetlenségének s alkotmányos szabadságának visszaszerzéseért küzdve, kikergetvén ős Buda várából az osztrák csapatokat, visszaadták a nemzetnek sajátját, tulajdonát, ős Buda várát többször e hazáért, az alkotmányos szabadságért rendíthettem oroszláni bátorsággal harezoló honvédeinket leágyúztatta, lemészároltatta, megbénittatta mai nap is még Buda várában áll. Tekintve, miként a magyar nemzet előtt gyűlölt Hentzi szobor Buda várában a Szt.-György téren Magyarország alkotmányos királyának palotájával szemben áll --- kinek magyar érzésű kebelében — lehetetlen, hogy a fáj dalom keserű leverő érzelmei meg ne újuljanak valahányszor a Hentzi szoborra tekint. Kérdem én Tisza Kálmán ministerelnök urat, szándékozik-e a magyar nemzet azon méltányos, igazságos, jogos kívánságának, követelésének eleget tenni, hogy a gyűlölt Hentzi szobor eltávolíttassák hazánk, Magyarország területéről? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnöki Az interpellatio közöltetni fog a ministerelnök úrral. Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Talán méltóztatnak megengedni.... Csanády Sándor: Hangosabban kérem, hogy halljam. (Derültség. Felkiáltások balfelől: Helyre! Helyre!) Tisza Kálmán ministerelnök: Talán méltóztatnak megengedni, hogy azonnal válaszol36*
