Képviselőházi napló, 1884. XII. kötet • 1886. május 8–junius 26.
Ülésnapok - 1884-237
237. országos ülés május S. 1886. Í9 részt vegyen a háborúban. És ha tekintetbe veszszük az 1870 ik évi német-franczia háborút, én hivatkozom a franezia népre, mely ma is állítja, bogy a franezia nép a háborút 1870-ben nem akarta. Es mégis mi történt, midőn a császárság megbukott, a franezia nép magáévá tette a háborút, folytatta és küzdött egészen a végkimerülésig. És ezt tapasztalhatni rendesen minden háborúviselésnél. A törvényjavaslat ellen leginkább a következő érvek hozattak fel. Hangsúlyoztatott ugy Thaly képviselő ur mint Beöthy Ákos képviselő ur által, de ma Hoitsy képviselő ur által is, hogy az újonczjutalék megtagadása illusiorussá válik és hogy a népfelkelés idegen minister alá fog helyeztetni. Erre a t. honvédelmi minister ur már megfelelt és én csak azt akarom hozzá tenni, hoevvéleményem szerint a népfölkelésnek törvényellenes fölhívása épen oly alkotmányellenes cselekmény volna, mint az újonczkiállítás akkor, ha a törvényhozás azt meg nem szavazza. De reflectálnom kell épen mint a véderő bizottság előadója és kérem, hogy a t. ház engem becses ügyeimével megajándékozni méltóztassék (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos t. képviselő urnak két rendbeli megjegyzésére. (Halljuk! Halljuk!) Beöthy Ákos képviselő ur ugyanis igen ügyesen és nagy gonddal csoportosította a számokat és kimutatta, hogy az 1870-iki háborúban mennyi volt a veszteség: kimutatta, hogy a mi póttartalékunknak 4%>-kal való nagyobbítása folytán a kellő eredmény el lenne érve. De Beöthy Ákos t. képviselő ur elfeledte azt, hogy a fegyveres erő az öszszes európai államokban csak 1870. után szerveztetett és elfeledte, hogy a német Landsturm-Gesetz csak 1875-ben, az orosz védtörvény csak 1874ben, Finnországra nézve csak 1879-ben alkottatott; hogy a franezia Loi sur le recrutement csak 1872-ben szerveztetett, igy tehát reánk nézve csak azután állott elő az a helyzet, hogy mi, ha lépést akarunk tartani a többi európai államokkal, quasi kényszerítve vagyunk arra, hogy fegyveres erőnket szintén nagyobbítsuk és szervezzük. Azzal vádolta a t. képviselő ur a véderőbizottságot és a háznak minden oly tagját, a ki a javaslatot elfogadni hajlandó, hogy Hü bele Balázs módjára megy és minden meggondolás nélkül fog rászavazni a javaslatra. Ezen adatok, a melyeket most felhoztam, azt hiszem eléggé bizonyítják, hogy a véderőbizottság nem cselekszik Hű bele Balázs módjára, midőn a törvényjavaslatot elfogadásra ajánlja. Másik megjegyzése a képviselő urnak az volt, hogy a véderő-bizottság hiven secundált a honvédelmi minister urnak, midőn ő nem tartotta í öl említendőnek a javaslatban, hogy a népfölkelés minő sorrendben fog felhivatni. Hát t. képviselőház, a véderő-bizottság igenis ebben hiven secundált a minister urnak és pedig azért, mert a mint már a bizottsági jelentésben kiemeltük, ő akkor a véderő-bizottság előtt kijelentette, hogy a kiszolgáltak is, életkorukra való tekintettel egymásután, tehát a legfiatalabbaktól kezdve lesznek beliíva. Már pedig a véderő-bizottság azt hiszem hitelt adhat a niinb'ter ur szavának, minthogy az ő alkotmányos érzületéről ép ugy meg van győződve, mint a t. ház minden tagjának alkotmányos érzületéről. (Helyeslés jobbfelöl.) Orbán Balázs t. képviselő ur jónak látta a közös hadsereg szellemére hivatkozni. Én erre nem válaszolok, mert csak azt válaszolnám, a mivel már Fenyvessy t. barátom megfelelt a képviselő urnak. Még csak egyetlen egyet bátorkodom felhozni t. ház, nehogy valaki a véderő bizottságot, vagy a ház tagjai közül mindazokat, a kik e javaslatot elfogadják, avval vádolhassa, hogy oly törvényjavaslatot szavaztak meg, a mely hazánk alkotmányával ellenkezik, a mely hazánk közjogi törvényeibe ütközik, a mely vakmerően támad meg sarkalatos elveket. (Zaj Halljuk!) Ezért kérem becses türelmüket, hogy Hódossy Imre képviselő ur előadására reflectálhassak. (Nagy saj. Halljuk! Halljuk!) Az igen t. képviselő ur hivatkozott hazánk közjogára, hivatkozott az 1827 iki V. t.-ez.-re és folytatólag azt mondta beszédében, bogy feladjuk azon jogot, mely eddig a nemzeté volt, ugy hogy ez ezentúl a korona joga lesz. T. ház! Én evvel ellenkező nézetben vagyok és igenis állítom, hogy ezen törvényjavaslat folytán azon jog, a mely eddig a nemzeté volt, ezentúl is a nemzeté lesz és a mi a koronáé volt, az a koronáé marad. Hivatkozom ezen állításom beigazolására épen közjogunkra, hivatkozom alaptörvényeinkre, hivatkozom azon tényre, hogy 1715 óta, a midőn az állandó hadsereg behozatott, mindenütt igenis apénz és a hadsereg szervezése, a hadsereg létszámának meghatározása mindig az országgyűlésnek volt fentartva; de mindenféle fölkelést, nemzeti fölkelést és a tulaj donképeni népfölkelést felhívni mindig a korona joga közé tartozott. Hivatkozom ezen tény igazolására Cziráky „Juspub!icum"-ára, (Derültség a szélső baloldalon) a hol az 554. §. világosan kimondja: „Insurrectionem esigere omni tempore ius regis érit" ; hivatkozom közjogunkra, a hol világosan meg van mondva, hogy a nemzeti fölkelést igénybe venni mindig a királynak jogai közé tartozott, de a hadsereg létszáma, szervezési módja, az mindig az országgyűlésnek lett fentartva, ellenben az igénybevétele, ismétlem, mindig az uralkodónak lett fentartva; és hivatkozom az 1868: XLII. t.-cz.-re, a mely ugyancsak azt mondja, hogy a népfölkelés felhívása és rendezése, ő Felsége parancsára, a honvédelmi minister javaslatára történik épen ugy, mint a törvényjavaslat mondja. (Zaj.) Habár még több megjegyzésekre, melyeket
